„Az ő közreműködése kellett, hogy megerősödjön a hazai műszaki képzés”

Habsburg József nádorra, a Műegyetem elkötelezett támogatójára emlékeztek az intézményben február 24-én.

A címben szereplő gondolatot Péceli Gábor fogalmazta meg a bensőséges hangulatú ünnepségen, amelyen a BME rektora az egyetem képviseletében, Habsburg Mihály és felesége pedig a család nevében helyezte el az emlékezés koszorúját a központi épületben található szobornál.

Habsburg Mihály ünnepi beszédében természetkedvelő ükapjára is emlékezett, aki szerint addig kell ültetni és palántázni, akár újra és újra, amíg meg nem fogan az új élet. „Egész életében így tett az országért, a nemzetért” – hangsúlyozta Habsburg Mihály.

Péceli Gábor rektor méltatta a magyar nemzet, kultúra és oktatásügy iránt elkötelezett József nádor tevékenységét. Hangsúlyozta, az évről-évre megtartott ünnepséggel arról a kiváló személyiségű emberről emlékeznek meg, aki ma is példaképe lehet mind a hallgatóknak, mind az oktatóknak.

József nádor bőkezűen támogatta a hazai mérnökképzést, így a mai Műegyetem több jogelődje is viselte a nevét. Erre emlékezve 1912-ben avatták fel mellszobrát a központi épületben. A műalkotás, amelyet Turi Jobbágy Miklós szobrászművész készített a második világháború idején eltűnt, csak jóval később, 1997-ben bukkantak rá véletlenül az egyetem pincéjében. Az elveszett márványfejet Bodó Csaba szobrászművész, a BME OMIKK munkatársa alkotta újra, majd a szobrot 1999-ben ünnepélyes keretek között avatták fel régi-új helyén. Azóta a család és az egyetem minden évben megemlékezik József nádorról, aki „Habsburgnak született és magyarnak halt meg.”

-BK-

Fotó: Philip János