Méltóképpen őrzi névadója emlékét a Grofcsik András Emlékverseny

Huszonnégy csapat mérte össze komplex mérnöki gondolkodását a hagyományteremtő megmérettetésen idén tavasszal.

„A három éve elhunyt Grofcsik András tanár úr a diákok egyik legkedveltebb oktatója volt” – ecsetelte Biacsi Levente, a Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar Hallgatói Képviseletének tagja, az emlékesemény szervezésének egyik koordinátora. „Úgy gondoltuk, hogy méltóképpen tiszteleghetünk előtte, ha minden évben tavasszal rendezünk egy ilyen versenyt. Grofcsik tanár úr már nem tanított engem, de nagyon sokat hallottam róla a felsőbb évesektől, akik azért is voltak elkötelezettek a verseny megszervezésben, mert sokan még személyesen ismerték és szerették őt. A feladatok összeállításában és a zsűriben részt vevő oktatók a tanár úr kollégái és barátai voltak: ők is nagyon hasznosnak találták a verseny kiírását.”

Az idén második alkalommal megrendezett megmérettetésen 24 csapat indult. „Örömteli meglepetés volt, hogy csapatok fele másik egyetemről jött: például a Pannon Egyetemről, a Debreceni Egyetemről, az ELTÉ-ről, az egri Eszterházy Károly Főiskoláról, a Szegedi Tudományegyetemről, Semmelweis Egyetemről. Ennyi külsős csapatra nem számítottunk” – hangsúlyozta Levente.

Grofcsik András (1946-2012), a BME Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék tanára 1971-ben szerezte vegyészmérnöki diplomáját a Műegyetemen. 1993-ban lett kandidátus, 2000-ben az MTA doktora.

Pályafutása szorosan összefonódott a tanszéken folyó oktatással: 1972-ben lett tanársegéd, 1998-tól pedig egyetemi tanár. Tanított fizikai kémiát (termodinamikát, reakciókinetikát, elektrokémiát), a Méréstechnikát és ipari műszerezést, a Kémiai anyagszerkezettant és Lézerspektroszkópiát.

Kutatóként elsősorban az időfelbontásos lézerspektroszkópia, az optikai szenzorok, a makrociklusok és a fotodinamikus terápia érdekelte. 51 közleménye jelent meg rangos nemzetközi folyóiratokban.

A versengés két fordulóból – feladatsorból és prezentációból – állt. Mivel a BSc és az MSc képzésben részt vevő hallgatók is szembekerülhettek egymással, az esélyek kiegyenlítéséért a szervezők igyekeztek olyan feladatokat megalkotni, amelyek megoldása elsősorban nem a tárgyi tudásra, hanem a komplex mérnöki gondolkodás mozgósítására alapul. A Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar mind az öt tanszéke saját feladatsort állított össze. A versenyzők megoldásainak különbözősége jól mutatta, hogy más megközelítést használ egy környezetmérnök- vagy egy vegyészmérnök-hallgató. A szervezőknek fontos visszajelzés, hogy a versenyzők értékelik a kérdéseket. „A tavalyi versenyre csak a BME-ről jelentkeztek, az idei már országossá bővült. Tervezzük, hogy jövőre akár a határon túli magyar mérnökhallgatók is jöhessenek” – vázolta Biacsi Levente. „A részképzésen itt tartózkodó kolozsvári vendégdiákjaink már jelezték, hogy szívesen ringbe szállnának.”

„Az Emlékversenyre készülés idején felosztottuk egymás között az egyetemi képzés alatt érintett tantárgycsoportokat” – mesélte a bme.hu-nak Szigetvári Áron gyógyszervegyész-mérnök MSc hallgató, a győztes Kvantum Fick-Ció csapat tagja. „Mindegyikünk néhány témakör mélyebb ismeretéért felelt. Az első, írásbeli fordulóban a kérdéseket ezért külön-külön oldottuk meg. A második fordulóban több témakör közül választhattuk ki azt, amelyiket szeretnénk kidolgozni és prezentációban előadni. Itt előnyt jelentett, hogy mindhárman ugyanazt a szakot hallgattuk. Kiválasztottuk a gyógyszertervezésről szóló témát, és lényegében csak a Műegyetemen oktatott ismeretanyagra támaszkodva oldottuk meg a feladatot.”

Szigetvári Áron általános iskolás kora óta jár rendszeresen matematika, fizika és kémia versenyekre. 11. és 12. osztályos korában OKTV döntős volt kémiából, ezen kívül négy természettudományos diákolimpián vett részt, és ért el helyezést. „Számomra eddig a legjelentősebb a Nemzetközi Kémiai Diákolimpia volt 2010-ben Japánban, ahol ezüstérmet szereztem” – vallotta a vegyészhallgató, akinek középiskolás évei óta határozott elképzelései vannak a jövőjéről: a Richter Gedeon Nyrt. kutatója szeretne lenni. „Több mint három évig szerves preparatív kémiai kutatási témám volt” – ecsetelte. ”Múlt nyáron a Richterben töltött szakmai gyakorlat után lehetőségem nyílt a diplomamunka megírására, ezért a jelenlegi témám az NMR spektroszkópiáról szól, és a vállalat Szerkezetkutatási osztályán írom a dolgozatomat.”

