Hamarosan benyújtja a Szenátusnak az új SZMSZ tervezetét a Műegyetem új kancellárja, aki maga is a BME-n végzett. Kinevezésének harmadik hetében, december elején adott interjút a bme.hu-nak.

A kinevezett egyetemi kancellárok egyhetes felkészítését számítva is bő két hete dolgozik a Műegyetemen. Beszélgetésünk egybeesik az egyetemi kancellárok első nyilvános megszólalásaival a különféle híroldalakon. Ön mit tapasztalt nálunk?

Barta-Eke Gyula: A kancellárok felkérésével 29 felsőoktatási intézmény fűződik össze egységes rendszerbe. Az intézmények összességét tekintve zökkenőmentesen történt a munkába állásunk. Az én fogadtatásomra is a nyitottság, a segítőkészség és az együttműködés volt jellemző. Az őszinteséget ezúton is köszönöm. Voltak természetesen, akik másképp képzelték a kancellár megérkezését. A versenyszférából jöttem, és az egyetemi forgatókönyvek előbbi szokásaitól gyakran eltérők, így volt kisebb feszültség is. De a tűzkeresztségen átestünk. A kancellárok közül más is tapasztalt hasonlókat, hiszen egy ilyen munka elkerülhetetlenül konfliktusokkal is jár. De mind az egyetem, mind a kancellár jelesre vizsgázott konfliktuskezelésből.

Milyen ütközések történtek, tud-e példát mondani?

Barta-Eke Gyula: Minden gazdasági szakember, megérkezvén kívülről egy új, ismeretlen céghez, saját kollégáit viszi magával, és minél rövidebb idő alatt igyekszik minél több információhoz jutni a segítségükkel. Nem fejeket követelni vagy büntetni küldtek, és még csak nem is azért, hogy bárkinek a munkáját minősítsem. Már sok részletet megértettem például a szervezet felépítéséről, az esetleges átfedésekről stb. Első feladatom, hogy 20 napon belül átvegyem a gazdasági területet a megbízott főigazgatótól. Ez meg is fog történni. 60 napom van rá, hogy új SZMSZ-t készítsünk. Az egyetem életét nem kell megváltoztatni, de a kiszolgáló, nem kari szervezetekét módosítani szükséges. Szeretnék segíteni és növelni a hatékonyságot. A piaci világ jó gyakorlatait szeretném meghonosítani az egyetemen is. Mondok egy példát: nem lehet a munkatársakkal kizárólag munkaügyi keretek között foglalkozni. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem legfontosabb értéke az emberi erőforrás. Komplex módon kell törődni az oktatókkal, a hallgatókkal és a kiszolgáló területeken dolgozókkal. A kancellár dolga felülemelkedni a kari érdekeken, és az egyetem érdekében működtetni az egyetem gazdálkodási szervezeteit, valamint az egész intézményi gazdálkodást.

Jól értem a szavaiból, hogy már egészen konkrét elképzelése is van arról, hogy milyen irányba terelné az egyetemet, már ami a gazdasági irányítást és a célokat illeti?

Barta-Eke Gyula: Teljes mértékben. A kívülálló szemével tekintek a változtatási szükségszerűségekre. Ha egy év múlva újra találkozunk, azt mondom majd, hogy már nekem is kell egy folyamatmenedzsmenttel vagy szervezetfejlesztéssel foglalkozó kívülálló támogató, aki bizonyos kérdéseket majd nyilván tőlem eltérő módon lát. A BME-n zajló oktatói és kutatói tevékenység olyan önálló terméket hoz létre, amelyet a piac folyamatosan mér, egyrészt a diplomázó hallgatók elhelyezkedési arányával, másrészt a kezdő fizetéseikkel. Ebben a megmérettetésben a BME jól teljesít, de nagyon sokat kell tenni azért, hogy ez így is maradjon. Ezt a „terméket” a piaci világban márkának, brandnek is nevezett fogalommá tervezem fejleszteni. Legyen „márkás” az a hallgató vagy az a kutatás-fejlesztés, aki és ami innen kikerül. A törvény szerint az én feladatom megteremteni ennek gazdasági hátterét. A mindenkori rektor felel az oktatás minőségéért, a kutatások szakmaiságáért, a stratégia megalkotásáért, a kancellár feladata pedig az ő segítése a gazdálkodás vonatkozásában, azaz a pénz, az emberek és az eszközök biztosítása a háttérből.

Ez ugyanakkor kihat majd az egyetemi tevékenységek egészére. A múlt héten nálunk járt a felsőoktatási államtitkár, aki a felsőoktatás és az ipar igényei közelítésének szükségességéről is beszélt. Ezt hogyan kívánja segíteni?

