„Most nagyon jó röplabdásnak lenni a Műegyetemen”

Története harmadik bronzérmét szerezte meg az NB1-ben a MAFC-BME férfi röplabdacsapata.

Csapategység, küzdeni tudás, akarat – e három mozgósító erejű tulajdonságban látja a siker titkát Vocskó György, a MAFC Röplabda Szakosztály vezetője, aki három évtizede vezeti a szakosztályt. A bme.hu kérdésére a fentiek mellett a jól felépített munka eredményének is minősíti a mostani eredményt. „Ebben az idényben ráadásul nemcsak a bajnokságban értünk el előkelő helyezést, hanem a magyar kupában is a legjobb négy között voltunk” – teszi hozzá.

„A csapat 1991-ig az NB2-ben szerepelt, amit hol megnyertünk, hol nem, de akkor szemléletet váltottunk” – magyarázza a szakosztályvezető. Addig a hallgatók leterheltségét figyelve értük el az eredményeinket, majd megpróbáltunk továbblépni, „az egyetemi élet ritmusának hullámzását kiegyenesíteni” – fogalmaz Vocskó György. Úgy véli, a stabilitást a játékosok megtartása is jelenti, e nélkül a magyar bajnokságban tartósan nem tudnának magas színvonalon dolgozni, sem eredményt elérni.

A sportág az ’50-es évektől van jelen a hazai sportéletben, a MAFC szakosztálya a ’70-es években alakult meg. A BME röplabdacsapata az 1990-es években meghatározó volt a magyar bajnokságban, 2003-ban pedig az NB1 felett álló, ún. extra ligába is bekerültek, ahol azóta is folyamatosan szerepelnek, sőt 10 év alatt immár a harmadik bronzérmüket szerezték (2003/2004-ben, 2008/2009-ben és az idei évadban). A bajnokságban játszó többi egyetemmel összehasonlítva a BME csapata szerepel a legtartósabban és a legeredményesebben.

Vocskó György professzionális amatőrnek nevezi csapatukat. Úgy fogalmaz, hogy nagyon boldog, amiért megszerezték a bronzérmet, de az is hasonló boldogsággal tölti el, hogy a röplabdások olyanok az egyetemen, mint egy nagy család. „Az elmúlt évtizedben előfordult, hogy bronzérmesek lettünk, és a kezdő hatos tisztán BME-s hallgatókból állt. Erre vagyok a legbüszkébb” – teszi hozzá. Teltházasak a röplabda testnevelésórák, több mint két évtizedes múltra tekint vissza a műegyetemi kupa 20-25 csapat részvételével, ezen felül kari és kollégiumi bajnokságokon és a MEFOB-on is játszanak a BME hallgatói. "Mindehhez a BME Testnevelési és Sportközpont, valamint Novák László edzőkollégám biztosítja a hátteret és a szervezést" – hangsúlyozza a szakosztályvezető.

A finanszírozásról szólva Vocskó György első helyen az egyetemet említi, amely mindenekelőtt terembérleti támogatással segít. Emlékeztet arra, hogy a röplabda bejutott a legjobb 16, államilag támogatott sportág közé, így a Magyar Röplabda Szövetség szintén támogatja a szakosztályt, bár kemény feltételekkel teszi ezt: a felnőtt csapat mellett ifi, junior, gyerek és serdülő csapatot is működtetniük kell. A szakosztályvezető ugyanakkor olyan szponzorációs modellt tartana igazán előremutatónak, amelyben az anyagi támogatást valamilyen egyetemi kötődéssel is össze tudnák kapcsolni. Ilyen lehetne például a tehetséges sportoló hallgatók egyéni segítése. Jelenleg a MOL a műegyetemi röplabdások legnagyobb támogatója, korábban a MAPEI segítette őket, köszönhetően többek között annak a röplabdás baráti körnek, amelynek tagjai (több száz fő!) időnként összejönnek, felidézik a régi meccseket vagy még lejárnak edzeni.

Vocskó György jelenleg az alapfunkciókra tartja elegendőnek azt a pénzt, amiből gazdálkodnak. Az edzők, a játékosok a korábbiaktól eltérően már nem kapnak külön juttatást, és szinte két garnitúra mezre sem futja, miután kifizetik a szükséges nevezési és játékvezetői díjakat, valamint az útiköltséget. A támogatást ugyanakkor nemcsak pénzben mérné a sportvezető, kollégiumi elhelyezést, egyéni tanrendet is el tudna képzelni a magas szinten röplabdázó hallgatóknak. Maga a röplabda most van feljövőben és a szövetség feladata lesz, hogy élő közvetítések segítségével is népszerűsítse a sportágat. „Ezzel együtt a röplabda még nincs a méltó helyén az elismertségét tekintve” – vélekedik a szakosztályvezető. „A fontos meccseinken egy tűt nem lehetett leejteni, a bronzmeccsen pedig 5-600 ember volt kint” – számol be kedvező tapasztalatokról is. „Ha ez a tendencia megmarad, szeretnénk még több nézőt vonzani, bizakodva várjuk például a Tüskecsarnok által nyújtott lehetőségeket” – fogalmaz Vocskó György.

