Nyolc műegyetemi kutató szerzett idén MTA doktora címet

A kutatói pálya kimagasló állomása a rangos és szigorú követelményekhez kötött MTA doktora fokozat. A most kiosztott tudományos oklevelek bírálati időszaka átlagosan 1-1,5 év volt.

„Méltán lehetnek elégedettek: szigorú követelményrendszer alapján mérettek meg, és tudományterületük legkiválóbb képviselői mondtak véleményt teljesítményükről” – szólította meg a 62 idén kinevezett kutatót a Magyar Tudományos Akadémia elnöke az intézmény székházának dísztermében. Lovász László arra kérte az MTA új doktorait, hogy tudásukat osszák meg másokkal, vegyék ki részüket az oktatásból, törekedjenek a tudományos utánpótlásra, és tegyenek meg mindent azért, hogy a szakterületük képviselői mellett az érdeklődő laikusok is megértsék tudományos eredményeik lényegét. Zalai Ernő, a Doktori Tanács elnöke és Hudecz Ferenc, a Doktori Tanács társelnöke szintén köszöntötte a kinevezett kutatókat.

2015. decemberében MTA doktora címet kapott a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem 8 oktatója:

 

Dobránszky János (BME, Gépészmérnöki Kar, Anyagtudomány és Technológia Tanszék és Polimertechnika Tanszék - MTA-BME Kompozittechnológiai Kutatócsoport, tudományos munkatárs)

Dobránszky János kutatásaiban a faipari szalagfűrészlapok ipari káreseteinek okait tárta fel, majd tudományos munkája átfogó anyagtudományi kutatómunkává szélesedett. Értekezésében egy konkrét ipari feladat korszerű eszközökkel támogatott technológiai, anyagtudományi megközelítésével foglalkozik, az eredményeket folyamatosan visszacsatolva az ipar számára.

A műegyetemi kutató az eutektoidos rugóacél alapanyagú faipari szalagfűrészlapok és hegesztett kötéseik töréses károsodását átfogó rendszerbe foglalva új károsodáselemzési módszert dolgozott ki az üzemi körülmények között bekövetkező töréses tönkremenetelek okainak meghatározására. Megállapította, hogy a martenzites felületi réteg kialakulása a fogtőrepedéses és a hátszalag-repedéses törési károsodások meghatározó mikroszerkezeti hatástényezője.
Úgy véli, hogy a hegesztett kötések töréses károsodásai főleg a leolvasztó tompahegesztéssel készült varratokat sújtják, a fő károsodási hatástényezők a varratfém melegrepedése, a hőhatásövezet túlhevített zónájának és a varratfémnek a hidegrepedése, valamint a varratfém porozitása. Megállapította továbbá, hogy a laptestközepi törések fő kiváltó oka a laptest csiszolása és a lapvezető görgők koptató hatása, továbbá mindkét hatás felületi felszakadásokat és martenzitképződést okozhat, zárványfészkeket nyithat fel, amelyek fáradásos törések repedésmagjaivá válhatnak.
 

Dóra Balázs (BME Természettudományi Kar, Fizikai Intézet, Fizika Tanszék, egyetemi docens)

Dóra Balázs értekezésében a grafit egy- és többrétegű változata, vagyis a grafén, illetve az ún. topologikus szigetelők és a szilárdtestfizikában tanulmányozott Luttinger-folyadék dinamikai tulajdonságait vizsgálta. Fontos eredményeket ért el a grafén vezetőképességére vonatkozóan. Elemezte az elektromos térbe helyezett grafén optikai tulajdonságait, és arra jutott, hogy a vizsgált effektus felhasználható lehet hangolható paraméterű, lézerszerű, koherens infravörös sugárzás forrásaként. Topologikus szigetelőkben azt találta, hogy a külső teret változtatva átalakulás tapasztalható, amely megfigyelhető az indukált fotoáram nagyságát mérve. A Luttinger-folyadékokra vonatkozó eredményei közül fontosak a visszhanghoz hasonló jelenséget taglalók, mert azok ultrahideg atomokkal kísérletileg is megfigyelhetők lennének.
 

