„Az élethez bátorság kell, nőként pedig pláne!”

A személytelen kapcsolatok térhódítása, a hallgatói „halogatás”, a pszichológia szerepe a mérnöki életben. Interjú az Ergonómia és Pszichológia Tanszék vezetőjével.

A BME-n a pszichológia oktatása közel négy évtizede része a mérnöktanár-képzésnek. „Az első műegyetemi órámat klasszikus, „tőről metszett” mérnökhallgatóknak tartottam, akiknek azért volt nehéz terület a pszichológia, mert rendszert, struktúrát kerestek az emberi psziché működésében” – emlékszik vissza a BME-n töltött első hetekre Takács Ildikó. „A pszichológiába annyi rendszert lehet vinni, amennyi az emberben van. Ebben az állandóan változó, esendő lényben. Az ember nem egy alapanyagokból mérnöki pontossággal megalkotott, üzembiztos eszköz. Tanulni, ismerni kell őt, amihez jó eszköz lehet a pszichológia” – érzékeltette szakterülete egyik fő üzenetét a BME GTK tanszékvezetője.

Takács Ildikó szerint jelentős különbség van a mérnöki és a bölcsész-gondolkodás között, bölcsészként neki is tanulnia kellett azt a mérnöki szemléletet, amelyet a diákjai követtek. A helyzetet tovább nehezítették a generációs különbségek és a felgyorsult technológiai újítások okozta változások. „Mindössze hat-hét év leforgása alatt alakultak át az oktatással kapcsolatos dilemmák, mint például az, hogyan keltsük fel a hallgatók érdeklődését, hogyan kössük le és mivel motiváljuk diákokat” – vázolta a fiatalokat érintő oktatáspszichológiai kérdések egyikét a tanszékvezető. A mai huszonéveseket másfajta környezeti hatások érik, mint az öt-tíz évvel idősebbeket.

A középiskolások és az egyetemisták életének jelentős részét töltik ki a személytelen kapcsolatok, a Facebookon és a Twitteren kialakított virtuális valóság, amely a személyes reakciókra, a társakhoz fűződő viszonyokra és az egymás közötti együttműködésre is jelentős hatással van. „A szemináriumokon gyakran végzünk olyan gyakorlatokat, amelyeken kötelezően félre kell tenni a laptopokat, ki kell kapcsolni az okostelefonokat és a tableteket. Némelyik fiatal úgy viselkedik, mintha elvonási tünetei lennének, amikor egy órán keresztül nem nézheti meg a Facebookos üzenőfalát” – emelt ki egy tantermi példát a műegyetemi oktató, aki maga is rendszeresen látogatja a fiatal tanszéki oktatók előadásait, és több alkalommal megkérte már a hallgatókat, hogy előadás közben mellőzzék a táblagépek használatát. „Az oktatás nehezen tud versenyre kelni a modern technológiával. Hiába vannak fiatal és nyitott oktatóink, nagy kihívás lépést tartani. Hamar megtanultuk, hogy az oktatásnak is folyamatosan meg kell újulnia, korszerűt kell mutatnia ahhoz, hogy felkeltse a hallgatók figyelmét” – zárta a személyes interakciókról szóló gondolatát az Ergonómia és Pszichológia Tanszék vezetője.

Takács Ildikó 2012 óta a BME GTK Ergonómia és Pszichológia Tanszék vezetője, egyetemi docense, a Magyar Pszichológiai Társaság főtitkár-helyettese. A Műegyetemen 1992-ben kezdett oktatni, akkor még adjunktusként. A magyar felsőoktatásban 1986 óta tanít: a tanárképzésben, a mérnökképzésben és a pszichológusképzésben, az utóbbi években pedig részt vesz a közgazdász- és menedzserképzésben is. Kiemelt területe a karriertervezés, a felsőoktatás pszichológiai kérdései, a diáktanácsadás és az ún. halogató magatartás. Rendszeresen szervez és vezet tréningeket a Műegyetemen és különböző ipari szervezeteknél. Magyarországi és nemzetközi kutatási programok résztvevője, több hazai vállalatnál végzett a szervezetfejlesztéshez kapcsolódó tanácsadói és fejlesztő tevékenységet, munkatársaknak és vezetőknek tartott tréningeket.

