Nem bánták meg a választásukat

Az egykori diákolimpikonok közül sokan a Műegyetemen tanulnak tovább. Bemutatjuk a legfiatalabb bajnokainkat, akik immár a BME hallgatói.

Akár hagyománynak is tekinthető, hogy a magyar diákok általában kiválóan szerepelnek a nemzetközi diákolimpiákon. Eredményeik révén néhányan külföldi egyetemeken folytatják tanulmányaikat érettségi után. Ám többen vannak, akik hazai intézményt választanak. A tavaly kiemelkedően szereplő és miniszteri dicséretben, ösztöndíjban is részesült versenyzők közül négyen azóta a Műegyetem hallgatói lettek, és az első év végét lezáró vizsgáikra készülnek. A versenyzésről, a tanulásról, a terveikről kérdeztük e fiatal tehetségeket.

„Középiskolás éveim alatt szinte minden terület érdekelt, kiemelten a földrajz, a matematika és a fizika” – emlékezett Ványi András Szabolcs, a BME TTK elsőéves fizika szakos hallgatója, aki középiskolai tanulmányait az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnáziumában végezte el. „Tizenegyedik osztályosként a modern fizika felé fordult a figyelmem, így kerültem kapcsolatba a parányi és a nagyméretű dolgok összetett fizikáját leíró atomfizikával, illetve az asztrofizikával. Így indultam el tizenegyedikesként a Kulin válogató vetélkedőn, tizenkettedikesként pedig a Kulin mellett a Szilárd Leó versenyen is.”

A Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Diákolimpia új kihívásokat jelentett. Legnagyobb nehézsége abból fakad, hogy a csillagászat önmagában is egy rendkívül összetett tudományág számos részterülettel. A versenyzőknek el kellett sajátítaniuk a szférikus csillagászat, az asztrofizika, az égi mechanika és a kozmológia egyes fejezetei mellett a gyakorlatban használt eszközök működési elvét, az általuk rögzített adatok feldolgozását is. „A legnehezebb rész kétségkívül a kozmológia volt” – mesélte András. „Egy elvont és rendkívül dinamikusan fejlődő tudományágról van szó, amelytől nagyon sok csillagász is ódzkodik. A terület művelése komoly matematikai tudást igényel, a feladatok megoldhatósága érdekében tett túlzott egyszerűsítések pedig néha tévutakra vezetnek.”

András a biztatások ellenére sem szerette volna alapképzését külföldön végezni. Fővárosi lakosként az ELTE Fizika, a BME Energetika és a BME Fizika szak közül ez utóbbit választotta. Döntését nagymértékben befolyásolta a megfelelő anyagi és műszaki háttér – például a jól felszerelt laborok és a tanreaktor. „A Műegyetem követelményei magasak, de jó időbeosztás mellett teljesíthetők” – hangsúlyozta. „Különösen örültem annak, hogy az előadások a nagyobb szakokkal ellentétben igen családias hangulatúak, akár előadás közben is meg tudunk beszélni egy-két felvetődő érdekes kérdést vagy problémát. Az előadók nyitottak és közvetlenek, bármilyen kérdésre szívesen válaszolnak.”

András a jövőben a nukleáris technika területét szeretné jobban megismerni. Különösen érdekli az atomenergetika és az energiapolitika: a harmadik félév végi szakirányválasztás fordulópont lesz számára. „A következő őszi félév elején, amennyire időm engedi, szeretnék majd egy helyi – lehetőleg a Nukleáris Technika Intézethez kötődő – kutatásba bekapcsolódni. Mindemellett az idei csillagászati olimpiai csapat felkészítésében segédkezem” – ecsetelte terveit Ványi András Szabolcs.

Horváth János elsőéves villamosmérnök-hallgató a Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium diákjaként szerepelt a tavalyi Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Diákolimpián, ahol dicsérő oklevéllel ismerték el tudását. „A csillagászat és az asztrofizika területén szerzett tudásomat felkészítőimnek, Udvardi Imrének, Bécsy Bencének, Dálya Gergőnek, Hegedüs Tibornak és szüleimnek köszönhetem.” – válaszolta a bme.hu kérdésére. „E terület megismeréséhez elengedhetetlenül szükséges a mély matematikai és fizikai háttértudás, amelyért középiskolai matematika tanáraimnak, Solti Editnek, Dobos Sándornak és a matematika szakkör vezetőjének, Hraskó Andrásnak tartozom köszönettel. Fizika tudásom elmélyítését a Vankó Péter által vezetett BME fizika diákolimpiai szakkör és a középiskolámban tartott fizika szakkörök segítették. A tavaly, Romániában megrendezett diákolimpián szerepeltem először, de a többi versenyzőhöz hasonlóan én is eléggé nehéznek találtam a feladatokat.”

