December 9-én a BME K épület aulájában hallhatjuk ismét a Műegyetemi Zenekart, és a közelmúltban zeneművészeti Junior Prima Díjjal kitüntetett karmesterét.

„Új zenekarhoz érkezni mindig izgalmas és különleges feladat. Első perctől kezdve szerettem volna megfelelni azoknak a magas elvárásoknak, amelyeket a társulat, az egyetem vezetése és magam is felállítottam. Törekedtem rá, hogy mielőbb szerves részévé váljak e patinás múlttal rendelkező együttesnek” – emlékezett vissza két év után a kinevezése utáni első napjaira Erdélyi Dániel, aki nagy lelkesedéssel vetette bele magát a munkába a Műegyetemen.

„A zene iránti szeretet és tisztelet kovácsolt össze minket egy társasággá” – osztotta meg a karmester, aki családi kötelékekhez hasonlította a muzsika és a társulat tagjai közötti kapcsolatot. „Olyan fajta kapocs ez, ami az ember lelkének legbelső részéből fakad” – árulta el. Erdélyi Dániel különösen büszke a zenekar két legutóbbi nagyszabású szereplésére. „Nagyon nehéz és fellépésekben gazdag féléven vagyunk túl ebben a rövid őszi szemeszterben. Szeptemberben Kodály Zoltán: Budavári Te Deum darabját adtuk elő, és novemberben a lengyelországi Gliwice Szent Péter és Pál katedrálisában játszottunk, nemzetközi közönség előtt.” November végén Pesterzsébeten léptek fel, december elején pedig a Műegyetem központi aulájának karácsonyi koncertjén Antonín Dvořák: Requiem című művét adják elő.

A Műegyetemi Zenekar vezetője óriási meglepetésként és megtiszteltetésként élte meg a közelmúltban neki ítélt Junior Prima Díjat, amelyről úgy véli, hogy eddigi munkája elismerése és a szakmája neves képviselőinek visszajelzése arról, hogy jó úton jár. „E kitüntetés azt a minőséget képviseli, amelyre próbáról próbára és koncertről koncertre törekszem” – vallotta Erdélyi Dániel. A Műegyetemi Zenekar karmestere és zenei vezetője, kilenc pályatársával együtt részesült a fiatal tehetségek szárnypróbálgatásait támogató Junior Prima Díjban. „Az utolsó percig titokban kellett tartanunk a kitüntetést, a családom és a barátaim is csak a díjkiosztó pillanatában értesültek arról, hogy a díjazottak között vagyok.”

Dániel úgy érzi, hogy jól együtt tudnak működni a zenekarral. „A felkérésekkel és a repertoárral kapcsolatos döntéseim előtt a társulat véleményét is kikérem” – avat a kulisszatitkokba. Zenei vezetőként Dániel hozza a végső döntéseket és vállalja értük a felelősséget, ám számít a társulat koncertmestere, Orova-Pechan Laura meglátásaira is. „Másként működik e folyamat a profi zenekaroknál, amelyeknél a karmester kész műsorral áll elő. Nálunk az együttes napi működésének kulcsfontosságú feladatait és szerepeit (például a kottatáros, a kipakolás és a felvonulás felelőse, a külföldi fellépések szervezője stb.) is a társulat tagjai töltik be.” Erdélyi Dánielt örömmel tölti el, hogy a muzsikát szívből szerető emberekkel dolgozhat. „A műegyetemi társulat amatőr együttes – az itt zenélők, köztük én is, valahol máshol főállásban dolgoznak. Vállaltuk, hogy heti két estét a zenekarra, egymásra és a szenvedélyünkre 'áldozunk'.”

A Műegyetemi Zenekar az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából rendezett műegyteemi állami ünnepségen

Dániel pályaválasztására nagy hatást gyakoroltak zenész szülei. Édesapja hegedűn, édesanyja csellón játszik. „A zene a családi mindennapjaink része, és az egymás iránti szeretetünk egy különleges kifejezése volt” – emlékezett gyermekkorának egyik meghatározó élményére. „Hatéves lehettem, amikor a szüleim a Pécsi Nemzeti Színházban léptek fel. Édesapámtól kaptam egy karmesteri pálcát, amellyel a harmadik emeleti 'kakasülőről' másfél órán át én is 'vezényeltem' a darabot. Valahol belül ekkor dőlhetett el a sorsom.”

