Budapest történeti belvárosa fenntarthatóságának vizsgálata

Környezeti szempontok és kialakult városrészek összeillesztésének titkait fedi fel a Gábor Dénes Tudományos Diákköri ösztöndíjat elnyert BME építészhallgató.

„Nagyon érdekelnek a fenntarthatóság épülettervezési és urbanisztikai kérdései” – mesélte az utolsó éves Tóth Réka, akinek a kezdőlökést az ilyen típusú kutatásokhoz az Odoo project adta. A BME hallgatói által tervezett és épített Odoo elnevezésű aktív ház a 2012-ben Madridban megrendezett versenyen összetettben az előkelő hatodik helyet szerezte meg. [A projektről honlapunk is beszámolt.]

„Beépítési vizsgálatokkal kezdtem el foglalkozni” – ecsetelte Réka, aki 2012-ben közgazdász diplomát is szerzett a Műegyetemen. „Az érdekelt, hogy egy modern, napenergiás ház hogyan helyezhető el a különféle, már létező városi szerkezetekben. A madridi verseny összetettjét megnyerő francia csapat munkájában nagyon tetszett, hogy városi koncepciót is bemutattak az általuk tervezett épületről, amit a többi csapat nem helyezett az előtérbe. Ez nagyon megmozgatta a fantáziámat.”

Réka a városi léptékű fenntarthatósági kérdések témájával nyerte el a TÁMOP Nemzeti Kiválóság Program keretében meghirdetett ösztöndíjat, amely egyik feltétele egy TDK dolgozat benyújtása volt. Ez irányú kutatásait a mindvégig támogató segítséget nyújtó Urbanisztika Tanszéken kezdte meg Benkő Melinda vezetésével. A megszületett munka olyan jól sikerült - „Sűrűn beépített történeti városrészek fenntarthatósága a budapesti történeti belváros három tömbjének vizsgálatán keresztül” címmel -, hogy a dolgozattal elnyerte a legjobb TDK pályaműveket díjazó Gábor Dénes Tudományos Diákköri ösztöndíjat is.

A dolgozat elméleti háttereként fontos volt a fenntarthatóság gazdasági, környezeti, társadalmi szempontjainak meghatározása. „A címben szereplő „fenntarthatóság” szó, akárcsak az öko, a zöld vagy a bio előtag, elcsépeltté vált, mert mára túl sok mindent címkéztünk fel vele” – hangsúlyozta Tóth Réka. „Sokszor nehéz olyan dolgot tervezni, – legyen az épület, városrész vagy akár termék –, amely valóban megfelel a fenntarthatóság, környezettudatosság elvének.  Ugyanakkor fenntarthatóság már azelőtt létezett, hogy ezen a néven népszerűvé vált volna, mint ahogy passzív építészeti eszközök is léteznek régóta, például egy parasztház tájolása. A fenntarthatóság sarokköve, hogy nemcsak a jelenből akarjuk kipréselni a lehetőségeket, hanem a hosszú távra tervezünk, amivel összefügg az is, hogy az épületeket sem elkülönülő szigetekként kezeljük. Egy épületnek fontos jellemzője a környezete és annak az adottságai, például hogy van-e park a közelében, hová kell iskolába vinni a gyerekeket, milyen a lakóközösség. Ezek a hosszú távú élhetőségét is meghatározhatják.”

A díjnyertes kutatás nemcsak a fenntarthatóság elméleti kérdéseit boncolgatta. Gyakorlati hátterét a Belső-Terézváros, a Józsefváros és a Belső-Ferencváros egy-egy karakteresen eltérő tömbjének lakóközössége körében végzett kérdőíves felmérés adta. A vizsgálatban körülbelül minden negyedik lakás lakói voltak hajlandóak részt venni, összesen 187-en válaszoltak. A kérdések egyrészt a városhasználati és közlekedési szokásaikra irányultak, másrészt az elégedettségüket mérték a lakókörnyezet gazdasági, társadalmi és környezeti elemeire vonatkozóan. A kérdőívezés Rékának időigényes feladatot adott és személyes tanulságokkal is szolgált. „Először mindenhol távolságtartást tapasztaltam, de érdekes módon a legtöbb beszélgetés gyorsan bizalmassá alakult” – mesélte. „Azért nyílhattak meg olyan hamar a lakók, mert vártak valamit, és úgy érzik, az illetékesek nem kíváncsiak arra, hogy mit gondolnak a lakókörnyezetükről. Azért volt számomra érdekes ez a munka, mert teljesen más képem alakult ki a belvárosról, mint korábban volt.”

