Jubileumi ülésen, nemzetközi szakemberek jelenlétében ünnepelték a Műegyetem 65 éves épületgépész-képzését.

„Az épületgépészek a mérnöktársadalom speciális és nagyon fontos csoportját alkotják: szakmájuk egyúttal az építészi, az építőmérnöki, az áramlástani, a gépész, a környezetmérnöki és egyre inkább az informatikai tudás találkozási pontja” – hangsúlyozta Józsa János, a BME rektora az Épületgépészeti Oktatás Napja rendezvényen, amely az országban elsőként létrejött, és immár 65 éves műegyetemi épületgépész-képzést ünnepelte.

„Nagyon elegánsnak tartom, hogy nem a tanszékalapítástól kezdődik az időszámítás, hanem az ’első aratás’, az első diplomások kibocsájtásának születésnapját ünnepeljük, ami jól jellemzi az épületgépészek életfilozófiáját is – a tartást és a kemény munka értékét” – tette hozzá a rektor, aki az ipari szereplők képviseletében érkezett nagyszámú vendéghez fordulva a Műegyetem és az ipar kapcsolatának alapvető jelentőségéről beszélt. „E nélkül az egyetem nem létezhet: közvetlenül akarunk érintkezni azzal a körrel, amely megismertet velünk olyan gyakorlati problémákat, amelyeket még elméletileg sem oldottak meg.”

„A kar felhívatott egy épületgépészeti tanszék, illetve tagozat felállítására, amelynek tárgyköre az épületekben a központi fűtés, a szellőzés, a vízvezeték, a lift, a csatorna stb. tervezése és beszerelése lenne” – idézte Czigány Tibor, a Gépészmérnöki Kar dékánja a Rektori Tanács ülésének 1950 áprilisában keltezett jegyzőkönyvét, amelyben Vörös Imre egykori gépészkari dékán az induló képzésről először beszélt. Czigány Tibor emlékeztett arra, hogy a karon 65 évvel ezelőtt közel 1700 hallgató volt, ma négyezren vannak: kiváló oktatók sokasága dolgozott és dolgozik a mai sikerek megalapozásán – például a kar előkelő helyezéséért az oktatás színvonalát mérő nemzetközi és hazai listákon.

„Szerencsére nem pusztán szakterületet képviselünk, hanem élő kapcsolatokkal rendelkező szakmai közösség tagjai is vagyunk” – köszöntötte a megjelenteket Kajtár László, az Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástani Tanszék vezetője. Előadásában az épületgépészeti oktatás jelenét és jövőjét mutatta be: az elmúlt hatvanöt évben közel négyezer épületgépész végzett a karon.

„A kétlépcsős bolognai rendszer bevezetésének lényegében nyertesei vagyunk” – hangsúlyozta a tanszékvezető. A tanszék oktatási tevékenysége jelentősen bővült, kiválóan képzett oktatókkal és kiemelkedő laborháttérrel. Utóbbi nagyrészt az ipari támogatásnak köszönhető, amelyért a tanszékvezető e helyütt is köszönetet mondott. Az elmúlt években átadott létesítmények – például a Stokes hidraulikai és eljárástechnikai laboratórium, a Macskásy komfort-klímatechnikai laboratórium, a Légtechnikai labor – az oktatás és a kutatás alapvető tényezőivé váltak. 

„Macskásy Árpád nemcsak az épületgépész kifejezés megalkotója, hanem a szakma elméleti megalapozója is volt" – emlékezett köszöntőjében az első tanszékvezetőre Barsiné Pataky Etelka, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke. Macskásy Árpád hónapokat töltött szerelőként, mert vallotta, hogy gyakorlati tapasztalatok nélkül nem lehet e szakmát művelni. „Munkásságának talán legfontosabb üzenete az elméleti és a gyakorlati tudás ötvözetének jelentősége. Doktori disszertációja a nagycsarnokok sugárzó fűtéséről szólt, és későbbi kutatásait is megalapozta. E fűtési rendszer legfontosabb eleme az energiahatékonyság volt: mintha megérezte volna a jövő – napjaink – hívószavát.”

Az elnök emlékeztetett arra, hogy a Mérnöki Kamara épületgépész tagozata 3300 tagot számlál. Mintegy 16 megyében működik szakcsoport, amelyekben élénk szakmai munka folyik. A tagozat hozott létre először speciális szakcsoportokat, valamint ifjúsági szakosztályt is, amely sok érdekes és értékes program megszervezésében működik közre. A továbbképzésekbe pedig az ipari szereplőket is bevonják.

Bjarne Olesen, a Dán Műszaki Egyetem képviselőjeként az épületgépész szakma környezeti felelősségéről beszélt, és reményét fejezte ki, hogy a Műegyetemmel korábban kialakult gyümölcsöző kapcsolatok a jövőben tovább erősödnek.

Halász Györgyné, a Szent István Egyetem Környezetipari Rendszerek Intézet Épületgépészet Létesítmény- és Környezettechnika Tanszékének vezetője a társtanszékek együttműködéséről ejtett szót – például a vizsgabizottságokban és az átoktatásokban. „Hisszük, hogy kicsit a mi munkánk is benne van a Műegyetem több évtizedes képzésében” – tette hozzá.

Török László, a képzést régóta bőkezűen támogató Grundfos Magyarország Gyártó Kft. ügyvezető igazgatója köszöntőjében a kölcsönösség jelentőségéről szólt. „A jövőben az oktatás és az ipari fejlesztés együtt fejlődjön, ami innovációs lehetőségeket rejt magában, például a Smart Building területén.”

Bánhidi László professor emeritus, a tanszék ma is aktív tagja vidám és küzdelmes pillanatokat villantott fel visszaemlékezésében. Móczár Gábor az ÉPGET Tanszék Épületgépészeti Ipari Szakmai Tanácsadó Testületének tiszteletbeli örökös elnöke „Mi volt és mi nem volt 65 évvel ezelőtt az épületgépészetben?” című előadásában rámutatott, az egyetemi képzés kiválóságának is köszönhető, hogy annak idején használhatóan működtették a mai szemmel nézve egyszerű megoldásokat, valamint, hogy az 1956-ban emigrált mérnökök külföldön kiválóan állták meg a helyüket.

Chappon Miklós, a tanszék egykori oktatója, a közelmúltban állandó helyre került Magyar Épületgépész Múzeum vezetője mutatta be az intézmény tevékenységét. A gyűjtemény érdekességeként említette a Macskásy professzorhoz köthető emlékeket, például az egyetemi indexét.

HA - TJ

Fotó: Philip János