Fél évszázad a tudomány és az innováció szolgálatában

Nemzetközi jelentőségű reaktorfizikai kutatásaiért és iskolateremtő oktatási tevékenységéért részesült Széchenyi-díjban idén március 15-én Szatmáry Zoltán. A BME 76 éves professzor emeritusa ma is aktívan kutat.

„A fizika és a kutatás az életem. Mindig is ezzel a tudományterülettel akartam foglalkozni, és kerestem azt az irányt, amely új eredményekhez, új felfedezésekhez vezet” – vallotta magáról Szatmáry Zoltán professzor emeritus, a BME Nukleáris Technika Intézet korábbi igazgatója, a fizikai tudományok doktora, aki munkásságával hozzájárult a magyarországi atomenergia-kutatás szinte valamennyi fontos területéhez.

Szatmáry Zoltán

1993-2004 a BME Nukleáris Technikai Intézet igazgatója, a Nukleáris Technikai Intézet Atomenergetika Tanszék oktatója, 70 éves korától professzor emeritusa

1991-1993 vendégkutató a franciaországi Cadarache nukleáris kutatóközpontjában (Centre d’Études Nucléaires de Cadarache)

1990 a KFKI (Központi Fizikai Kutatóintézet) megbízott főigazgatója

1989 a KFKI AEKI (Atomenergia Kutatóintézet) igazgatója

1988-1989 a KFKI főigazgató-helyettese

1987 a fizikai tudományok doktora

1980-1987 a KFKI AEKI igazgatóhelyettese

1978 a fizikai tudomány kandidátusa

1976-1979 a KFKI Reaktorfizikai Osztály vezetője

1962-1975 tudományos munkatárs a KFKI-ban

1962 fizikusi diplomát szerez az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán

Kitüntetései: 2014. Széchenyi-díj, 2007. Gyimesi Zoltán díj, 2004. József Nádor Emlékérem, 1998. Wigner Jenő díj, 1994. Honorary Fellow (Európai Nukleáris Társaság), 1994. Szilárd Leó Díj, 1978. Állami Díj, 1974. Akadémiai Díj.

Műegyetemi oktatóként fizikusoknak és mérnököknek tartott reaktorfizikai előadásokat, e mellett megszervezte és irányította a nappali tagozatos egyetemi hallgatók nukleáris szakirányú képzését. Részt vett a mérnök-fizikus szak felfuttatásában, és irányította a szakemberek továbbképzését szolgáló reaktortechnika szakmérnöki tanfolyamokat.

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség több alkalommal felkérte, hogy végezzen szakértői tevékenységet a fejlődő országok számára.

Fontos szerepet töltött be az MTA Fizikai Tudományok Osztálya Doktori Bizottságában a magyar atomenergetikai tudományos kutatások minősítésében. Az Országos Atomenergia Hivatal, valamint a Nukleáris Baleset-elhárítási Kormánybizottság Műszaki Tudományos Tanácsának elnökeként vezető szerepet játszott a hazai nukleáris biztonság megőrzésében, fejlesztésében, a szükséges lépések megtervezésében és a tervek megvalósításában.

A Magyar Nukleáris Társaság alapító elnöke.

Jelenleg az Eötvös Loránd Fizikai Társulat által kiadott nagy múltú „Fizikai Szemle” című folyóirat főszerkesztője.

„A reaktorkutatás mindig nagy óvatossággal kezelt, „puskaporos” téma volt a nemzetközi és a hazai tudománytörténetben a potenciális veszélyek és katasztrófák miatt” – vélekedett a műegyetemi díjazott, aki szerint „Magyarország nem számít atom-nagyhatalomnak, ám szakértőinket számtalan alkalommal segítségül hívták a nagyszabású nukleáris kutatási beruházásokhoz a hozzáértésük, a tudásuk és a kiemelkedő szakmai eredményeik alapján”. Szatmáry Zoltán óriási megtiszteltetésként tekint vissza arra az 1972-ben kapott megbízásra, amelyben felkérték egy 7 ország részvételével létrejött nemzetközi együttműködés szakmai vezetésére, amely a később létrehozott Paksi Atomerőmű alapvető reaktorfizikai kutatási kísérleteit végezte.

„Egyik napról a másikra óriási felelősséggel kellett szembenéznem, mindössze 33 évesen. Fiatal fizikusként jól kellett végeznem a feladatom, e mellett az eredményesség záloga volt az is, hogy elfogadtassam magam a projektben résztvevő kutatói közösséggel” – emlékezett vissza a BME reaktorkutatási szakértője, akit a társai elfogadtak, szakmai és vezetői munkásságáról elismerően nyilatkoztak – a legnagyobb meglepetésére. Szatmáry Zoltán 1978-ban (megosztva) Állami Díjat kapott a tudományos csoport fejeként elért sikereiért. Munkáját az OECD Nemzetközi Atomenergia Ügynöksége (Nuclear Energy Agency, NEA) is nagyra becsülte: személyes delegációval kérte fel a műegyetemi oktatót arra, hogy az együttműködésben elért reaktorfizikai eredményeket egy világviszonylatban is egyedülálló gyűjteményben publikálja. („Handbook of Criticality Safety Benchmark Experiments” – a szerk.) „Egy jelentős értékkel bíró tanulmánysorozatban Magyarországot egyedüliként képviseltük olyan nagy befolyású országok mellett, mint a Szovjetunió, Németország vagy Japán” – jegyezte meg a BME professzora.

