A BME adja ki a legtöbb impakt faktoros folyóiratot a magyar egyetemek közül

A Periodica Polytechnica korszerűsítését „vezénylő” szakértői csapat beszél a folyóirat történetéről és a jövőbeni célokról.

Átfogó döntések nyomán újult meg idén a Műegyetem hét tudományos sorozatát magába foglaló folyóirat. A Periodica Polytechnica modernizálását és a nemzetközi tudományos folyóiratok szintjére emelését rektori megbízottként Czigány Tibor, a Gépészmérnöki Kar dékánja felügyeli. Péceli Gábor rektor 2014 januárjától Kollár Istvánt, a BME VIK Méréstechnika és Információs Rendszerek Tanszék tanárát nevezte ki újra a folyóirat főszerkesztőjének. A sorozatok kiadásához kapcsolódó feladatokat továbbra is BME OMIKK főigazgatója, Liszkay Béla koordinálja.

A Periodica Polytechnica hét sorozata közismerten egy-egy műegyetemi karhoz kapcsolódik (Chemical Engineering, Civil Engineering, Electrical Engineering and Computer Science, Mechanical Engineering, Social and Management Sciences, Transportation Engineering, Architecture). Az első sorozatok 1957-ben jelentek meg, a legfiatalabb a Social and Management Sciences, amelyet 1993-tól adnak ki.

A lap elmúlt fél évszázados történelme alatt több változást is megélt. A publikációkat közel harminc évig vegyes (angol, francia, német, orosz) nyelven jelentették meg. A ’80-as évek közepe óta a tudományos élet de facto hivatalos nyelve az angol lett, amihez idomulva a Periodica Polytechnica is csak angol nyelvű írásokat közöl. A sorozatokat kezdetben mindössze 1000-1200 példányban, az Akadémiai Kiadó gondozásában adták ki. A megjelent példányok lényegében nem jelentettek bevételi forrást, hanem a külföldi könyvtárakkal folytatott kiadványcsere alapjául szolgáltak.

 „2012 őszén a vezetői értekezlet áttekintette a Periodica Polytechnica folyóirat-sorozat helyzetét és elhatározta, hogy valamennyi sorozatnál felszámolja a sokszor több éves lemaradást, valamint célul tűzte ki bevezetésüket a nemzetközi tudományos vérkeringésbe. Ehhez jó példát szolgáltattak a Civil Engineering, a Chemical Engineering, valamint a Polimertechnika Tanszék által kiadott Express Polymer Letters folyóiratok” – foglalta össze a közvetlen előzményeket Czigány Tibor.

Kollár István 1988-tól a Periodica Polytechnica Electrical Engineering sorozatának szerkesztőjeként debütált, majd 1991-től lett első ízben a teljes folyóirat-sorozat főszerkesztője. Nevéhez fűződik a ’80-as évek másik jelentős változása, a korábbi ólomba szedést felváltó költséghatékony LaTeX számítógépes program bevezetése, amelyet egészen 2013-ig használtak (jelenleg az Adobe InDesign programmal végzik a hétből hat sorozat tördelését).

Kollár István a BME Villamosmérnöki Kar Méréstechnika és Információs Rendszerek Tanszékének egyetemi tanára. Villamosmérnöki diplomáját követően (1977) pályáját a fenti tanszék munkatársaként kezdte. Kandidátusi értekezését 1985-ben védte meg. Az akadémiai doktori cím megszerzése után 1997-ben habilitált. 1989-90 között Belgiumban a Vrije Universiteit Brussel vendégkutatója volt, majd 1993-tól 1995-ig az Amerikai Egyesült Államokban tevékenykedett a Stanford Egyetem Fulbright ösztöndíjasaként és vendégdocensként. 1997-2000 között Széchenyi professzori ösztöndíjat kapott. Kollár István több mint 20 éve vállal aktív szerepet a Villamosmérnöki Doktori Tanács munkájában, jelenleg a doktori iskola vezetője. 1997 és 2004 között a kar oktatásfejlesztési dékánhelyettese volt. Nevéhez fűződik a BME Publikációs Adattár (PA) létrehozása. 1997-ben az Amerikai Egyesült Államokban, az Institute of Electrical and Electronics Engineers „fellow”-nak választotta. 1997-2000, valamint 2003-2006 között az IEEE Instrumentation and Measurement Society Administrative Committee egyetlen közép-európai választott tagja volt.

