Az „50 tehetséges magyar fiatal” című programba választották be Hóbor Eszter építészt, aki élettapasztalatot, barátokat és szakmai sikereket köszönhet a kezdeményezésnek.

„Folyamatosan ’kattog’ az agyam, és közben tervezek – mindegy, hogy mit, csak valami új, valami egyedi legyen! Az építészet nemcsak a szakmám, hanem az életem is, és a munkámban teljesedik ki mindaz, amit a világról gondolok. Hiszek abban, hogy azonos mechanizmussal, egy tiszta szerkesztési elv mentén, mérettől függetlenül a legnagyobb és a legapróbb dolgokat egyaránt képesek vagyunk megalkotni” – vallotta a Műegyetemen tanult szakmájáról Hóbor Eszter építészmérnök, akit 2013-ban az „50 tehetséges magyar fiatal” című programjába választott a „La femme” magazin.

„Egy építészmérnök amellett, hogy műszaki szakember, a szépség, a stílus és a harmónia megteremtésének a képviselője egyben. Olyan művész, aki saját gesztusaival alkot meg mindent, legyen az egy apró berendezési tárgy vagy akár egy egész épület” – vélekedett a BME fiatal tehetsége és korábbi óraadója. Mint kifejtette, „téved, aki azt hiszi, hogy az építészet magányos műfaj. Vannak olyan szakmabeliek, akik egyedül terveznek, én, amikor csak tehetem, csapatban dolgozom. Szeretek a munkámról kommunikálni a külvilággal és a társaimmal, akiktől azonnali visszajelzést kapok arról, hogy éppen milyen irányba tartok az elgondolásommal.”

„A tehetséggondozó program egy éve alatt szélesebb körben megismerték az alkotásaimat, e mellett óriási kapcsolati tőkére tettem szert. Olyan emberekkel találkoztam, akikkel e nélkül a közvetítő közeg nélkül valószínűleg nem is kerültem volna kapcsolatba. A legtöbbet mentoromtól, Bugár Csabától (a Diákhitel Központ Zrt. vezérigazgatója – a szerk.) tanultam, számtalan tanácsot, útmutatást és élettapasztalatot kaptam tőle. Bár különböző szakterületeken dolgozunk, a közös feladatok megoldásakor kölcsönösen megismertük egymás munkáját, és három projektet indítottunk el az elképzeléseim megvalósítására” – ecsetelte az egy évig tartó tehetséggondozó program részleteit a Műegyetem díjazottja, aki mentora támogatásával több fórumon is bemutatta műveit.

A Gömböc Sanghajban

Elsőként a Diákhitel saját, „SKIP” című internetes magazinja közölte a fiatal tehetség bemutatkozó interjúját, majd pártfogója tanácsára benevezett egy nemzetközi „Pecha Kucha” estre (japán eredetű szó, magyarul munkáról való beszélgetést jelent – szerk.). A megmérettetésen az előadónak 20 fotó, képenként 20 másodperc áll rendelkezésére ahhoz, hogy a tervein, és az addig elkészült művein keresztül bemutassa saját stílusát a közönségnek.

A közös munka következő lépéseként Hóbor Esztert kérték fel egy IX. kerületi gimnázium  közösségi tereinek újragondolására. „Az iskola biológia tanárának elképzeléseivel összhangban egy zárt, betonnal borított belső udvart alakítottam át. A parkolást racionalizálva kiszorítottam az autókat, a helyükre egy tankertet, zöld növényekkel borított szigeteket és sportpályákat terveztem”– osztotta meg a rendezési terv részleteit a BME egykori diákja.

A pályázat elnyerése után 2 évvel a műegyetemi tehetség sikerélményként gondol vissza a „La Femme” magazin kezdeményezésére, ami megerősítette abban, hogy jó úton és számára megfelelő pályán jár. „Továbbra is figyelemmel kísérem a programban részt vett társaim munkáit. Jó látni, hogy a hazai tehetségek az élet legkülönbözőbb területein képesek maradandót alkotni, és már fiatalon tele vannak olyan tervekkel és elképzelésekkel, amelyek a nemzetközi sikerek felé irányítják őket. Az itt megismert emberek, az ő tapasztalatuk és személyük képviseli számomra a program legnagyobb értékét” – fogalmazott a BME díjazottja, majd hozzátette: „máig tartjuk a kapcsolatot a résztvevőkkel, és megosztjuk egymással az élményeinket”.