A szakosztályvezető külön kiemeli a megfelelő játékoskeret és a húzóegyéniségek szerepét (aminek különös aktualitást ad, hogy az interjú közben éppen betoppant Molnár István röplabdaoktató, PhD hallgató, a bronzcsapat meghatározó tagja és felnőtt válogatott kerettag is). Vocskó György érdekességként megemlíti, hogy a sportágban a női szakág előrébb jár, ők az EB-re is nagy eséllyel ki tudnak most jutni. Véleménye szerint a BME-n is ki lehetne alakítani az eddig követett csapatépítési modellt a női szakágban, de erre jelenleg nincs pénz, és nem adottak a személyi feltételek. A lányok most a BME-s bajnokság mix csapataiban játszhatnak, közösen a fiúkkal.

Az edző összpontosít a sportág és a csapat arculatépítésére is. Augusztus végén például egy egész napos jótékonysági röplabdagálán vesznek majd részt, amelyen ők játsszák a bemutatkozó mérkőzést. A tervekről beszélve mosolyogva idézi fel a tavaly decemberi élményt, amikor a játékosai színültig megtöltötték a pályát a karácsonyi cipősdobozokba szánt plüssmackókkal.

 „Az egyetemi sport nem arról szól, hogy mindig minden áron minél jobb eredményt kell elérni” – nyomatékosítja végül. „Saját játékosokkal, egyetemi szemlélettel, a magas szintű tanulás és sportolás szemléletével szeretnénk továbbra is ilyen jól játszani” – foglalja össze hitvallását Vocskó György, a magyar bajnokságban bronzérmet szerzett BME-s röplabdások edzője.

„Szeretném, ha a műegyetemi hallgatók jobban magukénak éreznék a klubot” – vallja be a Műegyetemi Atlétika és Football Club (MAFC) elnöke. A klubban sportoló több mint ezer főnek jelenleg a negyede BME-s hallgató, de a műegyetemi öregdiákokat, köztük saját magát is hozzászámolva, Bretz Gyula már 60%-ra becsüli a BME-s kötődésű sportolókat.

A klubelnök tudja, hogy olyan húzósportágra van szükségük, amelynek a rendezvényeire ki lehet menni, talán ezt most a röplabda testesíti meg leginkább – vélekedik. A bme.hu kérdésére hozzáteszi, hogy a röplabdán kívül több olyan szakosztályuk is van, amely jelentős erőt képvisel a sportversenyeken, példaként az atlétika, az autósport-motorsport, az öttusa, a korfball, a baseball és a súlyemelés szakosztályait említi. A klubelnök a tavaly januárban alakult kajak-kenu szakosztályt minősíti nemzetközi szinten a legeredményesebbnek (a bme.hu is beszámolt a 2013. májusi szegedi világkupán aranyérmet szerzett MAFC-os versenyzőről – a szerk.). Bretz Gyula a jövő nagy ígéretének tartja a több mint 140 fős kosársuli szakosztályt, amellyel a saját utánpótlás bázisukat szeretnék kiszélesíteni.

A MAFC elnöke a sporttámogatási politika új, erőteljesebb fejezetének kezdetében reménykedik, amellyel – a nyugati országokhoz hasonlóan – a döntéshozók jobban elismernék az egyetemi sport szerepét a hazai sporteredmények alakulásában. Mivel a versenysportot – sportágtól függően – általában 16-30 év közötti fiatalok „művelik”, Bretz Gyula szerint logikus, hogy jobban segítse, támogassa a kormányzat az ebben az életkorban nagyrészt éppen egyetemre járó fiatalok sportolását. Az erőteljesebb támogatási politikát indokolja még, hogy az ország egyik legnagyobb egyetemi sportklubja leginkább önerőből gazdálkodik (éves költségvetése kb. 180 millió forint, a támogatások, pl. TAO, kiemelt sportágaknak járó, illetve szponzoráció közvetlenül a szakosztályokhoz jutnak).

Természetesen sokat változott a társadalmi felfogás a sportról, a testmozgásról a MAFC fennállásának 117 éve alatt – hangsúlyozza a klub elnöke, aki úgy látja, hogy nagyon változó a BME-n tanuló fiatalok fizikai erőnléte is. A MAFC minden beiratkozót megkeres az egyetem segítségével, lehetőséget kínálva a sokszínű sportolásra, illetve nyitott vagyunk bármilyen új szakosztály megalakítására is – hangsúlyozza végül Bretz Gyula klubelnök.

Bretz Gyula és édesapja a BME Építészmérnöki Karán végeztek és a MAFC színeiben sportoltak, valamint vezették is azt (Bretz Gyula Ottó a MAFC örökös kézilabdabajnoka címet szerezte meg, 1932/33-ban pedig ő volt az egyesület ifjúsági elnöke, később az Épületszerkezettani Tanszék oktatója – a szerk.). Bretz Gyula 1958-1965 között öttusázott, előbb a Honvéd, majd a MAFC versenyzője volt. Az 1964-es olimpiára készülő hatfős, szűk keretbe is bekerült, bár végül nem jutott ki Tokióba. 1966 óta az UVATERV-nél dolgozik, jelenleg a cég elnök-vezérigazgatója.

-BK-

Fotó: MAFC, Philip János