Kollár István 1993-ban egy elnyert amerikai ösztöndíj kapcsán adta vissza főszerkesztői kinevezését. „Wettl Ferenc kollégámat és barátomat győztem meg, hogy vállalja el helyettem a pozíciót” – emlékszik vissza. „Wettl Ferenc mintegy 20 éves főszerkesztői periódusa alatt létrehozta és elindította a Periodica Polytechnica elektronikus változatát (www.pp.bme.hu), valamint elévülhetetlen érdemei közé tartozik az Open Journal System (elektronikus folyóirat-szerkesztési rendszer) bevezetése is” – fűzi hozzá a sorozatok megjelenésért felelős BME OMIKK főigazgatója. Liszkay Bélától megtudjuk, hogy a sorozatok kiadása 2000-től tartozik a könyvtár feladatkörébe, de napjainkra „az Internet térhódításával a nyomtatott kiadvány teljes mértékben háttérbe szorult.” „Jelenleg számonként 20 papíralapú példány lát napvilágot (kivételt képez az Architecture, amelynek a példányszáma meghaladja a 100-at, illetve a BME OMIKK további nyomtatott példányokat küld partnereinek néhány fontosabb nemzetközi cserekapcsolatának fenntartására)” - magyarázza Liszkay Béla. „A BME OMIKK a mindennapi teendők mellett (a szerkesztőség koordinálása, az elektronikus publikálás technikai részének megvalósítása és a nyomtatott verziók előállítása) szerepet játszott az online archívum létrehozásában is (a sorozatok valamennyi száma visszakereshető online)” – tudjuk meg.

„A Periodica Polytechnica a BME doktoranduszainak és az oktatóinak elsőszámú publikációs terepe, de ha jó folyóiratot akarunk, akkor külföldi szerzőket is ide kell vonzanunk” – jelenti ki a lap főszerkesztője a jövőbeni tervek kapcsán, hozzátéve, hogy valaha sokat bosszankodott azon, hogy a cikkek a folyóirat által szervezett szakmai bírálat nélkül, kizárólag a tanszékvezetők ajánlásával jelentek meg. „Véleményem szerint egy színvonalas tudományos folyóiratnál nélkülözhetetlen a külső, független szakértői elbírálás.” Kollár István a jövőbeni tervek közül a sorozatok nemzetközi rangra emelését tekinti az első számú feladatnak. „Ne csak egy ’házi’ kiadvány legyen, hanem váljon egy valamennyi sorozatában impakt faktoros tudományos folyóirattá” – nyomatékosítja.

A tudományos folyóiratokat a rájuk történő hivatkozások száma alapján minősítik (impakt faktor). Az impakt faktor kiszámítását a Thomson Reuters (régebben az ISI, Institute for Scientific Information, az SCI kiadója) végzi, a folyóirat előző két évben publikált cikkeinek a tárgyévben a figyelt folyóiratokban kapott valamennyi idézetét számolja össze, és osztja el a folyóiratban az előző két évben megjelent „idézhető cikkek” számával (a módszer kitalálója Eugene Garfield). A Web of Science (WoS) néven ismerté vált bibliográfiai adatbázis segítségével megállapítható, hogy a figyelt körben mely folyóiratokra és kik által fordul elő a leggyakrabban hivatkozás. Az ISI napjainkban több mint 9000 folyóiratot vizsgál.