A Műegyetem későbbi zenekari vezetője kezdetben a Zeneakadémia orgona szakára járt, és elvégezte a karmesterszakot is, így két zenei diplomával rendelkezik. Ma már inkább karmester, mint hangszer játékos, ám amikor visszatér szülővárosába, ma is kántorként orgonál a pécsi kertvárosi református gyülekezetben. „Testileg és lelkileg is feltöltődöm ezeken az alkalmakon.”

Dániel főállása a Magyar Állami Operaházban van. Karigazgató-asszisztensként és karmesterként dolgozik. „Ezt az a szakmát csak úgy lehet megtanulni, ha hétről hétre és napról napra kiállok a zenekarok elé. Ma is nagyon sokat tanulok a BME együttesétől ” – ecsetelte. „Önművelésre inspirálnak, a próbákra rengeteget olvasok és készülök, ám a karmesterség csak a jéghegy csúcsa. Egy darab vezénylését hosszas előkészítő munka és tanulás  előzi meg. A karmester a Műegyetemi Zenekarban egyben projektmenedzser is: rábízzák a műsor összeállítását, a szükséges erőforrások és próbák megtervezését, a zenekar képességének felmérését, az időbeosztás kialakítását.”

Dániel számára az egyik legnagyobb szakmai kihívás a saját eszköztárával átadni a zenészeknek mindazt, amit egy darabról gondol. „Egy zeneművet a karmester elképzelése tesz egyedivé. A karmester saját eszköztárát alkalmazza elgondolása megvalósításához és a zenészek motiválására: ő diktálja tempót, a hangok intenzitását és ő határozza meg a szünetek hosszát és helyét is – bizonyos keretek között. Így formálja saját és a zenekar képére a művet.”

A Műegyetemi Zenekar repertoárjában főként a romantika korszakának darabjai szerepelnek. „E stílus áll közel a zenészeinkhez, másrészt így megszólaltatjuk összes hangszerünket és technikailag is képesek vagyunk eljátszani ezeket a műveket” – mesélte a karmester, akinek a repertoár összeállításánál szem előtt kell tartania, hogy a társulat amatőr együttes. Erdélyi Dániel szerint utóbbinak számos előnye van. „A tagok lelkesek, információra éhesek és fejlődésre nyitottak, ugyanakkor amatőr mivoltuknak köszönhetően a fellépéseken olyan apró bakik is előjöhetnek, mint például egy kézremegés. Ettől az egész zenekar emberközeli marad, amit csodálatos megélni zenészként és karmesterként egyaránt, annak ellenére, hogy nem elvárható tőlük egy hibátlan hangverseny, mint a profiktól.”

A Műegyetemi Zenekar 120 éves jubileumi koncertje 2016 májusában a Zeneakadémián

Dániel a közeljövőben – karmesteri pályázatával összhangban – számos további újítást tervez az után, hogy már megvalósította az oratórikus zeneművek repertoárba emelését. Közös produkciókban gondolkodik „más műfajban jeleskedő” együttesekkel, például tánckarral vagy kórussal. Szívesen nyitna a modernebb, a közönség számára ismertebb darabok, például a filmzenék, a musicalek és a „crossover” stílus (zenei műfajokat „keresztező”, többféle műfajt, stílust ötvöző zenei irányzat – szerk.) irányába is, ám minden műsorba igyekszik elrejteni egy-egy komolyabb, kevésbé ismert darabot is. „A cél, hogy a Műegyetemi Zenekar megmutassa, hogy 21. századi szimfonikus társulatként messze felülmúlja az átlagot” – tette hozzá.

(Erdélyi Dániellel közvetlenül karmesterré választása után is készített interjút a bme.hu – szerk.)

TZS-TJ

Fotó: Philip János, Takács Ildikó