A fiatal kutató tapasztalatai részben igazolták korábbi ismereteit. A válaszadó lakók nagy része – főként a hatodik kerületben – nyugdíjas volt, akik általában kevesebbet mozdulnak ki otthonról, utaznak, és más igényeik vannak, mint a fiataloknak. Az épületek nagy része rossz állapotú, de megfigyelhetők jó példák a javító szándékra is. „A kilencedik kerületben volt egy ház, amelynek a felét elbontották, tehát felszabadult egy nagyobb belső udvar, amit a lakók rendbe hoztak. Így nemcsak hangulatos belső udvar alakult ki, de több napfény is jut a lakásokba” – mesélte Réka. „Mivel itt eleve kevesebb lakás maradt, a lakók is jobban ismerték egymást, erősebb közösség alakult ki.”

Voltak meglepő tapasztalatok is. „A Nagymező utca a bulinegyed része. Az itt lakóknak megváltás, amikor új tulajdonos jön valamelyik szórakozóhelyre, mert akkor még egy pár hétig nyugalom van az átalakítások miatt” – osztotta meg a váratlan tapasztalatot Réka. „A lakók az összes kaputelefont kikapcsolják, mert éjszaka ötletszerűen becsöngetnek hozzájuk. Amióta pedig csak az utcán lehet dohányozni, nem merik kinyitni az ablakot, mert hozzájuk száll fel a füst. Ezek olyan tényezők, amelyek megnehezítik a pihenést.

A kérdőíves felmérés megerősítette a kutatót abban, hogy a városrészeket komplex egységként, az azokat alkotó elemek egymásra hatásaként kell vizsgálni. Kulcsfontosságú volt az ún. „beágyazottság” fogalmának meghatározása, amely, a dolgozatból idézve, „egy-egy városrész olyan leíró változója, amely egyaránt magába foglalja a beépítési módok, a gazdasági funkciók, a társadalmi rétegek és a közlekedési módok sokféleségét, területen belüli eloszlását és sűrűségét, illetve egymáshoz képest relatív helyzetüket.” A beágyazottságot szociális, gazdasági, környezeti szinten értelmezhetjük, és mindegyikhez indexet készíthetünk. Az így nyert mutatók nyújtanak információt a kutatás során kiemelten fontos ún. közlekedésenergetikai potenciál meghatározásához. Ez utóbbi ahhoz nyújt támpontot, hogy egy adott városrész lakói mennyi energiát használnak közlekedésre. „Kutatásaim meggyőzően igazolták kiinduló feltevésemet, hogy e potenciál záloga a városi struktúra” – mesélte Réka. „Az általam vizsgált történeti városrészeknek például nagy előnyük a jó beágyazottságuk, a kompakt jellegük, azaz, hogy közel van egymáshoz az otthon, a munkahely, a bevásárlási, szórakozási lehetőség stb. Ez kis közlekedési energiafelhasználást eredményez, így például egy itt lakó tizedannyi energiát használ a munkába járáshoz, mint az országos átlag.”

Tóth Réka kutatásai nem értek véget a dolgozat megírásával. A kutatás olyan kérdéseket is felvetett, amelyekre későbbi vizsgálódások adhatnak választ, ilyen például a beágyazottsági index részletesebb kidolgozása, pontosítása, vagy a történeti belső kerületektől eltérő településszerkezetű területek – például családi házas, vagy lakótelepes beépítések – közlekedési energiapotenciáljának vizsgálata. (A BME építészmérnök hallgatójának blogján a fenntarthatóság és a városok kérdésköréről olvashatnak.)

A fiatal kutató most mindenekelőtt a diplomatervére összpontosít. „Diplomatervem témája egy biomassza-üzem megtervezése, konzulenseim, Bach Péter és Alföldi György segítenek a munkában” – mesélte a végzős hallgató. „Nemcsak az érdekel, amit az egyén tehet a hatékonyabb energiagazdálkodásért – például a nyílászárók vagy a fűtési rendszer korszerűsítése –, hanem az is, hogy városrészi szinten hogyan lehet nem fosszilis forrásból energiát előállítani.”

Tóth Réka tanulmányai mellett egy éve dolgozik egy mérnökirodában is, amelynek munkatársai energetikai és fenntarthatósági kérdésekkel is foglalkoznak. „A főnököm, Reith András sokat segített a kutatásaimban is. Tanulságos a tervezés gyakorlati oldalát is megtapasztalni. Egyelőre nem döntöttem, de elképzelhető, hogy PhD kutatásokat végzek majd a jövőben és szívesen folytatnám a megkezdett kutatást” – összegezte Tóth Réka építészhallgató.

- HA -

Fotó: Pintér Erik, Tóth Réka