Egy életen át a Műegyetem javára kamatoztatta tudását

A Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából Eötvös József Koszorú kitüntetést kapott Zombory László, a BME Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék professor emeritusa.

A hivatalos indoklás szerint Zombory László „több évtizedes kiemelkedő oktató- és kutatómunkája, eredményes oktatás- és tudományszervezői tevékenysége, nemzetközileg is példaértékű szakmai közéleti tevékenysége elismeréseként” vehette át a kitüntetést a Magyar Tudományos Akadémián.

A Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége 1993-ban a kiemelkedő tudományos életmű elismerésére „Eötvös József Koszorú” elnevezéssel kitüntetést alapított nem-akadémikus tudósok számára, amely díszoklevélből, ezüstéremből és jelvényből áll.  A kitüntetés odaítélésének személyi feltételei: a tudomány doktora fokozat, illetve az MTA doktora tudományos cím birtoklása; a szakmai közvélemény által elismert, kiemelkedő jelentőségű tudományos életmű, amely révén a jelölt rászolgált arra, hogy célzott kutatási támogatásban részesüljön; illetve a jelölt 70 év feletti életkora.

"Mindig jólesik elismerést kapni, mert az igazolja az ember számára, hogy amit csinál, az sokaknak hasznos volt” – válaszolta a bme.hu kérdésére Zombory professzor, akinek szoros kapcsolata az egyetemmel immár több mint ötven évre nyúlik vissza. Itt végzett villamosmérnökként, majd a Műegyetemen kezdte oktatói pályafutását, és mérnökök generációit tanította. Az oktatást ma sem hagyta abba, elsősorban a mesterképzésben részt vevő és doktorandusz hallgatók számára tart speciális kurzusokat. Mára a tudomány- és oktatásszervezés fárasztó elfoglaltságát átengedte másnak. „Ez már inkább a fiatalok dolga. Ha tanácsot kérnek tőlem, szívesen adok, bár némi aggodalommal, hiszen nem biztos, hogy a változó körülmények között egy idősebb ember látja jobban a követendő lépéseket. A fiataloknak már más szempontjaik vannak” – hangsúlyozta a tanár úr.

A kutatással sem szakadt meg a kapcsolata. Bár manapság nincs olyan projekt, amely kifejezetten a nevéhez kötődne, kollégái munkáiban aktív részt vállal. „A kutatás mindig valami kíváncsiságból ered, és ez, ha csökken is a korral, nem múlik el. Vannak olyan területek, amelyek most is érdekelnek, ezek újdonságait, legfontosabb eredményeit ma is követem” – magyarázta a friss Eötvös-koszorús tudós. Ilyen terület például a nanoelektronika, amely a rendkívül szerteágazó nanotechnológia egyik ága, vagy részben ide sorolható a metaanyagok létrehozásának problematikája. Ez utóbbiak elektromágneses szempontból különleges tulajdonságú anyagok, felhasználásuk rendkívüli lehetőségeket nyújt. „Ezek olyan területek, amelyeket szívből ajánlanék minden fiatal kutatónak. Itt nagyon sok a tennivaló, akár életük végéig is kutathatnak” – tette hozzá a professzor.

Zombory László kutatási területe a hírközléstechnika, az elektromágneses hullámterjedés, a közegek és az elektromágneses tér kölcsönhatása, az elektromágneses kompatibilitás. Számos szakmai testület tagja: a Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület volt elnöke, a HUNGARNET Egyesület elnöke, az URSI MNB volt elnöke, az MTA Távközlési Tudományos Bizottságának tagja. Egyéb, immár befejezett tevékenységei: a Magyar Ösztöndíj Bizottság műszaki szakmai kollégiumának elnöke, a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj szakmai kollégiumának tagja, a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács elnöke, a Híradástechnika folyóirat szerkesztőbizottságának elnöke.

