A tudományos gondolkodás filozófiájáról, pszichológiájáról és a „jó kutató” mibenlétéről beszél a BME VBK magántanára, aki egyszerre ipari kutató és egyetemi oktató.

„A természettudományos megállapítások objektív racionalitása, abszolút igazsága, steril érzelemmentessége idealisztikus mítosz – a valóságban a döntéseinket, a fogalmak megértését, bár sokszor rejtett módon, de nagyon is áthatják az emberként megélt érzelmeink és szubjektív gondolataink, vagyis az ’emberi tényező’. A tudomány nem a fizikai világ objektív, tőlünk függetlenül létező törvényszerűségeit tárja fel, hanem ember alkotta leírásokat, modelleket képez e törvényszerűségekről. Valójában csak ezen leírások helyességét, illetve korlátait van módunk megítélni” – fejtette ki ifjabb Szántay Csaba, az MTA doktora, a BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszék magántanára, a Richter Gedeon Nyrt. egyik vezető kutató-vegyészmérnöke.

Fizikai, kémiai kutatásai mellett a tudományos gondolkodás filozófiájával és pszichológiájával, az emberi megértést és következtetéseket befolyásoló ún. „mentális csapdákkal” is foglalkozik.

„Hibás döntéseink, téves következtetéseink, a megértésünk illúziói, nem feltétlenül az ismeretek vagy az intelligencia hiányára, vagy akár figyelmetlenségre vezethetők vissza. A mentális csapdák olyan, a gondolkodásunkat tudat alatt befolyásoló pszichológiai tényezőkből adódnak, amelyek a legképzettebb tudósokat is könnyen félrevezethetik. E csapdák megértése és tudatosítása segít az árnyaltabb véleményformálásban, a hibák felismerésében és elkerülésében a tudományos és a mindennapi életben egyaránt” – magyarázta ifj. Szántay Csaba. A témát világszerte megjelent angol nyelvű könyvében fejtette ki bővebben.

A kötetben az NMR (mágneses magrezonancia) spektroszkópia (e módszerrel az erős statikus mágneses térbe helyezett molekulák  ún. spinjeinek elektromágneses pulzussal történő stimulálása segítségével a molekula kémiai szerkezeti tulajdonságaira következtethetünk – szerk.) elméleti leírásának, valamint az NMR és MS (tömegspektrometria – e módszerrel a molekulák, illetve molekula-részletek tömegét lehet megmérni nagy pontossággal, ami ugyancsak szerkezeti információt hordoz – szerk.) szerkezetvizsgálati alkalmazásának néhány példáján keresztül mutatja be, hogy az ún. „emotikumok” (azaz a mentális csapdákért felelős érzelmi jellegű faktorok – szerk.) hogyan vezethetnek a szakirodalomban általánosan elfogadott, mégis téves elméleti leírásokhoz, és hogy milyen könnyű a kémiai szerkezetvizsgálatokban téves eredményekre jutni, aminek következtében az irodalom is jelentős számban tartalmaz hibás szerkezeteket. „A mentális csapdák tudatos kezelésével a tudományos következtetések is pontosabbak lehetnek.”

Ifj. Szántay Csaba a mindennapi döntéseinket befolyásoló 3 mester-, és az ezekből származó további 42 mentális csapdát említett (legutóbb a BME VIK Távközlési és Médiainformatikai Tanszék szemináriumsorozatán tartott előadást a témáról – szerk.). „Mentális biztonságra törekszünk” – nevezte meg példaként az egyik mestercsapdát. „Az emberi tudat a világot fekete-fehérnek, azaz egyértelműnek szeretné látni. Ezzel szemben nem kedveljük a 'szürke zónát', azaz a kérdőjeleket, a bizonytalanságot, és félünk azoktól a kérdésektől, amelyekre nincs egyértelmű válasz.

Itt van például egy hétköznapi eset, amikor felszállunk egy repülőgépre: 8000 méter magasan repülve, a stressz minimalizálása érdekében ösztönösen teljes bizalmat adunk a gépet tervező mérnökök, a karbantartó mechanikusok és a pilóták kompetenciájának. Amikor felszálláskor a kapitány kéri az utasokat, hogy élvezzék az utat, szeretjük neki elhinni, hogy erre minden okunk meg van, hiszen ez a gép ’jól ki van találva’. Így van a tudományban is: sokszor eszünkbe sem jut megkérdőjelezni olyan (látszólag korrekt, de a valóságban félrevezető) leírásokat, amelyek már szinte tankönyvi tételekké váltak, hiszen ezek is biztosan ’jól ki vannak találva’. Éppen ezért egy jó kutató mindig egészséges szkepticizmussal tekint mind a saját, mind mások megállapításaira, megtanul együtt élni egy bizonyos fokú bizonytalansággal, és azzal a lehetőséggel, hogy egy új kutatás felülírhatja korábbi eredményeit.”

