Katalizátorkutatás Bolyai-ösztöndíjból egy „macerás” molekula megszelídítésére

Szieberth Dénes, a BME Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszék kutatója egyike a tizenegy új Bolyai-ösztöndíjasnak a Műegyetemen.

„Tágabb értelemben a szakterületem a számításos kémia. Kémiai reakciók eredményeit próbáljuk meg elméleti úton előre megjósolni, anélkül, hogy a meglehetősen bonyolult és drága kísérleteket elvégeznénk. A jelenlegi konkrét kutatásaimban pedig egy újfajta katalizátort keresek, amely hidrogénnek és egyéb kis molekuláknak az aktiválására felhasználható. A hidrogén olyan szempontból „macerás” anyag, hogy kétatomos molekuláját nehéz szétválasztani, pedig a hidrogén számtalan területen, rengetegféle reakcióban fontos tényező. Nagy eredmény lenne, ha egy új, széleskörűen használható katalizátort sikerülne találni” – foglalta össze kérdésünkre jelenlegi munkájának alapjait a nyertes kutató. Hozzátette, hogy kutatói tevékenysége egy kicsit távolabb áll a kérdés közvetlen gyakorlati problémáitól, tehát nem elsődleges célja, hogy egy bizonyos vegyület létrejöjjön, hanem olyan, eddig nem vizsgált vegyülettípusok jelentőségét szeretné megvilágítani, amelyek új gondolkodásmódot hozhatnak a katalizátorkutatásban. Sok más területtel is foglalkozik, de a Bolyai-ösztöndíjat éppen erre a kutatási területre nyerte el.

A friss ösztöndíjas kémikusi indíttatása egyébként véletlenszerű volt. „Fiatalként eléggé tanácstalan voltam, hogy mi legyek, szüleim agrármérnökök voltak, én állatorvos, villamosmérnök vagy  programozó akartam lenni, de persze a kémia is érdekelt. Azért jelentkeztem pont a vegyészkarra, mert akkoriban ez volt az első, ahol nem kellett felvételizni, hanem elegendőek voltak a középiskolai eredmények” – idézte fel a múltat a bme.hu kérdésére. Számos más vegyészkutatóhoz hasonlóan Szieberth Dénes életére is nagy hatást gyakorolt a tudományos diákköri munka. Már másodéves korában, 1991-ben eljegyezte magát a számításos kémiával. „A TDK azért is jó, mert nemcsak a jól sikerült témaválasztás lendíti előre a leendő kutatót, hanem az is, hogy olyan tudósokkal, tanáregyéniségekkel találkozhat, akiktől rengeteget tanulhat, és akik követendő emberi példát mutatnak” – tette hozzá az újdonsült ösztöndíjas. Pályája során két kiváló tudós segítségéért a leghálásabb. Egyikük Veszprémi Tamás, aki először ismertette meg a számításos kémia szépségeivel és árnyoldalaival, másikuk Nyulászi László, aki az első TDK-dolgozatoktól kezdve a kutatói pályán végig szakmai és emberi támogatást nyújtott (Veszprémi Tamás és Nyulászi László a Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszék egyetemi tanárai, utóbbi a tanszék vezetője – a szerk.)

Szieberth Dénes bizakodással tekint az elkövetkező kutatói évei elé: a három évre elnyert ösztöndíj eredményeképpen jelentős, magas impakt faktorú publikációkat szeretne közölni, és úgy gondolja, hogy az ösztöndíj elnyerésében is nagy szerepet játszhatott az egyik rangos szakfolyóiratban nemrégiben megjelent tanulmánya (Angewandte Chemie International Edition Volume 51, Issue 38, p. 9521–9524, September 17, 2012 a szerk.). Vendégkutatói ösztöndíjjal töltött hosszabb időt Japánban és a torinói egyetemen is dolgozott másfél évig. „Ez utóbbi azért volt nagyon hasznos, mert egy számomra teljesen új technikát tanultam meg a számításos kémián belül” – hangsúlyozta. "Szeretném a Torinóban szerzett tudásomat alkalmazni a Bolyai-ösztöndíjas hidrogénaktiválási kutatásaimban is” – emelte ki a külföldi tapasztalatainak közvetlen hasznát a tudós.

Az oktatás és kutatás kapcsolatát azonban ellentmondásosnak látja. Úgy véli, sok függ attól, hogy az oktatás mely szegmensében kell részt venniük a tanszék munkatársainak. Az elsőéveseknek tartott általános kurzusokat vagy laborgyakorlatokat a diákok számára hasznosnak minősíti, de hozzáfűzi, hogy azok az oktatónak nem mindig lélekemelők. „A tanszékünk általában nagyon a tanulmányaik elején kapja az oktatandó diákokat, emiatt sokszor nehéz helyzetben vagyunk” – jellemezte a helyzetet a kutató. Az ideális szerinte az lenne, ha a szakdolgozatírás környékén is foglalkoznának a diákokkal. Akkor lehetne igazán jól kiválogatni az elhivatottakat, hogy jöjjenek TDK-zni, majd később önállóan kutatni. „Viszont az is igaz, hogy ha az ember egyáltalán nem tanít, akkor senki nem fog érdeklődni a tanszéke és a szakterületei iránt” – hangsúlyozta. „Én alapjában véve nem rajongok a tömegoktatásért. Az oktatás számomra azért érdekes, mert időnként így sikerül együtt dolgozni olyan hallgatókkal, akik okosabbak nálam.”

Nemcsak az oktatás, hanem a kutatói lét is hordoz számára ellentmondásokat. Sajnos a kutatói fizetés a ráfordított idővel és munkával gyakran nem áll arányban, de ezt időnként pótolni tudják egyéb előnyök. „A feleségem is vegyész, és nagyon élvezi a szép oldalát ennek a munkának. Ilyen például, amikor pár évente valamilyen ösztöndíjjal kijutunk külföldre, és új dolgokat csinálunk, újat tanulunk” – érzékeltette szakmája vonzerejét a kutató.

Szieberth Dénes szabadidejében búvárkodik, és egy egyéves kisfiú büszke apukája. Néhány hónapja alapította meg a vegyészkarosok búvárklubját. Több száz merülésen van túl, itthon gyakran merül a Molnár János barlangban. Búvár kollégáival jelenleg a barlang vízalatti kötélpályáinak felújításán dolgozik, hogy a világszínvonalú természeti képződményt később más búvárok is láthassák. A külföldi ösztöndíjak számbavételénél előfordul, hogy a búvárkodási lehetőségeket is figyelembe veszi. Egyelőre azonban nem tervez hosszabb külföldi utat, amiben a Bolyai-ösztöndíj által kapott támogatás is fontos szerepet játszik.