„Életem egyik nagy álma teljesült akkor, amikor a franciaországi Cadarache nukleáris kutatóközpontjába hívtak meg vendégkutatónak (Centre d’Études Nucléaires de Cadarache – a szerk.)” – emlékezett vissza tudományos pályafutásának fontos, két évig tartó állomására Szatmáry Zoltán. Ahogy fogalmazott: „a francia nukleáris szakmában kétféle ember létezik: van, aki már dolgozott Cadarache-ban, és van, aki még ezt intézi”.  Franciaországban újfajta matematikai és nukleáris számítási módszerek és eljárások kidolgozása volt a feladata, amelyeket hazatérve Magyarországra, már a BME Nukleáris Technikai Intézet igazgatójaként alkalmazott a gyakorlatban.

Műegyetemi évei kezdetén komoly feladatot kapott: egy törvénymódosítás értelmében időszakosan felülvizsgálták az ország összes nukleáris létesítményét, elsőként a BME oktatóreaktorát. Szatmáry Zoltán vezetésével közel 2 éves munka eredményeként született meg az a több, mint ezer oldalas kutatói jelentés, amely az oktatóreaktor alapos átvizsgálásán túl úttörő javaslatokat is tartalmazott, amelyek később több hazai nukleáris intézmény felülvizsgálatának elkészítéséhez szolgáltak példaként.  „Akkor és ott úgy éreztük, hogy végeláthatatlan feladatot kaptunk, ám megérte a sok befektetett munka. Megteremtettük az oktatóreaktor hosszú távú, biztonságos üzemelésének feltételeit, korszerűsítettük a működést, és bővítettük a nukleáris és reaktorkutatás oktatási témáinak palettáját” – foglalta össze az intézeti összefogással véghezvitt változásokról a TTK professzora.

Szatmáry Zoltánra egykori diákjai és pályatársai iskolateremtő egyéniségként, úttörő oktatóként tekintenek, aki mindig igyekezett megtalálni a közös hangot a hallgatóival. „A tudás olyan érték, amelyet felelős fizikusként, oktatóként kötelességünk átadni a jövő tudósgenerációjának. Mindig csodálattal tekintettem azokra a fiatalokra, akikben égett a tudásvágy, az a tűz, ami egy mérnököt az alkotásra, az értékteremtésre sarkall” – fejtette ki a díjazott oktató, akiről egy korábbi diákja kiemelte: „zsenialitása és utánozhatatlansága részben abból fakad, hogy tudja, csinálja és tanítja is a szakmáját”. Szatmáry Zoltán maradandót alkotott a magyarországi nukleáris szakemberképzésben. A hallgatók szívesen látogatták interaktív, magas színvonalú és érthető nyelven előadott kurzusait. „Fontos volt számomra, hogy minden egyes tanítványom szemében lássam a fényt, és visszajelzést kapjak, hogy megértette a tananyagot. Sokszor aprólékos és kritikus voltam a dolgozatok javítása közben, ám mindent a diákok érdekében tettem. Aki nálam jó jegyet kapott, biztos alapokon álló tudással hagyta el az egyetemet” – árulta el a professzor, oktatási módszereit ecsetelve. Tanítványai közül ma már többen vezető pozícióban dolgoznak a Paksi Atomerőműben, az Országos Atomenergia Hivatalban és a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Kft-nél.

Szatmáry Zoltán közel fél évszázada oktat, kutat, és nyugdíjasként sem vonult vissza végleg a tudományos munkától. A fizikán túl szenvedélye az idegen kultúrák és nyelvek megismerése. A magyar mellett 5 nyelven beszél felsőfokon (angolul, németül, franciául, spanyolul, és oroszul), hozzátéve, hogy olaszul is jól megérteti magát. Rendszeresen tanít a BME Nyelvi Intézetében: a tolmács- és szakfordító képzésben résztvevőknek a „Speciális technikák” kurzust oktatja. „Nagy feladat és érdekes lecke volt az élettől, amikor nem műszaki szakemberekkel találtam szembe magamat a katedrán” – idézte fel a nyelvi képzésben résztvevők oktatásának egyik tanulságát Szatmáry Zoltán. Előadásának célja, hogy a fordítók, tolmácsok olyan témák nyelvezetében is otthonosan mozogjanak, amelyekben nincsenek széleskörű ismereteik.

A tanítás mellett a nyugalmazott műegyetemi professzor jelenleg egy ötéves kutatási programban is részt vesz, amelyben a Paksi Atomerőmű reaktorhberendezéseinek tűréshatár-értékeit vizsgálják. Szatmáry Zoltán saját eszközeivel dacol a korával: egy új számítási módszeren dolgozik, amely véleménye szerint az erőmű eddiginél is hatékonyabb működéséhez járulhat hozzá a jövőben. Többedmagával végzett kutatásait a közeljövőben fejezi be, eredményeiről – ahogyan azt interjúnk során ígérte – a bme.hu-nak is beszámol.

A BME díjazott atomfizikusa visszavonulása óta több időt szentel hobbijának: a szőlőtermesztésnek és a borászkodásnak. Sok időt tölt a Balaton melletti ültetvényén, ám amíg egészsége engedi, a tanítással és a kutatással sem fog felhagyni.

 

-TZS-

Fotó: Takács Ida Ildikó, ttk.bme.hu