„KÖZÉP– Középületek közvetlen közelségben”

2016. szeptember 28.

A BME Építészmérnöki Kar Középülettervezési Tanszéke a Műcsarnokban rendezett kiállítással ünnepli fennállásának 70 éves évfordulóját.

„A építészek közösségi épületeket hoznak létre: ezek a köz épületei, a közösséget szolgálják, formálják, esetenként katarzishoz juttatják” - hangsúlyozta Józsa János, a BME rektora a Műcsarnokban látható „KÖZÉP – Középületek közvetlen közelségben” című kiállításon, emlékeztetve arra is, hogy a tanszék alapítása és évtizedeken átívelő hírneve a szakma Kossuth- és Széchenyi díjas kiválóságainak is köszönhető. „Hálás vagyok, hogy velünk vagytok a Műegyetemen és Isten áldjon meg benneteket ebben a szép alkotómunkában.”

„A minket körülvevő változások szellemiek, technológiaiak és olyan sebesek, hogy általában magukat a kérdéseket sem ismerjük fel, és esetünkben már azt is újra meg kell fogalmazni, hogy mi az építészet, mi az, hogy közösség, mi az, hogy középület” – emelte ki megnyitó beszédében Mácsai Pál színművész. „Korunk átmeneti kor, a folyamatos számvetés kényszere jellemzi, az állandó újrakalibrálásé: még a biztos mércének is permanensen új és új fénytörésekben kell pontosnak, megbízhatónak lennie.”

„Azt kívánom, hogy ez a retrospektív kiállítás – miközben emlékezik a már megcsináltra –, emlékezetes állomás legyen azon az úton, ahol a hetven évvel ezelőtti kezdetektől a máig tartó szakasz csak az indulás, a kezdet: emlékezetes és hasznos állomás legyen, amelynek segítségével új titkokat sikerül megfejteni, új paradigmákat sikerül megsejteni és új utakat sikerül felfedezni.”

„Fontos nekünk, hogy ilyen sokan eljöttek, mert az egyetemen azt érzékeljük, hogy az építészettel kapcsolatos párbeszéd gyakran túlságosan is az építész berkeken belül marad” – nyomatékosította köszöntőjében a Kossut-díjjal kitüntetett Balázs Mihály tanszékvezető egyetemi tanár, azt a célt fogalmazva meg, hogy a korunkat jellemző építészeti kihívások minél szélesebb körben megbeszélhetők legyenek. A tanszékvezető köszönetét fejezte ki a kiállítás nagyszámú támogatójának is.

A Műcsarnok nevében Szegő György művészeti igazgató és Somogyi Krisztina, a kiállítás kurátora köszöntötte a megjelenteket. Mindketten méltatták a szervezők összefogását és támogatását. „A kiállítás egyik legfontosabb felvetése a párbeszéd” – hangsúlyozta a kurátor. „Párbeszédet szeretnénk folytatni a közönséggel: azokkal, akik a tanszéken diplomáztak és a laikusokkal is. A kiállítás alatt bárki kirakhatja kedvenc középületének fényképét a kiállítóterem közepére helyezett doboz egyik belső falára. Ehhez kapcsolódóan egyetemi kutatásban szeretnénk választ kapni a kérdésre: Magyarországon mit tartanak jó középületnek és egyáltalán középületnek?” (További információk a tanszék, valamint a Műcsarnok honlapján találhatók – a szerk.)

A Műegyetem Középülttervezési Tanszéke a magyar építészoktatás meghatározó műhelye. A közkeletű nevén Közép tanszék oktatói jegyzik a hazai középületek jelentős részét: a kiállítás mégsem a szellemi műhely történetét tekinti át, hanem az oktatók 2000 utáni munkáiból mutat be harmincat: fotókon és maketteken keresztül ismerhetők meg Balázs Mihály, Cságoly Ferenc, Fejérdy Péter, Karácsony Tamás, Kaszás Károly, Klobusovszki Péter, Kemes Balázs, Major György, Marosi Bálint, Radványi György, Schrammel Zoltán, Sugár Péter, Szabó Levente és Vannay Miklós alkotásai. Ismert építészeti fotográfusok mellett a hallgatókból alakult KépKocka Építész Média Kör fényképei mutatják be a műveket.

Mivel az építészek között sincs egyetértés arról, mit lehet középületnek tekinteni, ezért olyan meglepőnek tűnő alkotások is bekerültek a kiállított művek közé, mint egy kukoricagóré, egy boncterem, egy biobrikett-szárító vagy az ELTE 2. világháborús emlékműve Trefort-kertben.

A kiállítás október 22-ig tekinthető meg a Műcsarnokban.