Barta-Eke Gyula: Közvetlen eszközökben gondolkodom. Szorgalmazni fogom, hogy a piaci igények mielőbb és minél inkább jelenjenek meg az egyetemen. A tudományegyetemi vezetők persze joggal mondják, hogy az üzemmérnöki, a szaktechnikusi vagy a szakmérnöki képzés nem elsősorban egyetemi feladat. Magánvéleményként teszem hozzá, hogyszerintem ez elsősorban oktatástechnikai kérdés. Nekem is volt részem duális képzésben, hiszen a Műegyetem hallgatójaként az Ózdi Kohászati Művekkel volt szerződésem. Támogatom, hogy az ipari vállalatnak – mint potenciális munkáltatónak – legyen szakmai kapcsolata azzal a hallgatóval, akit később munkavállalóként alkalmazni akar, és akit, ha tehetségesnek ítél, kösse magához akár szerződéssel is. Ebben az egyetemnek közvetítő szerepe lehet, és figyelnie kell az iparból érkező igényekre, hogy ez utóbbiaknak megfelelő tudással vértezze fel a diplomásokat. Az alapokat mindenkinek meg kell szereznie. A szakképzéshez szükséges gazdasági háttér megteremtése megint a kancellár dolga.

A Műegyetemnek van egy Ipari Campus programja, amit az államtitkár úr is figyelemre méltónak minősített.

Barta-Eke Gyula: Ezt magam is támogatom. Most ott tartunk, hogy – elfogadva az egyik kar vezetőinek javaslatát – nem várnánk meg az állami forrás megérkezését, az Ipari Campus magját megteremtenénk saját erőből. Ez aztán a pályázatoknál hivatkozási alapként is szolgálhat. A meglévő lehetőségeinket sem használtuk ki eddig. A V2 épületünkre máris érkezett ajánlat vállalkozásoktól, amelyek szívesen ide települnének. Akár kari vállalkozások is szóba jönnek. Van olyan egyetemi cégünk is, amely külső irodát bérel, pedig fizethetne nekünk is bérleti díjat. Ezek mind megoldandó ügyek.

Magánemberként úgy vélem, hogy a kancellári pozíció hosszú távon, mintegy 20 évre beválik, a személyemtől függetlenül. Nekünk, kancellároknak az a feladatunk, hogy ezen új rendszer alapjait az egyetemek vezetőivel közösen fektessük le. Öt évünk van arra, hogy felkészüljünk az Európai Unióban 2020 után bevezetendő rendre, amikor is minden forrást pályáztatással osztanak majd szét. Nem lesznek térségi vagy egyéb alapon élvezhető előnyök. Nemzetstratégiai jelentőségűvé válik, hogy az egyes intézmények mennyi pénzt tudnak visszahozni a tagállami befizetésekből.

A másik sokat emlegetett igazodási pont a támogatásokhoz az egyéni vagy a kutatócsoportokon át megvalósuló kiválóság, amely a Pálinkás József-féle Lendület-modellben már bizonyított. Ha ezt a kancellár is szorgalmazza, akkor a rektorral együttműködve ennek minél hatékonyabb gazdasági hátterét kell megteremteni.

Barta-Eke Gyula: Nem hiszek az egyenlősdiben. Vannak jók, vannak jobbak, és azt kell támogatni, aki jobb. Ezek nehéz döntési helyzetek, de be kell vállalni a döntést. Ha kancellárként ezért tennem kell, nem fogok habozni. A döntésünket pedig majd az alapján hozzuk, hogy mi a legjobb a BME-nek. Jómagam nem engedek majd sem a lobbiknak, sem a telefonon jelentkező „fontos embereknek”. Edzett vagyok.

Említette, hogy a kiszolgáló egységeknél lesznek szerkezeti változások. Mire gondol?

Barta-Eke Gyula: Az SZMSZ módosítását szívesen indoklom majd részletesen egy későbbi interjú keretében.

Jövőre a Műegyetem rektorválasztás előtt áll. Kancellári oldalról hogyan jellemezhető egy ideális együttműködés a mindenkori rektorral, figyelemmel a kifejezetten műegyetemi sajátosságokra?

