Egy nagyon fiatal, mindössze tíz éve felfedezett tudományterületen kutat a BME GPK adjunktusa, aki a hibrid nanokompzitok időfüggő vizsgálatára kapott Bolyai János Kutatási Ösztöndíjat.

„Kevesen hisznek a hőre lágyuló nanokompozitok tudományos jelentőségében, és az azonnal hasznosítható ipari értékükben. A következő három évben ezt szeretném bebizonyítani” – ismertette Mészáros László, a BME Gépészmérnöki Kar Polimertechnika Tanszék adjunktusa (dolgozatának a címe: „Polimer mátrixú hibrid nanokompozitok időfüggő mechanikai tulajdonságai” – a szerk.).

Egyre jobban terjednek azok a műanyag kompozitok, amelyekbe a hagyományos erősítőszálaknál nagyobb szilárdságú nanorészecskéket kevernek. „A mesterségesen létrehozott polimer-kompozitokban jelentős tömegcsökkenés érhető el a nanorészecskék elegyítésével, és így erős és stabil anyagok jönnek létre. Mindössze 1 tömegszázaléknyi nanorészecske felhasználásával akár 20 százalékkal növelhető az anyag szilárdsága” – állítja a BME kutatója, aki a támogatási időszakban kísérleteivel szándékozik igazolni elméletét.

A kutatók kezdetben azzal szembesültek, hogy a nanorészecskéket nehéz eloszlatni a műanyagokban, így a várt erősítés a gyakorlatban nem valósult még meg. Mészáros László társaival közösen dolgozta ki a probléma megoldását. A nanokompozitok ugyan nem terjedtek el széles körben, de néhány területen, például az elektronikában és bizonyos gépészmérnöki tervezéseknél alkalmazzák ezeket a keverékeket, bár az autóiparban a nagy várakozások ellenére sem jelentek meg az új anyagok. „Az empirikus kutatások és ismeretek hiányában a mai napig kérdéses, hogy a nanokompozitok hosszú távon meddig őrzik meg az eredeti tulajdonságaikat” – indokolja a késlekedést László. A fiatal tudományterületen ugyanis eddig nagyon kevesen végeztek olyan vizsgálatokat, amelyek e keverékek időbeli viselkedését elemzik. „Hónapokig tartó kúszásmérésre, vagy a ciklikus igénybevétel utáni kifáradási tulajdonságok felmérésére van szükség” – fejtette ki. Bolyai-ösztöndíjasként e vizsgálatokra összpontosít. Úgy véli, hogy 3 év már elég idő a nanokompozitok hosszú távú viselkedésének megfigyelésére. „Először fel kell tárni a téma szakirodalmát, és számításba venni az elmúlt néhány esztendő új eredményeit” – ismertette a támogatási időszak első évének terveit. „A kompozitok laboratóriumi előállítását követően hagyományos kísérleteket végzek, amelyek igazolják, hogy a létrehozott anyagok megfelelnek-e a feltételeknek. Az utolsó év már elegendő lesz a hosszú távú vizsgálatokhoz.”

A BME fiatal kutatója csak olyan kutatásokba kezd, amelyek az iparban azonnal hasznosítható eredményekkel kecsegtetnek. Úgy véli, hogy a nanokompozitoknak óriási jelentősége lehet az autóiparban, amely egyelőre mostohaként tekint az új alapanyagokra. „A motortérben található, hőre lágyuló kompozitokból készült alkatrészekben jelenleg üvegszálakkal oldják meg az erősítést. A kísérleteimben a nanorészecskéket az üvegszál mellé társítom, jobb anyagtulajdonságú, nagyobb szilárdságú és vékonyabb falú alkatrészeket létrehozva. Az így elért tömegcsökkenés jelentős hasznot eredményezhet a gyártó cégeknek, amelyek egyelőre szkeptikusak az elképzeléseimmel kapcsolatban. Nekik is bizonytani akarom az elméletemet” – ecsetelte a díjazott, aki a Műegyetemen az ország legmodernebb polimer-technikai laborjában végzi a kísérleteit.

Mészáros László még hallgatóként kezdett foglalkozni a témával. Úgy fogalmazott, hogy „minden kutatói pálya valahol egy tudományos diákköri dolgozattal kezdődik”. Pedagógus felmenői révén korán felismerte az oktatásban rejlő lehetőségeket, a tudományos munka mellett a tanítás is köti az egyetemhez. „Mérnökként a mi küldetésünk a tudásátadás és az iránymutatás a jövő generációinak” – vallotta a gépészmérnök kutató és oktató. Arra törekszik, hogy az új ismereteket rögtön beépítse a tananyagba.

A Bolyai-ösztöndíj elnyerésével a kutatás került a középpontba, így a GPK adjunktusa kevesebbet fog oktatni, és kevesebb ipari megbízásban vesz részt a következő 3 évben. „Egy tudós életében sokféle időszak létezik, én most az új ismeretek megalkotásán dolgozom egy jól összetartó és egymást segítő szakmai társaságban”. A most elnyert ösztöndíj anyagi biztonságot és szakmai megbecsülést jelent. A fiatal kutató korábban fontolgatta, hogy külföldön folytatja karrierjét, ám a mostani elismerés egyelőre itthon tartja. Jövőbeni tervei között az MTA doktori cím megszerzése is szerepel, és e kutatásai akár kijelölhetik munkája további irányait.

Mészáros László szívesen ad elő és oktat az anyanyelvén. Kiemelte a magyar szavak kombinációjából adódó nyelvi szépségeket, amelyet az angol nyelv szerinte nem pótolhat. „Magyarul sokkal választékosabban fejezi ki magát egy tudós előadás vagy tanítás közben, a nyelvvel is közvetítve azt a bonyolult logikát, amely egy-egy elmélet mögött rejtőzik. Az angol, mint egyetemes, ám sokkal egyszerűbb felépítésű nyelv, erre nem képes. Többek között ez is motivál abban, hogy Magyarországon végezzek tudományos munkát” – avatott be gondolataiba a BME Bolyai-ösztöndíjas kutatója.

- TZS -