Czigány Tibor bizakodó a jövőbeni terveket ecsetelve: „Az első és legfontosabb lépések az elmúlt két évben megtörténtek, már nincsenek lemaradások egyik sorozatnál sem, felálltak a nemzetközi szerkesztőbizottságok, egyre több a külföldi szerző. A következő két év az építkezés időszaka, ahol fontos a nemzetközi színvonal és minőség, elengedhetetlen továbbá a szigorú, független és gyors bírálati folyamat, valamint a pontos és hibátlan megjelenés. Ha ezt sikerül megvalósítani – és erre az agilis sorozatszerkesztők, valamint a tapasztalt új/régi főszerkesztő személye, illetve az OMIKK szakmaisága a biztosíték – akkor nem marad el a siker sem, egyre több hivatkozást fognak kapni a cikkek és két év múlva joggal pályázhatnak a sorozatok az impakt faktorra.”

Jelenleg a Periodica Polytechnica két sorozata impakt faktoros (az Építőmérnöki Kar és a Vegyészmérnöki Kar kiadványa). „Ahhoz, hogy valamennyi kiadvány felkerüljön a vizsgált lapok közé, több kritériumnak kell teljesülnie: a lektoráltságnak, nemzetközi szerkesztőbizottságnak, a pontos megjelenésnek és a hivatkozásoknak” – emeli ki a főszerkesztő, aki szerint világszerte problémát jelent az, hogy sok a folyóirat, és alig győzik a bírálók. „A tudományos fokozatok eléréséhez kötelező bizonyos számú publikáció megírása, a másik oldalról viszont a szakembereinknek saját kutatási területük van, amivel foglalkoznak, éppen ezért nincs végtelen idejük mások munkájának minősítésére. Lényeges, hogy a cikkeket a BME oktatói mellett külföldi szakemberek is bírálják, ezt a legtöbb esetben a személyes ismeretségeknek köszönhetően érjük el” – teszi egyértelművé az oktató, aki maga is számtalan külföldi felkérést kap, de átlagosan havonta egy cikk lektorálását vállalja el.

Kollár István a második kritériumról, a pontosságról szólva kiemeli, „ha időt akarunk hagyni a hivatkozásoknak, akkor például a 2015. évi első számnak 2014 decemberében meg kellene jelennie. „Az aktualitást napjainkban az internet képviseli, ezért a publikációkat elektronikusan ún. ’online first’ verzióban kell megjelentetni (a cikket már elfogadták, a szedése és tördelése is megtörtént, de még nincs egy adott számba tervezve), ami a rövid időn belüli hivatkozások számának emelkedését is magával hozza” – mutat rá. „Ha a sorozat könnyen megtalálható és a cikkek tartalmilag jók, akkor ez a későbbiekben már egy önmagát erősítő folyamattá is válhat” – magyarázza. Lényeges, hogy a cikkek tartalmilag érdekeljék az olvasókat, akik a főszerkesztő szerint elsősorban a PhD hallgatók közül kerülnek ki, „hiszen nekik kötelezően kell kutatniuk és publikálniuk”. A tartalmi színvonal emeléséhez azonban lényeges lenne, hogy külföldi szakemberek is jelentessék meg kutatási eredményeiket a Periodica Polytechnica-ban. „Sajnos ez egy ördögi kör”– mutat rá az ellentmondásra, „hiszen addig, amíg nem vagyunk impakt faktorosok, nem akarnak nálunk publikálni, így azonban nehezen érhetjük el az ehhez szükséges hivatkozások számát.”

Ha a Periodica Polytechnica bekerül a nemzetközi körforgásba – vélekedik Kollár István –, az pozitív hatást gyakorolhat a BME oktatási és kutatási elismertségére is. „Hiszek abban, hogy ez kitartással és szívós munkával sikerülhet. Ezért is vállaltam el második alkalommal is a felkérést” – erősíti meg a lap régi-új főszerkesztője. „Úgy jelenünk meg, ahogy egy professzionális tudományos folyóiratnak meg kell jelennie” – nyomatékosítja végül Liszkay Béla, a könyvtár első embere.

- TJ,MA -

Fotó: Philip János, Pintér Erik