Ismét mehet magyar a világűrbe, egy közlekedésmérnök-hallgató a jelölt

A BME hallgatóját választották a jövő évi űrugrás magyar résztvevőjének hat ország 51 versenyzője közül. A kiképzés decemberben indul a floridai űrtáborban.

A gépüket feljuttató rakétát már letesztelték, maga a repülőgép még épül, és körülbelül egy év múlva várható a repülés. A tervek szerint a repülés nagyjából egy óráig tarthat, amiből az űrben, súlytalanság állapotában tíz-tizenöt percet tartózkodnak. 103 kilométer lesz a repülő legnagyobb magassága. „Mindenkit arra kérek, hogy szurkoljon nekem, hogy sikerüljön jövőre az űrbe repülnöm” – adott hangot reményeinek Juhos Norbert, az új magyar űrhajósjelölt.

Emlékezetes, hogy 33 évvel ezelőtt egy májusi nap hozta el a magyar űrkutatás eddigi legjelentősebb eredményét. Az Interkozmosz program keretében felbocsátott Szojuz-36 űrhajófedélzetén a világűrbe jutott Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós. Idén lehetőség nyílt arra, hogy 1980 óta először ismét Magyarországról jusson a világűrbe egy kiválasztott, második magyar állampolgárként. Az Axe Apollo Space Academy (AASA) januárban hirdette meg különleges versenyét, amelynek országos döntőjét a Sziget fesztiválon szervezett űrtáborban rendezték meg. Hat európai ország 51 versenyzője közül választottak ki országonként egy-egy szerencsést, aki decemberben a floridai Orlandóban tartott űrtáborba repülhet. Az itt felkészülő mintegy százhúsz űrhajósjelölt számára nagy lesz a tét: a legjobb huszonhárom egy űrugráson vehet részt.

Az űrugrás vagy szuborbitális repülés során az azt végző objektum ballisztikus pályán eléri a világűrt, de nem áll pályára a Föld körül, mert sebessége nem éri el az első kozmikus sebességet. Az első amerikai, ember vezette űrhajók nem kerülték meg a Földet, hanem ágyúgolyóhoz hasonló módon, ballisztikus pályán rövid időre kijutottak a világűrbe, majd 300-400 kilométerre a starthelytől visszatértek, illetve leszálltak. Az űrugrást végző testeket nem tekintik űrobjektumoknak.

A magyar győztes Juhos Norbert, a Műegyetem közlekedésmérnök hallgatója. Norbert légiközlekedés szakirányon tanul, és az Európai Repülőmérnök Hallgatók Egyesületének megbízott magyarországi elnöke. „Mint annyian, gyerekkoromtól kezdve én is pilóta akartam lenni. Csodálattal néztem a repülőgépeket, és lenyűgözőnek találom őket ma is. Rájöttem, hogy a repülőgépek világában akarom tölteni az életemet” – mesélt az indíttatásról a bme.hu kérdésére. Norbert eltökélt volt, nem adta fel álmát, mindenképpen a repüléssel kapcsolatos tudásra akart szert tenni. Az egyetem elkezdésekor repülőgépésznek készült, de időközben a légi közlekedés szervezése és a gépészethez kötődő döntési helyzetekben rejlő lehetőségek kezdték érdekelni. „Szeretem a krízishelyzeteket, ahol döntéseket kell hozni, fel kell mérni az igényeket, és ez a kreatív gondolkodás szépségét hozza. Most is hiányzik az időszak, amikor ezekről tanultunk” – vallja magáról, hozzátéve, hogy szerinte a repülés világa egy komplex, összetett világ, ahol nemcsak az fontos, hogyan repül egy gép. Minden érdekes, ami a felszállásig elvezet. Norbert szívesen dolgozna légitársaságoknál, de ez még a jövő titka, hiszen végzős hallgatóként egyelőre a BSc diploma megszerzése a közeli cél.

Az űrhajósjelöltet a repülés mellett természetesen az űrhajózás is megbabonázta. Az egyetemen tanult űrdinamikáról, speciális légi járművekről, és mindent elolvasott a repülésről és űrkutatásról. „Januárban éppen a Blahán voltam a buszon, amikor véletlenül megláttam egy óriási plakátot, hogy „legyél te a következő űrhajós”. Attól kezdve, hogy elolvastam, hogy a fődíj az, hogy 23 embert feljuttatnak a világűrbe, ez a cél lebegett a szemem előtt: meg kell csinálnom, el kell jutnom az országos döntőbe, és azt meg kell nyernem!” – érzékeltette a tét súlyát Norbert. Bámulattal tekintett az űrhajósokra ő is, de úgy gondolta, hogy ha valaki nem orosznak vagy amerikainak születik, nem nagyon álmodozhat űrutazásról. „Ez olyan, mint filmsztárnak lenni, eljátszik az ember a gondolattal, de tudja, hogy igazából nincs rá esély” – mesélte.