"Ágas-bogas"  - Gömböcfestés pályamunka

Hóbor Eszter azon fiatalok közé tartozik, akik korán, már az egyetemi évek elején tudatos karrierépítésbe kezdtek. „Másodévesen gyakornokként az Erick van Egeraat holland építésziroda budapesti irodájában kezdtem dolgozni, ami több szempontból fordulópontja az életemnek. Itt vettem részt először csapatmunkában, és itt értettem meg, hogy mennyire szertágazó feladatokkal foglalkozik egy építészmérnök: mit jelent valamit a nulláról a részletekbe menőkig megalkotni, mennyi apróságra és körülményre kell odafigyelni” – idézte fel a kezdeteket a Műegyetem egykori diákja, aki köztársasági ösztöndíjjal és kitűnő eredménnyel végezte tanulmányait. „Napi 4 óra munka mellett az egyetemen is jól kellett teljesítenem. Nem volt egyszerű, de megérte. Tudtam, hogy ha többet vállalok, és mindenhol a lehető legjobbat nyújtom, hamar megtapasztalom a gyakorlati oldalt, és jobb kilátásokkal vágok majd neki a diploma utáni életnek. Az álláskiírások többségénél megfigyelhető, hogy frissen végzett, és máris több éves szakmai tapasztalattal rendelkező fiatalokat keresnek. Erre nincs más megoldás, csak az idejében elkezdett szakmai gyakorlat” – fejtette ki a BME korábbi diákja, aki az abszolutórium megszerzését követően, meghívott óraadóként magyar és angol nyelven épületszerkezettani alapismereteket oktatott az Építészmérnöki Kar Épületszerkezettani Tanszékén. Eszter jelenleg az Art1st Design Stúdióban dolgozik, ahol házakat, üzleteket, valamint nemzetközi cégek belsőépítészeti arculatát tervezi Európa-szerte.

Hűvösvölgyi villa

Oktatóként Eszter azt tapasztalta, hogy a magyar hallgatók sokkal fegyelmezettebbek a külföldi diákoknál. „A hazai fiatalok komolyabban veszik a tanulmányaikat, hiszen a BME-s diploma és az itt nyújtott képzés egy óriási lehetőség, a biztos tudás forrása” – hívta fel a figyelmet a műegyetemi lehetőségekre Hóbor Eszter, aki az alma mater falai között nemcsak a hivatásába lett szerelmes. „Az egyetemen ismertem meg szintén építészmérnök férjemet, akivel már a kezdetektől egy irányba gondolkodtunk, közösen alkottunk, valamint együtt indultunk az építészeti és a képzőművészeti pályázatokon. Ma már mindketten a tervezés különböző területeivel foglalkozunk: a férjem középületek tervezésében vesz részt, míg én most elsősorban belsőépítészettel foglalkozom. Egy olyan területtel, amelyen ha egyik nap megálmodsz valamit, másnap már készen áll a helyén. Jól érzem magam, szeretem, amit csinálok. Szeretem azt is, hogy egymás után pörögnek a tervek, a megbízások, és rövid időn belül kézzel fogható eredményeim születnek” – fejtette ki Hóbor Eszter – ahogyan fogalmazott – szerteágazó hivatásáról. „Egyre több a női építészmérnök. Számos fórumon bizonyították már, hogy ugyanolyan tehetségesek, mint férfi társaik.” Úgy véli, hogy a női mérnököknek több fronton is meg kell állniuk a helyüket. „Mindannyian belecsöppenünk majd egy olyan időszakba, amikor egy kicsit el kell engednünk a munkát” – vallotta a jelenleg néhány hónapos kislányát nevelő műegyetemi díjazott. Hozzátette, „egy építész mindig építész marad, bárhogy is alakuljon az élete. A látásmódot, melyet képviselünk, papírra vetve adunk ki magunkból, és osztunk meg a világgal, remélve, hogy terveink és elképzeléseink túlnőnek rajtunk, megvalósulnak, és fennmaradnak. Titkon reménykedünk abban is, hogy alkotásaink túlélhetnek bennünket, melyeket az utókor és az unokák jó érzéssel, elismerően emlegetnek majd”.

Tele.ring store - Bécs

- TZS -

Fotó: Philip János, Hóbor Eszter