János úgy fogalmazott, hogy azért választotta a BME-t, mert az ország legjobb villamosmérnöki képzésében akart részesülni. „Eddig örülök, hogy így döntöttem” – vallja. „Az egyetemet egészében is megkedveltem. Az előadók jók, magas színvonalú oktatást kapok, de tudom, a BME nehéz egyetem, sok időt és energiát kíván a sikeres teljesítés. Jelenlegi fő célom a BSc diploma megszerzése jó tanulmányi eredménnyel.” Az egykori diákolimpikon felkészülését a zuglói önkormányzat is támogatta, így segítve részvételét a táborokban és az utazást. Horváth Jánost dicséretben és egyszeri ösztöndíjban részesítette az Emberi Erőforrások Minisztere a sikeres szereplésért a diákolimpián.

„A csillagászat óvodás koromban kezdett el foglalkoztatni: hat éves koromban jártam először a pécsi TIT Csillagászat Szakkörében” – idézte vissza a bme.hu kérdésére Kopári Ádám elsőéves mérnökinformatika-szakos hallgató, egykori csillagász diákolimpikon, aki a verseny idején a PTE Babits Mihály Gyakorló Gimnázium matematika - informatika szakos osztályában tanult. „Tízedikben döntöttünk úgy két, a csillagászat iránt szintén érdeklődő ismerősömmel, hogy benevezünk egy versenyre, amely diákolimpiai válogató is volt egyben. A döntőig jutottunk, ahol nagy meglepetésünkre kaptunk egy csomó asztrofizikai példát. Nekem, mint a fizika iránt is érdeklődő versenyzőnek sikerült annyi pontot összekaparnom, hogy tartalékként bekerülhettem a csapatba. Az ezt követő két évben azonban már az alapcsapat tagjaként vettem részt a 7. és 8. Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Diákolimpián, Görögországban és Romániában. Mindkét helyszínről bronzéremmel tértem haza. Országos versenyeken vettem részt még matematikából, fizikából, informatikából, kémiából, egyszer még földrajzból és biológiából is.”

A diákolimpia komoly erőpróba az indulóknak, és gyakran nehéz felkészülni rá: a tavalyi romániai verseny feladatai sokakat megleptek. „Voltak olyan fizikai példák, amelyeknek nem volt csillagászati vonatkozásuk, kozmológiából pedig semmit sem kérdeztek, pedig az előző években sok ilyen típusú feladat volt” – emlékezett Ádám. „Az észlelési feladat sajnos elmaradt, pedig nagyon sokat készültünk, figyeltük az eget, ezért ez a forduló nem lett volna nehéz, de az időjárás és a kissé rossz szervezés megakadályozta ezt. Sajnos a szervezők nem mindig voltak a helyzet magaslatán, de ehhez az előző évben már hozzászoktunk.”

Az egykori diákolimpikon némi fontolgatás után szintén a Műegyetemet választotta további tanulmányihoz. „Ez egy jó nevű, kemény egyetem, és itt egy engem érdeklő szakot találtam. Ráadásul villamosmérnöki diplomával jól fizető állást is kaphatok majd” – indokolta döntését. „Most nagyon sokat kell tanulni, de a gimnáziumi évekből sok ismerős területtel találkoztam az első félévben. Nagy segítség, hogy a versenyekre való felkészülés idején a kötelező tananyagon kívüli, bővebb ismereteket szereztem meg.” Ádám egy éves miniszterelnöki ösztöndíjban részesül tavalyi kiváló olimpiai szereplése miatt. A korábbi sikerei okán már második éve kap havi tanulmányi ösztöndíjat is. „Ezen az összeg többszörösét fordították a szüleim a különóráimra és a versenyeimre a gimnáziumi tanulmányaim éveiben” – hangsúlyozta Ádám, aki még nem gondolkodik távolabbi tervein. „Jelenleg arra összpontosítok, hogy minél eredményesebben végezzem el az egyetemet.”

Angyal Péter a székesfehérvári Ciszterci Szent István Gimnáziumban érettségizett. „Hetedikes koromban kezdtünk kémiát tanulni, ami rögtön megfogott” – elevenítette fel a kezdeteket az első éves vegyészhallgató. „Először a gyakorlati, kísérletes része, később az elméleti háttere is lekötött.” Péter a különböző kémiai versenyek révén bejárta a világot: Járt Nigériában, Dél-Afrikában, Luxemburgban, tavaly pedig Moszkvában, majd a 46. Kémiai Diákolimpián Hanoiban, ahol 77 ország közel 300 diákja mérte össze tudását. Utóbbiról ezüstéremmel tért haza. „Az olimpián számomra a legnagyobb nehézséget az időeltolódás jelentette” – fejtette ki a bme.hu-nak. „Sajnos nem igazán sikerült akklimatizálódnom, ami némiképpen rá is nyomta a bélyegét a versenyre. Ennek ellenére elégedett vagyok, az utóbbi évek egyik, ha nem a leghosszabb feladatsorát állították össze a szervezők. Ez komoly kihívást jelentett a legfelkészültebb diákoknak is.” Péter e teljesítményéért részesül egyéves miniszterelnöki ösztöndíjban. „Ez anyagi segítség is, és hatalmas megtiszteltetés” – vallotta.