A döntőig természetesen rögös út vezetett. Több különböző lehetőség is volt a bejutásra: lehetett például egy közösségi oldalon lezajlott szimpátiaszavazással, egyetemi rendezvényeken vagy a szervező cég termékeivel összefüggő játékos feladatok megoldásával. Norbert a Lágymányosi Egyetemi Napokon éppen lecsúszott a döntőbe jutásról, de nem adta fel: az EFOTT-on végül sikerült kvalifikálnia magát. A Sziget fesztiválon rendezett egyhetes döntőben 13 magyar versenytársával kellett megküzdenie. Míg sok országban csak kisorsolták a résztvevőket, a magyar szervezők úgy gondolták, hogy ha már valaki 33 év után „kinézhet” a világűrbe, akkor feleljen is meg azoknak az egészségügyi és mentális kritériumoknak, amelyek elvárhatók egy potenciális űrhajóstól. Az egyetemi zh-ra hasonlító írásos vizsga és esszéfeladat során nemcsak az elméleti tudást, hanem az elhivatottságot is vizsgálták a verseny ötletgazdái. A döntősök nagyon eltérő okokból jelentkeztek: volt aki „csak” a nagy kalandot kereste, voltak az űrkutatással hobbiként foglalkozó versenyzők és voltak gépészhallgatók is. „A külföldiek között volt egy asztrofizikus srác, akivel beszélgettünk, bár őszintén szólva nem sok időm volt sem a magyarokkal, sem a külföldiekkel foglalkozni, amit persze bánok is, de mindig annyira koncentráltam az éppen következő feladatra, hogy nem maradt túl sok energiám a barátkozásra” – jellemezte Norbert a verseny feszültségét. Mivel részeredményeket nem közöltek a megmérettetés idején, az utolsó percig megjósolhatatlan volt a verseny eredménye, bárki küzdhetett úgy, hogy ő lesz a végső győztes. Az utolsó napon rendezett akadálypálya után Norbert holtversenyben állt az élen egy másik versenyzővel. A kettejük közötti vetélkedést végül Norbert nyerte meg.

A fizikai megpróbáltatások a valódi űrhajósok kiképzéséhez hasonlítottak. A Kecskeméti Repülőorvosi Alkalmasságkutató és Orvosi Intézetben barokamra, centrifuga és más „kínzóeszközök” várták a jelölteket. Norbert itt maximális pontszámot szerzett, így vélhetően nem lesz egészségügyi akadálya űrugrásának. Fizikailag és mentálisan továbbra is folyamatosan erősíti magát. Erre szüksége is lesz, hiszen az orlandói táborban közel 120 jelölt közül kell az első 23 közé kerülnie a magyarországihoz hasonló megmérettetésben ahhoz, hogy részt vehessen a hőn áhított űrugrásban. Kívülállók gyakran el sem tudják képzelni egy ilyen „edzés” menetét: lesz vadászrepülős tréning két mach sebességtartományban, speciális repülővel történő gyakorlás, amely parabola pályán repül és a súlytalanságot tudja előidézni, G-Force kamra, amelyben a vadászpilóták terhelhetőségét edzik. „Ha megvalósul a repülésem, a légkörbe való visszatéréskor intenzív gyorsulásba kezd majd a gép, és a lassítás folyamán olyan négy-öt g körüli terhelést, azaz a testünk tömegének négy-ötszörösét fogjuk érezni. Ez tíz-húsz másodpercig fog tartani, ami egy vadászpilótának nem megterhelő, de egy átlagos embernek nem egyszerű elviselni. Egy profi űrhajós kiképzése természetesen hosszabb és bonyolultabb erőpróbákból áll, Farkas Bertalané például két évig tartott. Persze az egy más világ volt, az űrtechnika harminc év alatt rengeteget fejlődött, manapság sok minden egyszerűbb” – részletezte a magyar űrhajósjelölt.

A tudósok 85-100 kilométer közötti magasságtól számítják a világűr határát, bár ezen ma is rengeteget vitatkoznak. „Nekem személy szerint mindegy, hogy mettől számítják a világűr határát, ha feljutok oda, az mindenképpen óriási élmény lesz” – tette hozzá Norbert.

A fejlett világ országaiban az űrhajósokra ma is korunk hőseiként tekintenek. Olyan küldetést vállalnak, és olyan tapasztalatokat szereznek ők, amilyeneket mások nem élhetnek át. E kiváltságosok közé tartoznak az űrturisták is, akik életre szóló kalandban részesülnek, miközben egyszerűbb tudományos feladatokat is rájuk bízhatnak.

Fotók: Philip János, valamint Axe Magyarország