"Mentális biztonságra törekszünk"

„A mentális csapdák nem 'ördögtől való' jelenségek. Érdemes és szükséges elfogadni a létezésüket, tudomást venni róluk és tudatos gondolkodással kiküszöbölni azokat a tévedéseket, amelyekhez e csapdák vezethetnek” – állítja ifj. Szántay Csaba, aki iparban is dolgozó kutatóként a saját csapatával is olyan működési modellt vezetett be, amely minimalizálja az ilyen típusú hibákat. Ma már ebből a szempontból tudatosabbak, és a kutatók gondolkodása árnyaltabb, önkritikusabb, merészebb lett. Ám ennél is fontosabb, hogy elfogadják a hibajelenségek létjogosultságát.

„A tudomány nem csak az újdonság felismeréséről szól, hanem annak felfedezéséről is, hogy eddig mit tudtunk rosszul” – fogalmazott az oktató-kutató, aki szerint nem szabad félni a kudarcoktól, és el kell fogadni azt is, hogy a hiba az evolúció része, nélküle elképzelhetetlen a fejlődés. „A jó kutató tudatos, vállalja a kockázatokat és képes a hibák felismerésére, kezelésére és megelőzésére. Mindez csak döntés kérdése” – összegezte ifj. Szántay Csaba, akit a mentális csapdák mellett a „jó kutató” témaköre is foglalkoztat (a témában megjelent egy kétrészes publikációja a Magyar Kémikusok Lapja tavaly szeptemberi és októberi számában „Milyen a „jó kutató”? – a modern gyógyszeripar elvárásainak nézőpontjából” – szerk.).

Vállalata társadalmi szerepvállalásához illeszkedik felkérése egy olyan előadói program kidolgozására, amelyben pályaválasztás előtt álló fiataloknak mutatja be a gyógyszeripari kutatással összefüggő karrierlehetőségeket. A „jó kutató” témaköre iránt is egyre növekvő érdeklődésről számol be. Úgy véli, hogy a kutatás nemcsak intellektuális, hanem érzelmi foglalatosság is, így az intelligencia (IQ) mellett az érzelmi intelligenciának (EQ) is fontos szerep jut. „Összetett és bonyolult kérdés, hogy mitől válik valakiből 'jó kutató'. Az intellektuson túl meghatározó szerepük van a személyiségjegyeknek, az ún. attitűdkompetenciáknak is (például a motiváltságnak, a kitartásnak, a küldetéstudatnak, az optimizmusnak, a kreativitásnak stb.), amelyek a tudás megszerzésének, a probléma-felvetések és a megoldásaik megtalálásának motorjai. A 'jó kutató' a tehetség, a szaktudás és az attitűdkompetenciák, azaz a 'szellem' és a 'lélek' összjátékából tevődik össze, amelyben az utóbbinak meghatározó szerepe van” – erősítette meg ifj. Szántay Csaba.

Tapasztalata szerint az attitűdkompetenciák fejlesztésére a PhD-képzés lenne a legjobb lehetőség. „Ez az a fázis, amikor a fiatal ’tanulóból’ átvált ’alkotó üzemmódra’, és ez ad a leginkább módot arra, hogy elsajátítsa önálló hipotézisek alkotásának módját, kísérletei megtervezését, következtetések levonását, eredményei leírását. Analitikusan és szisztematikusan kell gondolkodnia, belekóstol a tudományos publikációba, és átéli az első nagyobb kudarcait, amelyeket fel kell dolgoznia.” Éppen ezért meggyőződése, hogy a doktoranduszképzésnek a szakmai ismeretek elmélyítésén túl kutatói-személyiségfejlesztői programként is kell(ene) működnie. Szerinte annak, hogy egy fiatal kutató a PhD-képzésben elmélyed egy adott terület kérdéseiben, nem csak az adott szakma elsajátítása a célja, hanem az is, hogy ezen elmélyedésen keresztül felvérteződjön azokkal az általános kutatói attitűdkompetenciákkal, amelyek a későbbiekben alkalmassá teszik az önálló vagy kutatócsapatban végzett munkára akár egy egészen más témában is. „Az ilyen szemléletű képzés azonban nagyobb terhet ró a fiatal kutató mentorára is, akire a szaktudás, a személyiségnevelés és a kutatói módszertani tapasztalatok átadása is hárul.”

(Ifjabb Szántay Csaba édesapja, Szántay Csaba professzor emeritus emléke előtt tisztelegve nemrégiben avattak fel egy emlékhelyet a CH épületben. Az eseményről a bme.hu is beszámolt - szerk.)

TZS - TJ

Fotó: Takács Ildikó