Az Egyetem múltja, története

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem története 1782-2000

A hazai technikai szakoktatás, egyszersmind a Műegyetem története a 18. századba nyúlik vissza, amikor már feltétlenül szükség volt mérnökökre a kormány gazdaságpolitikájában fontos szerepet játszó országos földfelmérési munkálatokhoz, illetve a közutak rossz állapotának, a folyók szabályozatlanságának megszüntetéséhez, valamint a hatalmas méretű mocsarak lecsapolásához egyaránt.

1782. augusztus 30: a Műegyetem első, közvetlen elődintézményének alapító rendelete. A budai tudományegyetem bölcsészeti karán alapított Institutum Geometrico-Hydrotechnicum volt az első polgári mérnökképző intézet Európában, amelyben egyetemi szervezetben oktatták a műszaki tudományokat (12 évvel korábban, mint az 1794-ben főiskolai rangra emelt francia École Polytechnique-ben). A fő oktatott tárgy az alkalmazott matematika volt, amelynek keretében a földmérő és vízépítő ismereteket tanították. A rendelet emellett Magyarországon először mondta ki, hogy nyilvános mérnöki állásra csak olyan személy alkalmazható, aki az előírt matematikai tanulmányok elméletéből és gyakorlatából az egyetemen nyilvános vizsgát tett, azaz a mérnöki pálya ettől kezdve egyetemi végzettséghez volt kötve. A 19. században fellendülő ipar olyan szakemberigényt támasztott, amelyet a kizárólag földmérő és vízépítő mérnököket képző Institutum már nem tudott kielégíteni.

1844. június 12: az Ipartanoda megalapításáról szóló rendelet, az intézmény 1846. november 1-jén nyitotta meg kapuit és vette fel Habsburg József nádor tiszteletére a József Ipartanoda nevet. A képzés az első, előkészítő év után három osztályra vált szét (technikai, kereskedelmi és gazdászati). A törekvések középpontjába ugyanakkor az önálló magyar műegyetem felállításának terve került. Erre tettek javaslatot a hallgatók is, akik az időközben kitört 1848-as forradalom és szabadságharc idején 12 pontban fogalmazták meg követeléseiket. 1848-ban alakult meg a ma BME OMIKK néven működő egyetemi könyvtár is.

1850. szeptember 19: az Institutum és az Ipartanoda összevonásából új, nem felsőfokú tanintézet jött létre Joseph Industrieschule néven. Az intézet oktatási nyelve a német volt, és csak a technikai osztályban folyt tovább a képzés.

1856. szeptember 30: az ismét felsőfokú tanintézetté emelt Joseph Polytechnicum alapítása. Az előkészítő osztály mellett technikai és közgazdasági osztály működött, ahol a hallgatók maguk választhatták az érdeklődési körüknek megfelelő műszaki és gazdasági tárgyakat. Ekkor kezdett differenciálódni az oktatás is, mivel már elkülönítették a gépészek, az általános mérnökök és a vegyészek képzését. 1860-ban visszaállították a magyar nyelvű oktatást és a politechnikum helyett már a Királyi József Műegyetem elnevezést használták.

1871. július 10: Ferenc József jóváhagyta a József Műegyetem új szervezeti szabályzatát. Ez volt a világon az első műszaki felsőoktatási intézmény, amely a nevében az egyetem szót viselte. Az 1871-ben felállított három szakosztály az egyetemes (1882-ig), a mérnöki és a gépészmérnöki volt (az építészi és vegyész szakosztály az 1873/74-es tanévben kezdte meg működését, 1914-ben pedig posztgraduális jelleggel közgazdasági osztályt hoztak létre). A Műegyetem 1901-ben megkapta a doktori cím adományozásának jogát, amellyel először 1902-ben élt (az első műszaki doktor Zielinski Szilárd volt, aki később az út- és vasútépítéstan professzora lett). Tiszteletbeli doktori címeket is adományozhattak, erre először 1909-ben került sor. Az 1909/1910-es tanévet pedig már mai lágymányosi campusán kezdte meg az intézmény. Ebben az időszakban alakultak meg az egyetem ma is működő patinás kulturális és sportegyesületei, pl. a szimfonikus zenekar (1896) vagy a Műegyetemi Atlétikai és Futball Club (1897). 1925-ben pedig világviszonylatban is elsőként szervezték meg egyetemünkön az orvosi rendelőintézetet. 