Ez a diákolimpikon is a Műegyetemet választotta további tanulmányai színteréül. „Vegyészmérnök szeretnék lenni. Úgy gondoltam, Magyarországon a BME kínálja a legszínvonalasabb képzést. Szeretek ide járni, szerencsére több remek oktató óráját hallgathatom, ami nagy motivációt jelent. Szerves kémiával szeretnék a későbbiekben foglalkozni és gyógyszervegyész-mérnökként végezni. Szívesen helyezkednék el kutatóként.”

A „Bonis Bona – A nemzet tehetségeiért” díjjal 2013 óta ismeri el a Nemzeti Tehetség Program a tehetséggondozásban kiemelkedő munkát végző pedagógusokat. A díj elnevezése a „Bonis bona discere”, azaz, „Jótól jót tanulni” latin közmondásból származik, és legutóbb a júniusi Országos Tehetséggála alkalmával adták át.

A Nemzeti Tehetség Program fő célja, hogy erkölcsi és anyagi elismerésben részesítse azokat a hazai és határon túli magyar, vagy magyarországi nemzetiségi szakembereket, akik általános, közép- és szakiskolákban végzett munkájukkal kiemelkedően sokat tesznek a nemzet tehetségeinek felkarolásáért.

Az idei díjazottak között van Vankó Péter, a BME Fizikai Intézete docense, aki 1995 óta a Nemzetközi Fizikai Diákolimpia magyar csapatának vezetője és felkészítő tanára, és aki munkájával jelentősen hozzájárult a magyar csapat kiemelkedő sikereihez. (A díjazottal készített korábbi interjúnkat ITT olvashatja - a szerk.)

A „Kiváló versenyfelkészítő” kategóriában díjazott Vankó Péter középiskolásként maga is sikeresen versenyzett: 1976-ban első helyezést ért el az Eötvös-versenyen, és kétszer volt bronzérmes a Nemzetközi Fizikai Diákolimpián.

1989 óta tanít fizikát – 1991 és 2007 között az óbudai Árpád Gimnáziumban, 1999 óta a BME Fizikai Intézetében –, így közvetlen tapasztalattal rendelkezik a hetedik osztálytól a Kísérleti fizika szigorlatig minden korosztályról. Korán bekapcsolódott a tanulmányi versenyek szervezésébe is. Publikációi főként a fizika tanításának módszertanával és a fizikaversenyekkel kapcsolatosak.

Vankó Péter 1995 óta a Nemzetközi Fizikai Diákolimpia (IPhO) csapatvezetőjeként az olimpiai felkészítéssel (elméleti és mérési szakkörök keretében), és az olimpiai csapat kiválasztásával (Kunfalvi Rezső Olimpiai Válogatóverseny) is foglalkozik. 2008-ban szervezte meg Magyarország részvételét az Európai Uniós Természettudományos Diák-olimpián (EUSO), azóta a csapat fizikus vezetője és nemzeti koordinátora. A versenyek mellett felkészíti és kiválasztja a fizikus csapattagokat.

2013 óta tagja, 2014 óta pedig elnöke a legrangosabb magyarországi fizikaverseny, az Eötvös-verseny versenybizottságának. Tanítványai kiemelkedően szerepeltek számos magyarországi és nemzetközi versenyen, közülük néhányan mára a kollégái lettek a BME Fizikai Intézetben.

A Nemzetközi Fizikai Diákolimpián a magyar csapat többször nagyon sikeresen szerepelt, köszönhetően a több mint százéves versenyhagyományoknak, a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapoknak (KöMaL), valamint néhány kimagasló színvonalú iskolának és szaktanárnak. 1996 óta háromszor volt magyar diák az olimpia abszolút győztese: Halász Gábor 2005-ben, Szabó Attila 2012-ben és 2013-ban. Ebben az időszakban 21 aranyérmet, 32 ezüstérmet és 35 bronzérmet nyertek versenyzőink, és ötször kapta magyar diák a legjobb elméletért, kétszer pedig a legjobb mérésért járó különdíjat is.

-HA-