„Még mindig csábítanak az érdekes feladatok”

Széchenyi-díjat kapott Bánfalvi Antal, a Rosetta-műhold leszállóegységének egyik tervezője.

A tavalyi év legnagyobb űrkutatási szenzációja volt a Rosetta műhold megérkezése a 67P/Csurjumov-Geraszimenko üstököshöz. Az űrjármű elsőként bocsátott leszállóegységet az égitest felszínére. A Philae nevű lander tápellátó rendszerét a BME Űrkutató Csoportja fejlesztette ki. „Minden ilyen típusú tevékenység folyamatos, jól összehangolt csoportmunkára épül” – hangsúlyozta Bánfalvi Antal, a BME HVT Űrkutató Csoportjának tudományos munkatársa, az Energiaellátó Rendszerek Laboratórium vezetője, aki a kezdetektől részt vett a munkában, és ezért március 15-én megosztott Széchenyi-díjat vehetett át. (A bme.hu itt számolt be a munkáról.)

Az űrkutatás történetében egyedülálló magyar mérnöki teljesítmény, az Európai Űrügynökség Rosetta űrszondája leszállóegységén megépült műszerek elkészítése során végzett kiemelkedő munkája elismeréseként kapott megosztott Széchenyi-díjat Apáthy István, a Magyar Tudományos Akadémia Energiatudományi Kutatóközpontjának külső műszaki szakértője, Balázs András a Magyar Tudományos Akadémia Wigner Fizikai Kutatóközpontjának tudományos munkatársa és Bánfalvi Antal, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék Űrkutató Csoportjának tudományos munkatársa.

Apáthy István több évtizedes űrkutatói munkásságának egyik legismertebb eredménye a második generációs “Pille” dózismérő megalkotása, amelyet jelenleg a Nemzetközi Űrállomáson is használnak. Állami-díjat kapott a Vénusz és a Halley-üstökös tanulmányozására indított Vega-űrszondák fedélzetére készült spektrométerek megalkotásáért 1986-ban. Főkonstruktőre a Philae számára készített egyik műszernek a ROMAP plazmadetektornak, amely a sikeresen működő SPM (Simple Plasma Monitor) műszercsomag része.

Balázs András részt vett a VEGA Halley-üstökös program televíziós képfelvevő rendszerének kifejlesztésében, a Phobosz Mars-programban, a NASA Cassini Szaturnusz-programjában. Kollégáival és az SGF Kft.-vel (Space and Ground Facility Ltd.) közösen fejlesztette ki a Philae leszállóegység központi vezérlő és adatgyűjtő számítógépét. Szoftvert írt hozzá, amelyet a menetközben kapott adatoknak megfelelően a leszállásig tökéletesített.

A kutató szakmai pályafutása szorosan összefonódott az űreszközök tápegységének fejlesztésével, amely hagyományosan erős oldala a BME-HVT Űrtechnológia Laboratóriumának. A csoport 1970-ben alakult. A 70-es évek közepétől az Interkozmosz program kertében számos űrbe juttatott berendezést készített. Kiemelkedő jelentőségű volt a nyolcvanas évek elején indult VEGA program, amely – hasonlóan a későbbi Rosettához – egy üstököst, a Halley-t, valamint a Vénuszt célozta meg, nagyon komoly feladatot adva és hírnevet szerezve a magyar űrkutatóknak. „Az ESA Rosetta program számunkra 1996-ban indult. A német kollégákkal történő egyeztetések után 1998-ra zártuk le a Rosetta-Lander (Philae)-PSS (Power Subsystem) kapcsolási rajzát” – emlékezett Bánfalvi Antal. „2000-re készült el a minősítő modell, majd utána a két példányban a repülő egység, amelyből az egyik referenciaként a kölni központban maradt. Utóbbiakban olyan alkatrészek voltak, amelyeket az akkori embargós törvények miatt nem is lehetett volna behozni Magyarországra. Ezért a megfelelő részegységeket Németországban rakták össze, és mi mentünk oda bemérni azokat.”