1934. június 2: az 1934. évi X. törvénycikk alapján létrejött a Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, 98 tanszékével az ország legnagyobb felsőoktatási intézménye, amely a József Műegyetemet, a soproni Bánya- és Erdőmérnöki Főiskolát, az Állatorvosi Főiskolát és a Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kart egyesítette magában. Ettől az időszaktól kezdve fűzte szorosabbra kapcsolatait az egyetem az iparral, és szintén az 1930-as években merült fel a mérnökök továbbképzésének gondolata (1939-ben létrejött a ma is működő Mérnöki Továbbképző Intézet). 

1949. december 1: a második világháborút követően az Elnöki Tanács 1949. évi 15. számú törvényerejű rendelete újraszabályozta az intézmény szervezetét, megalakítva a Budapesti Műszaki Egyetemet. Az esti mérnökképzés az 1947-ben megalakult Állami Műszaki Főiskolán indult meg, amelyet 1951-ben a Műegyetem vett át. Ebben az időben alakult meg a Villamosmérnöki Kar, 1950 és 1957 között Hadmérnöki Kar működött az egyetemen, 1951-ben pedig létrejött a Közlekedésmérnöki Kar is. Az 1940–50-es évek fordulójára a nagy, elsősorban mennyiségi fejlődés jellemző, pl. 1949 és 1951 között 23 új tanszék létesült. Az 1950-es évek első felében Építőipari Műszaki Egyetem néven a Mérnöki és az Építészmérnöki Kar önállósult (a közlekedésmérnökök csatlakozásával Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem néven működött 1955-től). A két műszaki egyetem 1967-ben egyesült újra és az ekkor létrejött hat karú egyetem húsz éven keresztül működött ebben a formában. A fejlődést és bővülést kiszolgálva 1949-től az 1980-as évek elejéig 11 tanulmányi épület készült el az egyetemváros területén, 1971-ben pedig kísérleti atomreaktort helyeztek üzembe. Az 1980-as évek eleje óta már valamennyi kar rendelkezik saját kollégiummal is.

A kor követelményeivel, illetve a gazdaság támasztotta igénnyel lépést tartva az 1980-as évek végétől több új – a mérnöki tudományokat más tudomány területekkel ötvöző – szak indult be. 1984-től angol nyelvű oktatás is folyik (ez 1988-ban orosz nyelvű robottechnikai képzéssel, 1991-ben francia, 1992-ben német nyelvű képzéssel egészült ki). 1991 őszén indult a doktoranduszképzés, 1993 szeptemberében kezdődött meg a kreditrendszer bevezetése, 1997-ben elindult a költségtérítéses képzés. Az 1990-es évek második felétől új képzési formák (pl. kar- és egyetemközi képzés, másoddiplomás képzés, távoktatás) is megjelentek.

Az oktatás átalakulása szervezeti változásokat is szükségessé tett. Az 1987-ben beindult informatika szak jelentős térnyerésének eredményeképpen a Villamosmérnöki Kar 1992 szeptemberétől Villamosmérnöki és Informatikai Kar néven folytatja tevékenységét, 1998 őszén birtokba véve az új informatikai épületet.  A másik jelentős változás szintén 1987-ben a Természet- és Társadalomtudományi Kar létrehozása volt, amely 1998-ban Természettudományi, illetve Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar néven kettévált.

2000. január 1: a kari struktúrában bekövetkezett változás az intézmény elnevezésében is megmutatkozott; ekkortól lett egyetemünk új neve Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem.

 

Rövid képes egyetemtörténeti kiadványunk: Mába érő tegnapok - Az Institutum Geometrico-Hydrotechnicumtól a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemig

Az egyetemről szóló kisfilmek, illetve a neves professzorokkal eddig elkészült portréfilmek ITT tekinthetők meg.

Az egyetem 1956-os történeti oldala ITT érhető el.

A Műegyetem kormányzati jelvényeit bemutató kiadványunk ITT tekinthető meg.

Az egyetemen találhatók szobrok, termek, emléktáblák jegyzéke INNEN tölthető le.