Barta-Eke Gyula: Mindhárom diplomámat itt szereztem, fontos nekem ez az egyetem. A rektori-kancellári együttműködés három pillérre épül: egymás kölcsönös tiszteletére, egymás céljainak megismerésére és elfogadására, valamint a vitás helyzetekre megoldást hozó konszenzus kialakításának képességére. Ha ebből bármelyik elem sérül, azt rögtön megérzi az egyetemi közeg. A magam részéről mindent elkövetek, hogy ezt a viszonyt minél közelebb vigyük az ideálishoz, amiben nagyon jó partnerem Péceli Gábor jelenlegi rektor. Ő is érzi a stabilitás, a rendezettség erejét, és sikerült is jó alapokat létrehoznunk. Elvárható, hogy egy rektor képes legyen felülemelkedni a napi helyzeteken, és olyan rektori és kancellári ciklusokon túlmutató stratégiát alkotni, amelyet az utódok – mind rektorok, mind kancellárok – el tudnak fogadni, és ahhoz igazodni. A több mint 230 éves Műegyetemen végzett munkánk megítélése – újabb évtizedek elteltével – azon múlhat, hogy a mai rektorok magukévá tudják-e tenni ezt a távlati hozzáállást. A 2020-as évek várható paradigmaváltásai okán még fontosabb tisztán látni, hogy egy egyetem tud-e reagálni a változásokra, és ha igen, milyen módon. Azt látom, hogy a Műegyetem most kissé lelassult, és nem használja ki kellően a változásokban rejlő lehetőségeket. Az új rektornak is képesnek kell majd lennie arra, hogy növelje az egyetem rugalmasságát és adaptációs készségét, megtartva az egyetemi autonómiát, és megőrizve az értékeket. Azon vagyok, hogy kancellárként ehhez teremtsem meg a működési hátteret, a stratégiához pedig egy gazdasági feltételrendszert tegyek hozzá.

Az egyetemnek van már intézményi stratégiája. Ezen változtatna?

Barta-Eke Gyula: Ez túlmutat az én feladatomon, hiszen ez a rektor és a dékánok dolga. A kancellárok által felügyelt intézményekben segíteni fogjuk a munkát. A BME-n ezt az SZMSZ-ben is érvényesíteni szándékozom. Elköteleztem magam az értékmegőrzés mellett. Szoros kapcsolatra törekszem az OMIKK-kal, a könyvtár és központ továbbfejlesztésére és átvezetésére a 21. századba. Mint ahogy kiemelten kezelem az egyetemi kampusz műemlék-épületeinek megőrzését, hiszen ezek az egész város büszkeségei. Mindehhez persze pénz kell, de az említett szempontokat figyelembe szándékozom venni a költségvetés elkészítésekor. Sorolom még: nem maradhat a CH épület félkész. A K épület és a könyvtárépület állagmegőrzésére költeni kell. Mind-mind összegyetemi érdekek.

A források átcsoportosítása szükséges ezek szerint?

Barta-Eke Gyula: Magam is eléggé fiskális szemléletű ember vagyok, de nem lehet mindent kizárólag e szemlélettel nézni. Nagyvonalúságra is szükség van.

Az általános egyetemi megítélés szerint a BME nyolc kara ma meglehetősen decentralizált rendben működik. Ez hogyan befolyásolja az Ön munkáját?

Barta-Eke Gyula: Az egyik legnagyobb kihívás lesz, hogy úgy teremtsek egységet, hogy a karok önállóságát meghagyjuk. Erre javasolni fogok egy megoldást, amit az SZMSZ és a költségvetés elfogadásakor elő is hozok. A döntéseket ott kell meghozni, ahol a legtöbb információ áll rendelkezésre, ez vonatkozik például a kötelezettségvállalásokra. Az azonban például tarthatatlan, hogy a szerződések nem szerepelnek egységes nyilvántartásban. Korszerűsíteni kell az ellenjegyzések rendszerét is. A törekvéseim előterébe a koordinációt helyezem, nem a centralizációt – pedig kancellárként ez utóbbi egyszerűbb volna. Felkészültem rá, hogy akár vitákon érveljek, és megvédjem ezt az előbbi álláspontot.

Mit gondol, elég motivált lesz-e egy lehetséges rektorjelölt ahhoz, hogy pályázzon, hiszen megválasztása esetén a korábbiaknál szűkebb hatáskörű egyetemi vezetővé válik?

Barta-Eke Gyula: Ez új helyzet, és lesznek jelöltek, akik képesek lesznek alkalmazkodni. Magam is kaptam olyan jelzést, hogy a potenciális pályázók kivártak, hogy láthatóvá váljék, mit hoz az új kancellári rendszer. Aztán most úgy döntöttek, hogy pályáznak, mert elfogadhatónak tartják a kancellári rendszert és a kancellár személyiségét. Emberek közötti viszonyokról is beszélgetünk, hiszen minden vezető egyúttal ember. A Műegyetem ebben is sajátos: mintaértékű lehet, ahogy (egy fél év elteltével) két új vezető meghonosítja az új rendszert és a rektori-kancellári együttműködést az ország legfontosabb műszaki felsőoktatási intézményében. Én ebben a lehetőséget látom.

-TJ-

Fotó: Philip János