Takács Ildikó a felsőoktatás pszichológiája témakörben a diákok halogató magatartásáról készítette doktori habilitációját, amelyben annak okait kutatta, hogy a hallgatók miért nem végeznek idejében a főiskolai, egyetemi tanulmányaikkal. „A halogatás mögött sokszor nem a tehetségtelenség, hanem a motiváció hiánya húzódik: a fiatalok egy része tudatosan akar még „gondtalan” egyetemista maradni, és vannak olyanok is, akik nem találják meg azt a szakterületet, ahol ki tudnak teljesedni. Minden esetben igaz, hogy a végzés eltolása komoly anyagi vonzattal jár: sokba kerül az államnak, a hallgatónak és az őt támogató családnak is. A halogató diák körülbelül 26-28 éves korára válik pályakezdővé, amikorra számos olyan élethelyzetből és életfeladatból kimarad, amelyekből addigra már tanulhatott volna” – summázta a jelenséggel együtt járó problémákat a GTK docense.

A GTK Ergonómia és Pszichológia Tanszék műegyetemi szerepéről szólva Takács Ildikó az elmúlt évek jó tapasztalatait említette: „a tanszékünkkel történő első találkozáskor sokakban felvetődik a kérdés, hogy az általunk képviselt szakterületnek egyáltalán van-e helye egy döntően mérnöki képzést folytató intézményben. A kérdés után azonban hamar kiderül, hogy szinte minden tudományterületnek van pszichológiai vetülete. Egyrészt maga az ergonómia olyan terület, amely hidat képez a mérnöki és bölcsészettudományok között. Másrészt a BME-n képzett mérnököknek, menedzsereknek, közgazdászoknak, mint leendő vezetőknek az itt megszerzett pszichológiai ismeretek segíthetnek abban, hogy jobban ismerjék és kezeljék az emberi viselkedésmódokat” – ismertette a tanszék szerteágazó területeit a műegyetemi oktató.

Takács Ildikó közel két éve tölti be a GTK Ergonómia és Pszichológia Tanszék tanszékvezetői szerepét, amelyhez elmondása szerint a családja és a kollégái támogatására egyaránt szüksége van. „Mielőtt elvállaltam a tanszékvezetői megbízást, megkérdeztem a kollégákat, hogy támogatják-e a pályázatomat. Fontos volt számomra, hogy azok a munkatársak, akikkel korábban egy szobában ültem és együtt dolgoztunk, vezetőként is elfogadjanak. Sokat gondolkodtam rajta, de nem azért, mert nőként pályáztam vezetői szerepre. Sokkal inkább az adminisztratív munka és a szakmaiság között vívódtam” – idézte fel a kinevezése előtti dilemmákat Takács Ildikó. „Tudomásul kellett vennem, hogy a tanszékvezető idejét a tanszék osztja be. Rengeteg a napi ügyintézés, a sokszor a szabadidőbe is belenyúló protokolláris rendezvény, amelyen a tanszéket képviselve kell megjelennem, nem beszélve az ad hoc helyzetekről, amelyekben döntési felelősségem van. A kulcsot ebben az esetben a jól megtervezett élethelyzet jelenti: sokszor ugyan pengeélen táncolva, de sikerült megtalálnom az egyensúlyt a munka és a magánélet között, ami nélkül nem lehet ezt a munkát végezni.”

A tanszékvezetői feladatok mellett Takács Ildikó több mint tíz éve tagja a GTK Kari Tanácsnak és az Oktatási Bizottságnak. „Szerencsésnek érzem magam, hogy egy olyan intellektuális környezetben dolgozom, ahol egyenrangú partnernek tartanak, elismerik a tudásomat, elfogadják a személyiségemet és azt a több éves szakmai tapasztalatot, amit magam mögött tudhatok” – tette hozzá a műegyetemi oktató.

„Nőként vezetői és kutatói szerepet vállalni igazi kihívás. A sikerhez bátornak, és felelősségvállalónak kell lenni, ám nem vakmerőnek. Csak kellő alázattal és lelkesedéssel szabad hozzáállni a munkához, ami még nehezebb, ha valaki család mellett próbálja így ki magát. Sikert csak megfelelő háttértámogatással lehet elérni” – összegezte a női szerep körüli kérdéseket Takács Ildikó. „A tanszéken ezt az összetartó és támogató közösséget próbáljuk megteremteni. Felemelő érzés látni például a fiatal kollégák elhivatottságát és lelkesedését, amelyet számtalan esetben siker koronáz. Függetlenül attól, hogy valaki nő vagy férfi, egy vezetőnek ez az igazi elismerés.”

- TZS -

Fotó: Philip János