Halbritter András (BME Természettudományi Kar, Fizikai Intézet, Fizika Tanszék, tanszékvezető és egyetemi docens)

Halbritter András a molekuláris elektronikával, azaz olyan elektronikai eszközök tanulmányozásával foglalkozik, amelyekben az áram egyetlen atomon vagy egyetlen molekulán keresztül folyik. E jelenségek vizsgálatára kísérleti eszközparkot hozott létre, amelynek használatával világszínvonalú méréseket végzett, és ezeket korszerű elméleti módszerekkel értelmezte. Az egyik legfontosabb alkalmazott mérési módszer az ún. mechanikusan szabályozott törőkontaktus technika, amellyel nagy stabilitású, atomi méretű vezetékek hozhatók létre. Egy nanovezeték elektromos ellenállása szakítás közben lépcsőzetesen változik. A szétszakadás előtti utolsó platónál az áram általában csupán egyetlen atomon keresztül folyik. A szakítást több ezerszer megismételve a vezetőképesség-görbék részletei a szakadás sztochasztikus jellege miatt jelentősen eltérnek. Halbritter András új statisztikai kiértékelési módszereket vezetett be, amelyek – szimulációs módszerekkel párosítva – alkalmasak a szakítás közben létrejövő nanoszerkezetek konfigurációjának vizsgálatára. A fémszál elszakadása után nanorés jön létre a szakítással létrehozott két fémelektróda között, amely kiválóan alkalmas egyedi molekulák befogadására és kapcsolódására. Kimutatta, hogy a vezetési tulajdonságokat nemcsak a vizsgált molekulák tulajdonságai határozzák meg, hanem az elektródák elektronszerkezete is. Bizonyította, hogy megfelelő módszerekkel olyan ezüstszulfid memrisztorok készíthetők, amelyek lényegesen kisebbek a jelenlegi félvezető eszközöknél és optimális ellenállásuknak köszönhetően nagy sebességű kapcsolásra alkalmasak.

 

Imre Attila (BME Gépészmérnöki Kar, Energetikai Gépek és Rendszerek Tanszék, egyetemi docens)

Gyakorlati szempontból fontos szilárd anyagok, folyadékkristályok, folyadékok és gázok fázisátmeneteit tanulmányozta, elsősorban elméleti módszerekkel. Vizsgálta a tiszta, egykomponensű folyadékok folyadék-gőz fázisátmeneteit. Részt vett egy olyan módszer kifejlesztésében, amelynek segítségével jól becsülhetők a fázisátmenetek kísérletileg nem meghatározható jellemzői. Olyan egyenleteket vezetett le, amelyek kielégítően leírják a folyadékok viselkedését túlhevített állapotban, és sikeresen modellezte velük a nukleáris energetikában előforduló, a folyadékok túlhevítése miatt bekövetkező balesettípusokat. Szilárd anyagok és folyadékkristályok fázisátmeneteinek érzékeltetésére egy új egyenletet javasolt, amely jól leírja az átmeneteket széles nyomástartományokban, majd ezen egyenlet segítségével értelmezte bizonyos anyagok szokatlan olvadását. Új típusú atomreaktorok megvalósíthatósági vizsgálataiban vett részt, új módszert dolgozott ki a nukleáris energetikában használt hő- és áramlástani számítások pontosságának növelésére. Eredményei nagyban hozzájárulnak a vizsgált jelenségek megértéséhez, valamint biztonságos és gazdaságosan működtethető reaktorok tervezéséhez.
 

Insperger Tamás (BME Gépészmérnöki Kar, Műszaki Mechanikai Tanszék tanszékvezető-helyettes, egyetemi docens)

Olyan rendszerekkel foglalkozik, amelyekben a rendszer múltbéli állapota befolyásolja a rendszer viselkedését egy adott időpontban. E jelenség gyakran előfordul az anyag-megmunkálási folyamatoknál (például egy pálca kézi egyensúlyozásánál az egyensúlyozó személy reakcióidejének vizsgálatakor). E problémákat a matematikában késleltetett differenciálegyenletek írják le.

Insperger Tamás új eljárást dolgozott ki késleltetett differenciálegyenletek számítógépes vizsgálatára, új módszert javasolt ilyen rendszerek eredményes szabályozására (például egy pálca egyensúlyozása viszonylag hosszú reakcióidő mellett), valamint új lehetőségekre mutatott rá a káros rezgések elkerülésére anyagok esztergálással és marással történő megmunkálásakor.
 