A Philae tápellátó rendszere több energiaforrásból állítja elő a tudományos műszerek működéséhez szükséges energiát. E műszerek különböző kísérletekhez szükségesek, például az üstökös mag anyagának mechanikai tulajdonságait, illetve az összetételét vizsgálják. Az egyik energiaforrás egy ún. primer elem, egy űrkutatási célra gyártott egyszer használatos telep. A primer elemben tárolt energia arra volt elég, hogy a leszállás után a központi számítógép minden kísérletet egyszer vagy kétszer tudott bekapcsolni. A másik energiaforrás a napelemes rendszer, amelynek áramkörei képesek megfelelő energiát biztosítani a műszereknek, a felesleges energiát pedig az akkumulátorba töltik. „Sajnos az utóbbi folyamatról tudjuk, hogy nem valósult meg: a landoláskor a Philae olyan helyre került, ahol a napelemei nem kapnak elég ideig megvilágítást” – ecsetelte a kutató. „Abban bízunk, hogy majd a Nap közelében, a hosszabb megvilágítás eredményként feléled a napelemes rendszer, és a leszállóegység újra kommunikálhat az üstökös körül keringő Rosettával.”

Bánfalvi Antal a BME Űrkutató Csoportjának alapító tagja 1970-ben fejezte be egyetemi tanulmányait a Mikrohullámú Híradástechnika Tanszéken. „A diplomatervemet Szekeres Béla tanár úrnál készítettem, akinek egyik projektje egy mikrohullámú lánc kiépítése volt árvízveszélyes pontok és a csepeli vízügyi központ között” – emlékezett a kutató. „Ennek kapcsán egy fiatal tanársegéddel, Gschwindt Andrással dolgoztam együtt: a Berettyó egyik hídjánál telepített kamerával a jégzajlást közvetítettük. Ötödéves hallgató voltam és Gschwindt tanár úr, aki ekkor már aktívan foglalkozott űrkutatási problémákkal a további terveimről kérdezett. Javasolta, hogy maradjak nála a tanszéken: így lettem tagja az Űrkutató Csoportnak. Idővel bekapcsolódtam a „Mikrohullámú áramkörök szerkesztése és konstrukciója” nevet viselő tárgy oktatásába, itt gyakorlatokat is vezettem, majd elkezdtük oktatni az „Űrkutatási célú készülékek konstrukciója” című tárgyat. Pár éves szünet után indult az „Űrtechnológia” című választható tárgy, ami mára kibővült egy „Űrtechnológia a gyakorlatban” kurzussal és egy hasonló témájú méréssel."

Bánfalvi Antal és kollégái az évtizedek során értékes szakmai kapcsolatokat alakítottak ki a magyar és a külföldi tudósokkal. Az együttműködések alatt fogalmazódott meg a magyar kutatók közös érdekérvényesítésének igénye, amelyet az ESA-tagság is ösztönöz. Ennek érdekében a BHE, a BL-Electronics KFT, a BME HVT SRG, az eCon Engineering KFT, az ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszék, a KFKI AERI, a KFKI Wigner RI és az SGF KFT megalapította a „HATP” (Hungarian Aerospace Technology Platform) nevű klasztert. A társulás új megbízásokat szerez tagjainak, illetve megfelelő érdekképviseletet biztosít. „Már régóta vissza akartam vonulni, de csábítanak az érdekes feladatok” – vallja a kutató. "A BHE-nek van egy új, orosz megbízása a Nemzetközi Űrállomásra, ebben is a tápellátó rendszer oldaláról vesz részt a csoportunk. Ha ez is sikeres lesz, akkor újabb megbízások jöhetnek. Arra törekszem, hogy a jövőben megmaradjon ez a kapcsolatrendszer, illetve az együttműködés.”

- HA -

Fotó: Pintér Erik

Kiemelt kép forrása: ng.hu