Két aspiráns és 18 doktorandusz témavezetője volt, PhD és MTA doktora disszertációk bírálója és bírálóbizottsági tagja, a BME Egyetemi Habilitációs Bizottság és a Doktori Tanács volt elnöke, az Országos Doktori Tanács alapító elnöke. A Műegyetemen előadásokat és gyakorlatokat tartott: elméleti villamosságtan, elektron-fizika, antennák és hullámterjedés, elektromágneses kompatibilitás, mikrohullámok orvosbiológiai alkalmazásai, adaptív rendszerek a hírközlésben tantárgyakból, angol nyelven is.

Zombory László 1988 és 1994 között a Villamosmérnöki (és Informatikai) Kar dékánja volt. Több szakmai elismeréssel is díjazták: Pollák-Virág-díj, Puskás Tivadar-díj, Széchenyi arany emlékérem, Neumann János-díj, IEE Honorary Officer. Kimagasló oktatási tevékenységéért BME Emlékérmet és Pro Facultate díjat kapott. A Magyar Érdemrend tisztikeresztjének birtokosa.

„Meghatározó volt számomra, hogy a legendás professzor, Simonyi Károly tanítványa, majd kollégája lehettem – mesélte a díjazott a kezdetekről –, bár nem gondolkoztam azon, hogy kifejezetten hozzá kerüljek, ő volt az, aki kiszemelt a munkára.” Zombory László máig nagy tisztelettel emlékszik a professzor személyiségére, rendkívüli műveltségére és az oktatásban való igényességére. Nagyon szuggesztívnek tartották, érdekelték az emberek, a gondolatok, ha valakivel beszélt, az úgy érezhette, a professzor számára most ő a legfontosabb. „Főnökként nem volt követelő, az oktatás színvonalát leszámítva. Tisztelte a hallgatóit, ezért rendkívül precízen készült fel előadásaira, és már öt perccel előbb ott volt a folyóson, hogy a diákok lássák, az előadás komoly dolog, és ő erre energiát szán. Kollégáitól is jó néven vette, ha nem könyvből, hanem saját kezűleg írott jegyzetből tanítottak – idézte fel Simonyi Károly alakját, akinek híres, Elméleti villamosságtan című műve 12. kiadásának átdolgozásában éppen Zombory László segített.

A bme.hu kérdésére elmondta, hogy összetettnek látja az alsóbb szintű fizika- és matematikaoktatás problémáit. Úgy véli, hogy a fizika, mint a kézzelfogható dolgok tudománya, sokkal kevésbé tűnik érdekesnek ma, a rendkívüli módon elektronizálódó világban. Minden áramköri szinten folyik, azok a kis szerkezetek, amelyek a kezünkben vannak, mind működnek valahogyan. Ebben a gombnyomásra működő világban a fizika, amely a világ egyszerű működését, alapjelenségeit akarja leírni, háttérbe szorul. „Különös ellentmondás, hogy minél inkább felhasználóbarát valami, annál kevésbé érdekes a működése” – fejtette ki Zombory tanár úr, aki a másik problémának a tanáregyéniségek fogyatkozását látja. Egyre kevesebben mennek fizikatanárnak, de ennek az is oka lehet, hogy egyre kevesebb a hallgatóságot magával ragadó fizikatanár. „Ha nincs jó tanár, akkor az egész csak egy parttalan imamalom, hogy ezt meg kell tanulni, azt meg kell tanulni. Nekem még nagyobb szomorúság az, hogy az emberek nagy része számára a matematika tanulása egy gyötrő, rettenetes, fájdalmas, unalmas dolog, holott, ha jól tanítják, akkor a világ legérdekesebb területe lehetne. A matematika még csak nem is természettudomány, hanem az a tudomány, amely az emberi logikából fejlődött.”

Zombory László ma már több időt tölt otthon, családja körében. Szívesen foglalkozik két unokájával, szeret vitorlázni és ma már az olvasásra is több ideje jut. „Az aktív idő elfoglaltságai miatt nagy adósságok halmozódtak fel, ezeket az elmaradásokat most pótolom.”

H.A.

Fotó: Pintér Erik