Mestertanár Aranyérmesek a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen

A Villamosmérnöki és Informatikai Kar három, az Építőmérnöki Kar és a Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar egy-egy tanárát díjazták kiemelkedő témavezetői és tudományos diákköri szervezői munkájukért.

A tudományos diákköri munka a tehetséggondozás igen hatékony módja, és folyamatosan igazolja létjogosultságát. A TDK nemcsak a hallgatókat segíti a színvonalas ismeretszerzésben, a kutatói pálya alapkészségeinek elsajátításában, hanem az oktatókat is támogatja az utánpótlás kinevelésében – emelték ki a kitüntetett oktatók a bme.hu kérdésére.

 

Arató Péter akadémikus, az Irányítástechnika és Informatika Tanszék professor emeritusa az Informatikai Tudomány Szekcióban vette át a díjat. „Azt hiszem, kollégáim nevében is mondhatom, hogy a tudományos diákköri munka szakmai tevékenységünk egyik legértékesebb része” – ecsetelte a tanár úr a bme.hu kérdésére válaszolva. „Ez különösen azért fontos – folytatta –, mert a mostani felvételi rendszer miatt sok olyan hallgató kerül be az egyetemre, aki nem feltétlenül műszaki területre való, hanem inkább tévedésből jött ide.” A frissen kitüntetett mestertanár szerint nagy öröm az átlagosnál nagyobb érdeklődést mutató, céltudatos hallgatókkal dolgozni, akik meg tudják ítélni, hogy a szak elvégzése után milyen tématerület fogja érdekelni őket, és hajlandók többletenergiát áldozni kutatásaikra. A tanár úr jelenlegi kutatásai a többprocesszoros rendszerek rendszerszintű szintézisével kapcsolatosak, és olyanokkal dolgozik együtt, akik korábban a TDK-n is szép sikereket értek el, van, aki már doktorandusz. „Évről-évre egyre nőnek a követelmények a publikálás, a nemzetközi idézettség tekintetében, a tíz-tizenöt évvel ezelőttihez képest sokkal magasabb a mérce. Egy rangos, nemzetközileg ismert folyóiratban publikálható cikk elkészítése legalább másfél-két év, márpedig e nélkül nem lehet a PhD fokozatot elnyerni. Nem lehet elég korán kezdeni a felkészülést a kutatói pályára” – ecsetelte a kihívásokat Arató Péter.

 

Györfi László akadémikust, a Számítástudományi és Információelméleti Tanszék egyetemi tanárát a Fizika, Földtudományok és Matematika Szekció tüntette ki. „Tizennyolc-huszonéves kora között a fiatal ember sokkal kreatívabb, mint a tanára” – magyarázta a tanár úr. „Ha én megtalálom ezeket a gyerekeket és bíztatom, dicsérem, dolgoztatom őket, akkor a többszörösét kaphatom vissza annak, amit én belefektettem.” Az egykor matematika-fizika szakos tanárként végzett kutató mindig nagy hangsúlyt helyezett az oktatás minőségére és a tehetséggondozásra. Nagy létszámú évfolyamokat tanított tömegkiszolgálásra és információelméletre.  Közben előfordult, hogy 400 fős évfolyamokat szóbeliztetett azért, hogy elkerülje a puskázást, valamint, hogy személyesen ismerje hallgatóit. E személyes találkozások pedig lehetőséget nyújtottak arra, hogy a legtehetségesebbekkel külön foglalkozzon. „Az volt a módszerem, hogy tudtam, hogyan kell a táltosok elé forró parazsat tenni. Ha egy másodéves gyereket néha könnyedén túldicsérek, akkor megtáltosodik. Nem azt kerestem, hogy mi a rossz, hanem azt, hogy mi a jó.” Györfi László komoly problémaként említi, hogy a kétciklusú képzés kevéssé motiválja a hallgatókat a kutatói pályára. Az informatikusok, gyakran éppen a legtehetségesebbek, három és fél év után otthagyják az egyetemet a professzori fizetésnél jóval magasabb bérekért. Elmennek dolgozni, nem maradnak itt MSc képzésre, majd doktorandusznak sem. Az utánpótlás nagyon nehézkes. „Volt egy öt éves, világszínvonalú mérnökképzésünk. A kétciklusú képzéssel ez eltűnt. 2008 óta a BSc-t vagy MSc-t végzett hallgatóim között nincs doktoranduszom. Korábban több is volt, és világklasszisok voltak közöttük” – panaszolja. Ugyancsak rossznak minősíti a kreditrendszer hazai adaptálását, és az esélyegyenlőség folyamatosan romló érvényesülését. „Mindezek mellett nagyon pozitív, hogy a TDK eredményesen és magas színvonalon működik. Szendrő Péter professzor (az OTDT elnöke – a szerk.) és kollégái remek munkát végeznek” – hangsúlyozta Györfi tanár úr.

