József Nádor Emlékéremmel díjazták Pukánszky Béla akadémikust, a BME VBK évtizedeken át kiemelkedő oktatási és szakmai tevékenységet végző egyetemi tanárát.

„Büszke vagyok hozzájárulásomra a hallgatók megfelelő elméleti és gyakorlati tudásához az egyetemen” – vallja Pukánszky Béla akadémikus, a Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék egyetemi tanára, akit a BME Szenátusa a közelmúltban József Nádor Emlékéremmel tüntetett ki.

A professzort több évtizedes kapcsolat fűzi a Műegyetemhez. 1973-ban végzett a Vegyészmérnöki Kar műanyag szakirányán, majd 1978-ban műanyag-feldolgozó és alkalmazástechnikai szakmérnök képzésen vett részt. Utána a Szerves Vegyipari Kutató Intézetben, majd az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetben dolgozott. „1993-ban Gál Sándor akkori vegyészkari dékán hívott a Műanyag- és Gumiipari Tanszékre, amelynek rövidesen vezetője is lettem” – emlékezett a kutató a 2007-ig tartó időszak kezdeteire.

2008-ban, a Fizikai Kémia Tanszékkel egyesülve jött létre a Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék. Pukánszky Béla e tanszéknek, valamint a keretében működő Műanyag- és Gumiipari Laboratóriumnak (MGL) lett a vezetője. „Úgy érzem, hogy tanszéki tevékenységem összességben sikeres volt: a Műanyag és Gumiipari Tanszék nem volt a legjobb helyzetben, amikor átvettem a vezetését” – fogalmazott az oktató, aki tavalyig töltötte be a tanszék első emberének pozícióját. „Fontosnak tartom, hogy a szakmai munka mellett pénzügyi oldalról is stabil helyzetbe került a tanszék, és esetenként a többieknél is jobban teljesítettünk. Számomra egyértelmű, hogy egy tanszékvezetőnek menedzseri képességekkel is kell rendelkeznie, és úgy kell tekintenie a munkájára, mint egy vállalkozásra. Csak oktatással egy tanszék nem jut messzire, kutatások nélkül pedig nem lehet színvonalasan tanítani az egyetemen. Utóbbi – a vállalati együttműködésekkel kiegészülve – idővel ’megérik’, és beépül a tananyagba is. Ám mindemellett a gazdálkodás is lényeges: kevés forrásból kell kitermelni nemcsak a béreket, hanem a berendezések fenntartását és karbantartását is.”

A tanár úr meggyőződése, hogy a Műegyetem különbözik a többi felsőoktatási intézménytől, hiszen kifejezetten piacképes diplomát, gyakorlati tudást és szemléletet közvetít a hallgatóknak. Ez ugyanakkor sokba kerül, mert kis csoportokban kell dolgozni, és anyagokra, eszközökre, módszerekre van szükség. „Termelés csak szakemberekkel megy” – emelte ki. „Pokol György dékán úrnak (a BME VBK korábbi dékánja, ma az MTA TTK főigazgatója – szerk.) konszolidációs időszakában át kellett alakítania a kar gazdálkodási és működési politikáját, ami nem kis feladatot jelentett: talán az ebben az időszakban végzett tevékenységem is hozzájárult ahhoz, hogy a munkámat most elismerték.”
Pukánszky Béla aktív oktatói és tudományszervezői munkája az egyetem és a kar számos szakmai testületét segítette. Sokféle bizottság tagja is volt, egy időben az egyetem stratégiai bizottságának elnöki tisztét is betöltötte.

Nemzetközileg is elismert kutatásai főként a makromolekuláris kémiával, a heterogén polimer rendszerek szerkezet-tulajdonság összefüggéseivel kapcsolatosak. „Már évekkel ezelőtt elhatároztam, hogy új dologba nem vágok bele, mégis majdnem minden évben új témát indítok” – vallotta be. „Jelenleg a ligninnel kapcsolatos kutatások jelentik a legnagyobb kihívást. Ez a vegyület a fában vagy más növényekben található szerves polimer. A fafajtól függően a szárazanyag-tartalom akár 15-30%-a is lehet, ám a papírgyártásban csak a cellulózt hasznosítják, így a lignin hulladék marad. A bioetanol-gyártás és általában a biológiai alapú vegyszergyártás és kémia manapság nagyon népszerű terület, de az ekkor keletkező ligninnek itt is csak elenyészően kis százalékát hasznosítják. Kutatásaink célja a felhasználás maximalizálása. A lignin tartja össze a fát, egy bonyolult, ún. térhálós szerkezetű polifenol, és nagyon nehéz bánni vele. Felépítése attól is függ, milyen növényben van és a fa feldolgozásakor hogyan vonták ki belőle. Ez most egyre népszerűbb terület, vannak már vegyszerek vagy műanyag-alapanyagok ligninből. A szépsége, hogy a lignin nagyon sokféle anyaggá alakítható.”

Pukánszky Béla másik kutatási területe a természetes környezetben lebomló műanyagok. „A műanyagoknál általában komoly gond, hogy nagyon lassan bomlanak le. Ez ugyanakkor két oldalról megítélhető tulajdonság, hiszen ki szeretné, ha például a fogpótlása, vagy az ablakkerete gyorsan bomlana le?” – magyarázta a kutató. „A felhasználástól függ, hogy éppen előny-e vagy hátrány a gyors lebomlás: a gyógyászatban használatos, felszívódó sebvarró szálaknál vagy egyes csontpótlásoknál az a jó, ha gyorsan zajlik a bomlás folyamata. Ugyanakkor nagy környezeti károkat okoznak a lassan lebomló műanyagzacskók, ezért dolgozunk olyan megoldásokon, hogy biológiailag lebomló, komposztálható polimerek jöjjenek létre.”

A kémia új útjait jelöli ki a számításos kémia, amely az utóbbi időben óriási fejlődésen ment keresztül. A kutató szerint e terület a hagyományos, kísérleti módszerekkel együtt válhat igazán hasznossá.„Nem biztos, hogy beindítanék egy milliárdos beruházást pusztán a számításos kémia eredményeire hagyatkozva” – ismeri el. „Természetesen mi is használjuk e terület eredményeit, van egy ilyen kutatócsoportunk is, és ezt is a jövő útjának tartjuk. Miközben sok tényezőt ki lehet számolni, de kísérletileg ellenőrizni kell a megoldásokat, így a kétféle megközelítést együtt kell alkalmazni. Lehet eredményeket felmutatni és publikációkat írni szoftverekre alapozva, de a gondolkodást itt sem lehet megspórolni: azok az igazán sikeresek, akiknek saját gondolataik, saját módszereik vannak.”

HA - TJ

Fotó: Takácsi Ildikó