Lógó János (BME Építőmérnöki Kar, Tartószerkezetek Mechanikája Tanszék, egyetemi docens)

Lógó János értekezése közel két évtizedes aktív alkotómunkájának eredményeit foglalja össze: olyan mechanikai modelleket, algoritmusokat, megoldási módszereket fejlesztett ki, amelyek optimális kialakítású mérnöki tartószerkezetek tervezését segítik. Az optimalizálásnak több célja is lehet: a súly, a költség minimalizálása, a maximális merevség elérése vagy ezek valamilyen kombinációja. A doktori értekezés részletesen tárgyalja a lineárisan rugalmas vagy rugalmas-ideálisan képlékeny anyagú, állandó (statikus) vagy lökésszerű erőkkel terhelt tartószerkezetek optimális topológiájának, szerkezeti kialakításának tervezési módszereit, valamint a maradó alakváltozásokra és elmozdulásokra vonatkozó korlátokkal bővített beállás-vizsgálati modelleket. E tervezési feladatok sok, esetenként több ezer változós feltételes szélsőérték problémák megoldását jelentik. A megoldás során többnyire iterációs eljárásokat kell alkalmazni, amelyek megbízhatósága, az elért eredmény lokális vagy globális optimuma tulajdonságainak elemzése alapos vizsgálatokat igényel.
 

Matolcsi Máté (BME Természettudományi Kar, Matematika Intézet, Analízis Tanszék adjunktus)

Matolcsi Máté a Fourier-analízis additív problémákban történő felhasználásának különböző területein, valamint az összeghalmazokkal kapcsolatban ért el jelentős, matematikailag mély és érdekes eredményeket. MTA-doktori disszertációjának legfontosabb eredményei közül kiemelendők a Fuglede-sejtésre vonatkozó megállapítások. A sejtés egyik irányának cáfolata teljes egészében Matolcsi Máté és társszerzői eredeti munkájának eredménye, míg a másik irány esetében az első (5 dimenziós) ellenpélda Terence Tao nevéhez fűződik, ezt követően Matolcsi Máténak sikerült a dimenziót 4-re, majd 3-ra redukálnia. A disszertáció egy másik fontos eredménye a nevezetes Delsarte-féle módszer alkalmazása arra a problémára, hogy ha egy véges Abel-csoportban adott egy szimmetrikus, 0-t tartalmazó T halmaz, akkor legfeljebb mekkora méretű lehet egy olyan S halmaz, amelynek különbséghalmaza csak a 0-ban metszi a T halmazt. A korábbi eredményeket jelentősen általánosítva, összeghalmazok számosságával kapcsolatos több becslést is bizonyított.
 

Mészáros István (BME Gépészmérnöki Kar, Anyagtudomány és Technológia Tanszék, egyetemi docens)

A mindennapi életünkben használt eszközeinket különféle szerkezeti anyagokból készítjük. E szerkezeti anyagokat sok esetben alakítani, formálni kell a felhasználáshoz. Ilyen lehetséges alakítási forma a hidegalakítás. A szerkezeti anyagainkat a használatkor különböző hatások érik, például magas hőmérséklet. Mind az alakítás, mind pedig a tartósan magas hőmérsékletváltozásokat idéz elő az anyag mikroszerkezetében. E változások megfigyelhetők klasszikus anyagvizsgálati módszerekkel is, azonban ehhez a minta előkészítésére, és ez által a szerkezet megbontására van szükség, miután az adott szerkezet további használatra már nem lesz alkalmas. Mészáros István olyan kutatásokat és fejlesztéseket végzett, amelyek segítségével roncsolásmentesen lehet a változásokat felderíteni és mértéküket számszerűsíteni. A kutató az értekezésben leírt eljárással a ferromágneses, illetve valamely külső hatás (például alakítás vagy magas hőmérséklet) következtében ferromágneses komponenssel rendelkező anyag szövetszerkezeti szintű változásainak nyomon követésére alkalmas metodikát ismertet. Ennek megalapozására kidolgozott egy megfelelő mérési technikát is, tudományos igényességgel fogalmazta meg a mérhető változások fémtani folyamatait, felépítette a mérések kiértékelésének validált módszertanát. Tevékenysége saját szakterületén iskolateremtőnek mondható.

(Az MTA híre alapján.)

TZS - TJ