A magyar felsőoktatásban mélyen gyökerező önképzőköri tevékenységet a tudományos utánpótlás elősegítésének szándéka hívta életre. E tehetséggondozás legjelentősebb formája a tudományos diákköri tevékenység, a TDK, amely az önképzés, az elitképzés és a tudósképzés színtere, ahol a kiemelkedő tudósok, mesterek körül kialakuló serkentő légkör iránt fogékony, tehetséges hallgatóknak – immár több mint hat évtizede – az első tudományos sikerek élményét adja. A TDK tevékenység során a kötelező egyetemi teendők mellett mind a hallgató, mind témavezetője szabadidejében dolgozik azon, hogy a hallgató létrehozhasson egy, az egyetemi dolgozatok színvonalát meghaladó munkát. Ezek a dolgozatok a kétévente megrendezett országos konferencián versenyeznek, a legkiválóbb dolgozatokat díjazzák és publikálják is. 

Az Országos Tudományos Diákköri Konferencia, az OTDK a legkiválóbb egyetemisták és főiskolások tudományos eredményeinek bemutatási lehetősége, elismert szakemberekből, professzorokból, akadémikusokból álló bíráló bizottságok által hitelesített értékelési fórum.

A diáktudományos tevékenység szervezéséért, elősegítéséért, hosszú idő óta számos diák eredményes felkészítésében közreműködő, a színvonalas és sikeres tanár-diák együttműködésben megvalósuló műhelymunkáért, a tudományos iskolateremtésért 50 oktató, kutató Mestertanár kitüntetésben részesülhet. Őket egyrészt az intézményük, másrészt az Országos Tudományos Diákköri Tanács szakmai bizottságai érdemesítik erre az elismerésre.

Krámer Tamás, az Építőmérnöki Kar Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék docense a Műszaki Tudomány Szekció díjazottjaként vette át a Mestertanár Aranyérmet. Kutatói pályájának is fontos része a TDK, hiszen 1997-ben Pro Scientia Aranyérmet is kapott. „A tudományos kutatás az ismeretlen kihívását és bizonytalanságát jelenti, az oktatás pedig inkább rutin. De megvan a maga szépsége annak is, ha valami ismétlődik. Gondolatébresztő előadásokat kell tartani, hogy a hallgatókban felébredjen a kíváncsiság” – fogalmazta meg a fiatal oktató, aki jelenleg a dunai mértékadó árvízszintek teljes hazai folyószakaszra történő felülvizsgálatának projektjén dolgozik. „A TDK nagyon fontos a leendő kutatóknak – tette hozzá –, és hab a tortán, ha jól szerepelnek az országos megmérettetésen is.” A TDK-n elért eredményeket komoly pontokkal jutalmazzák az Erasmus, a mesterképzés, a doktori felvételi vizsgákon, ezért sem mellékes a részvétel a versenyen. A fiatal oktató díjazott – kollégáihoz hasonlóan – fontosnak tartja a tudományos diákkör szerepét a kutatói utánpótlás kinevelésében, hiszen a nagy hallgatói létszámok mellett enélkül kevesebb lenne a lehetőség a személyes tanár-tanítvány kapcsolatok kialakítására.

