A virtuális valóság is károsíthatja az egészséget: a játékosokban jelentkező stressz tanulmányozására alkalmas eszköz kifejlesztésén dolgozik a BME GPK hallgatója.

„Komoly pszichés tehernek teszik ki magukat a számítógépes harci játékokat űzők, akik játék közben beleélik magukat a virtuális valóságban felvett szerepükbe, az így átélt szituációkba és életveszélyes helyzetekbe. Az ilyenkor fellépő szorongás, félelem, stressz és feszültség azonban valós, és hosszú távon egészségügyi problémákat, akár szív- és érrendszerei megbetegedéseket, szívrohamot vagy pszichológiai zavarokat is okozhat” – állítja Benke Ádám, a BME Gépészmérnöki Kar mechatronikai mérnök mesterszakos hallgatója, aki a Cardiomouse elnevezésű eszköz kidolgozásán munkálkodik. Egy olyan komplex szerkezet megalkotásába fogott bele, amely a játékosok, másnéven gamerek fizikai és pszichés állapotváltozásait vizsgálja játék közben. Ádám kutatási tervét a Siemens Magyarország Zrt. és a Pro Progressio Alapítvány pénzbeli támogatásban részesítette a mérnökhallgatók innovatív műszaki kezdeményezéseire kiírt pályázaton 2016-ban.

„Ma még nem létezik a piacon olyan eszköz, amellyel észrevétlenül, a játék megzavarása nélkül és több szempontból is vizsgálni lehet a játékosok reakcióit és azok időbeli változását” – foglalta össze a GPK hallgatója. Ádám egy egérből, egy billentyűzetből és szükség esetén egy mellkaspántból álló gépegyüttest tervez. Munkája egy régebben, kedvtelésből megépített projektjének folytatása: néhány évvel ezelőtt már elkészítette egy pulzusmérésre alkalmas egér prototípusát, amely egészen mostanáig a fiókjában lapult. Oktatója, Horváth Tamás, a BME GPK Hidrodinamikai Rendszerek Tanszék adjunktusa és kardiológus szakorvos javaslatára újra elővette találmányát, és most már tanári segítséggel folytatja kutatását.

A fiatal kutató mindenekelőtt bővíteni szeretné a három részből álló eszközzel vizsgálható testi tulajdonságok palettáját: a szívverést, a vér oxigén szintjét és a bőrfelület nedvességszintjét (azaz, a verejtékezés mértékét és ellenállását) mérné a szerkezetbe beépített érzékelőkkel. Megoldást keres az elektrokardiográfiai (EKG) funkció beépítésére a gépbe. Ádám ugyanis úgy véli, hogy a szív összehúzódásakor keletkező elektromos feszültség megfigyelésével pontosabb kép kapható a keringés alakulásáról a felfokozott izgalmi állapotokban, ráadásul valós időben. „Az EKG érzékelőit (tappancsait) az orvosok általában a szív közelében, a bőrfelületre erősítve helyezik el a pontosabb mérési eredmények érdekében. Játék közben azonban ez a 'hagyományos' érzékelős módszer zavarhatja a vizsgált pácienst, így testreakciói is megváltoznak, a kutató pedig torz adatokat kaphat. Más megoldásra van szükség” – fejtette ki. Ádám arra tesz kísérletet, hogy a billentyűzetbe és az egérbe épített érzékelőkkel a játékos kezein keresztül fogott jelekkel vizsgálja a szívműködést. További lehetséges megoldásnak tartja, hogy e szenzorokat a légzés megfigyelésére használt mellkaspántba helyezi el. A GPK hallgatója jelenleg a témában fellelhető szakirodalmat tanulmányozza, a mintadarab megalkotásán dolgozik, és olyan módszereket, algoritmusokat keres, amelyekkel hatékonyabban és nagyobb pontossággal vizsgálhatja a játékosok reakcióit.

A fiatal kutató úgy véli, hogy találmánya több tudományterületen és a piacon is hasznosítható lesz. Kutatási eredményei a játékok okozta rejtett feszültség következményeinek megértéséhez járulhatnak hozzá, miközben az új eszköz a virtuális valóságban zajló játékok, applikációk forgalmazóinak is hasznára válhat. A Cardiomouse által szolgáltatott adatok alapján a játékos aktuális állapotához vagy kedvéhez igazíthatják a játék cselekményét. Azaz, ha játékos szívverése lassul, valószínűleg a figyelme is lankad, álmos vagy unatkozik, ilyenkor felpörgetik és izgalmassá tehetik a játékmenetet. Szapora szívverésnél, zihálásnál pedig egy pihentetőbb és békésebb játékszakaszt iktathatnak be.

A GPK mechatronikai mérnökhallgatójának nem ez az első találmánya. 2015 nyarán egy drónokat, főleg multikoptereket (több rotoros drónok) irányító vezérlőkártyát is tervezett, amelynek alapja az Ardunio fejlesztői platform (szabad szoftveres és nyílt forráskódú platform, amely a hardverek, az elektronikus eszközök programozhatóságát könnyíti meg; egyszerű a használata, olcsó, könnyen csatlakoztatható más eszközökhöz és kész sablonokkal segíti a fejlesztő, a programozó munkáját – szerk.). Ádám az egyik oktatója, Molnár József, a BME GPK Mechatronika, Optika és Gépészeti Informatika Tanszék (MOGI) mesteroktatója tanácsára TDK-dolgozatot is készített e témából. Érdekesség, hogy együttműködött az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnáziummal, amely pályázati forrásból iskolai szakkört szervezett drónok építésére. Ádám oktatóként vett részt a szakkör munkájában, vezérlőkártyáját is használták a diákokkal a közösen épített két drónhoz, illetve két, boltban megvásárolt eszköz mobiltelefonról vezérelhetővé változtatásához. Ádám megszerette a tanítást, szívesen foglalkozik fiatalokkal a tanulás és a kutatás mellett. A MOGI Tanszéken demonstrátorként is dolgozott. Egyelőre azonban még nem döntött arról, hogy diplomával a kezében az iparban próbál-e szerencsét vagy az egyetemen maradna oktatóként és kutatóként.

„Bármelyiket is választom, nem hagyok fel ötleteim megvalósításával. A feladatokat és az ezekbe fektetett munkát nem teherként élem meg, hanem a kiteljesedésem újabb lehetőségeiként. Mérnökként az alkotás öröme éltet, és az, hogy az apró, hétköznapi tárgyaktól kezdve az egészen bonyolult ipari szerkezetekig hozzájárulhatok egy-egy berendezés létrejöttéhez”.

TZS - TJ

Fotó: Philiip János