Áron véleménye szerint a vegyészmérnöki szakma sokszínűségével tűnik ki a többi közül. Ezt jól mutatják az egymástól markánsan eltérő szakirányok: a BSc képzés öt szakiránya folyamatirányítással, analitikával, anyagtudománnyal, műanyag- és száltechnológiával, illetve gyógyszeriparral foglalkozik, az utóbbi kettő MSc képzésben már külön szakot képez. „Azért érdekes számomra vegyészmérnöki hivatás, mert már a BSc szakdolgozatunkat is kísérleti kutatómunkánk eredményéből írjuk, tehát korán megtapasztaljuk a szakma gyakorlati oldalát” – fejtette ki a hallgató. „Már a képzés befejezése előtt vegyipari szakmai tapasztalatra teszünk szert, amelyet kiegészítenek a vállalatoknál végzett kötelező nyári gyakorlataink. Rengeteg tudományos munkát végzünk, ezekhez elengedhetetlen a kreativitás, hiszen a papírforma szerinti megoldások a kutatómunkában gyakran nem vezetnek eredményre. A kihívás éppen abban rejlik, hogy sok türelemre és sok tényanyag ismeretére van szükségünk, és ez utóbbiakat a vizsgákon következetesen számon is kérik.”

Elek Gábor Zoltán, a csapat másik tagja szintetikus szerves kémiával foglalkozik. „A vegyészmérnöki szakma vonzerejét számomra a természettudományi és a mérnöki ismeretek integrált alkalmazása jelenti” – összegezte a bme.hu kérdésére válaszolva. Diplomamunkája témájául egy ismert reakció mechanizmusának elméleti kémiai támogatást felhasználó feltérképezését választotta. Az MSc diploma után szeretne a PhD képzésben részt venni, majd az egyetemi kutatási-oktatási szférában elhelyezkedni. „Az első forduló kérdései sokrétűek voltak, erős emlékezetet, és eddigi tanulmányaink alkalmazását várták el a megválaszolásukhoz. A második fordulóban azonban a kreativitásra helyeződött a fő hangsúly. Ez különösen kedvünkre volt, és a stresszhelyzetben a maximumot hoztuk ki magunkból”. Zoltán a versenyt színvonalasnak és jól szervezettnek értékelte, méltónak Grofcsik tanár úr emlékéhez.

Petri László, a csapat harmadik tagja szintén rutinos versenyző: már középiskolás korában országos biológia-, kémia- és fizikaversenyeken indult, és jelentős tapasztalatot gyűjtött össze, majd az egyetemen a kari TDK-n, a tavalyi Grofcsik versenyen és a Hajós György Matematika Versenyen csiszolta tudását. Vallja, hogy a korábbi megmérettetések nagyon megkönnyítik az ilyen alkalmakkor jellemző stressz kezelését. „Az jelenthetett különbséget a mi csapatunk előadása és a többieké között, hogy több alkalommal több megoldással is sikerült előállnunk, azonban az ezek közötti választásokat gyakorlati szempontok vezérelték, amelyeket részletesen be is mutattunk” – mesélte László. „Ilyen pontja volt az előadásunknak, hogy az oldószereket visszaforgathatóság, regenerálhatóság és környezetvédelmi szempontok alapján választottuk; vagy az, hogy az optikai izomerek elválasztásának technológiája mellett annak alapján döntöttünk, hogy mi valósítható meg legkönnyebben egy átlagosnak minősíthető gyógyszergyárban.”

Petri László preparatív szerves kémiával foglalkozik és már több, mint három éve dolgozik egy újszerű vegyületcsalád megszületésén: kutatótársaival két, korábban jól ismert molekulaszerkezetet szeretnének egyesíteni egyetlen molekulában. Reményeik szerint a kiinduló molekulák előnyös szerkezeti tulajdonságai úgy erősítik fel egymást, hogy egy igen értékes katalizátorként alkalmazható vegyületcsaládot alkotnak. „Az alkalmazhatósági vizsgálatok még most folynak, egyelőre biztató eredményekkel” – fogalmazta meg várakozásait László, aki az MSc után mindenféleképpen szeretne PhD-képzésre jelentkezni, de még nincsenek körvonalazódott elképzelései sem a képzőhelyről, sem a témáról. A távolabbi jövőt illetően azonban határozottabb: egy innovatív, modern gyógyszergyárban dolgozna Magyarországon.

„A kémia nem nehéz, csak az alapokat kell jól megérteni” – vallotta László. „Alaposabb tudással sok-sok izgalmas jelenséggel találkozhatunk akár a molekulák, akár az anyaghalmazok szintjén. Igaz, nem minden a kémiáról szól, hiszen fizikai és matematikai tudás nélkül képtelenség előbbre jutni. Egy reaktor tervezésénél sem csak a vegyületeket kell ismerni, hanem a hőtant és az áramlástant is. A gyógyszervegyész-mérnöki hivatás pedig még szélesebb körű érdeklődést és jártasságot kíván. Itt már biológiai, biokémiai ismereteket kell alkalmazni. Hihetetlenül vonzó a vegyészmérnöki hivatás e sokszínűsége.”

-HA-

Fotó: martosradio.wordpress.com (verseny), Pintér Erik (portré)