 

Németh Géza, a Villamosmérnöki és Informatikai Kar Távközlési és Médiainformatikai Tanszék docense az Országos Tudományos Diákköri Tanács elnökségének döntése alapján kapta meg az aranyérmet. „Mint oly sok tevékenység itt az egyetemen, ez a siker is csapatmunkát igényel. Már meg is köszöntem néhány kollégámnak a segítséget a díj elnyeréséhez”- fejtette ki a díjazott. „Aki koordinálja a munkát, reflektorfénybe kerül, de ha reálisan nézzük, közben ott van a többiek munkája is. 1999 óta négy OTDK első díjat és számtalan egyéb helyezést nyertek a hallgatóim. Közülük kettő kutató is maradt a csoportunkban, sikerült kiváló kollégákat találnunk. Büszke vagyok arra, hogy van olyan OTDK hallgatóm, akivel később közösen lettünk más nyertes hallgatók konzulensei. Németh Géza egyetemi tevékenységei közül a TDK-t tartja a „legértelmesebbnek”. Az oktatói munka szépségéhez tartozik az is, hogy „okos fiatalokkal körülvéve a tanár is fiatal marad.” A díjazott aggódva tekint a jövőre, mivel a jelenlegi finanszírozási rendszer nem támogatja, hogy a tehetséges fiatalok az egyetemen maradjanak. Ez előbb-utóbb láthatóvá válik a kutatói korfán is. „Sajnos a rövidtávú gondolkodás egyre erősebb a hallgatók körében. Sokan a BSc után elmennek dolgozni. Nincs az emberek agyába vésve, hogy tanulni kell” – ad hangot aggodalmának ő is. Pedig a TDK-n történő jó szereplés hosszú távon anyagi előnyöket is hozhat. A friss Aranyérmesnek volt olyan OTDK győztes hallgatója, aki egyetemistaként nem dolgozott cégnél, sőt a végzés után két évig még tanszéki mérnökként helyezkedett el. Utána egy kft. akkora fizetéssel alkalmazta, hogy bőven behozta azokat, akik négy-öt éve már BSc-s diplomával dolgoztak. Volt olyan tanítványa is, akinek színvonalas TDK dolgozatára egy multi figyelt fel, amely két év múlva kiküldte egy elit nyugati egyetemre, további tanulmányokra. „Nem kell azonnal aprópénzért eladni magunkat egyebek mellett rendszergazdaként, szoftvertesztelőként. Hirdetni kellene, hogy aki jól szerepel a TDK-n, informatikusként nagy eséllyel jobb állást kap, mintha másodéves korától rendszergazdának áll” – hangsúlyozta a tanár úr, aki kutatócsoportjával jelenleg a gépi beszédkeltés és a gépekkel folytatott intelligens interakciók eszközeit és alkalmazásának lehetőségeit kutatja.

 

Pukánszky Béla, a Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék egyetemi tanára a Kémiai és Vegyipari Szekcióban vehette át a díjat. „A jó tanárnak van személyisége, hozzáállása, tudása és nagyon sok empátiája – válaszolta a tanár úr a bme.hu kérdésére. „Szeretek tanítani, de az emberekkel sok türelemmel szükséges bánni.” Hozzátette, a számításos kémia erős fejlődése ellenére a vegyész területen még nagyon sok laboratóriumi munka, kísérletek elvégzése kell ahhoz, hogy valaki számottevő eredményt produkáljon. A TDK munka folyamatában a hallgató megszokja a laborok környezetét, kialakul a kapcsolatrendszere, ami megalapozhatja további fejlődését. A vegyészmérnöki területen fontosak a tudománymetriai mutatók, nem mellékes, hogy idejében megtanuljon a leendő kutató publikálni. A tanulmányok elkészítése ugyan nem egyedüli feltétele a tudóssá válásnak, de fontos tényező. „Jó, hogy vannak okos fiatalok, aki ezt időben felismerve kezdik el a munkát. Mindig bátorítom a hallgatókat a TDK-ra” – összegezte a tanár úr. „Ennek részben praktikus oka is van, szakdolgozati előtanulmány is lehet, ugyanakkor esélyt jelent, hogy a hallgatók megismerjék és megszeressék a tanszéket. Jól érzik itt magukat, segítenek a munkában, az oktatásban, a tanszék működtetésében. A TDK nagyon hasznos hallgatónak és oktatónak egyaránt.”

 

Tanáraikkal együtt az OTDK-n kiemelkedően szereplő hallgatókat is díjazták. Az elismerést szintén november 18-án átvevő Pro Scientia Aranyérmes hallgatókkal a bme.hu már az OTDK-t követően készített interjút.

H.A.