„Szakmai és emberi megbecsültségükkel kiérdemelték, hogy könyvet írjanak róluk”

Kettős könyvbemutatóval tisztelegtek kollégák, barátok, ismerősök a Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar professzorai előtt.

„Két professzorunk, Nagy József és Liptay György nagyon különböző életpályával rendelkező oktatók, kutatók, de közös bennük: szakmai és emberi megbecsültségükkel kiérdemelték, hogy könyvet írjanak róluk” – fogalmazott köszöntőjében Nyulászi László, a VBK Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszék vezetője a kutatókról szóló könyvek bemutatóján.

Silberer Vera Új iparág a semmiből – életút beszélgetések Nagy Józseffel címmel megjelent kiadványában a 92. évében is aktív professzor életművének tükrében ismerteti a szilikonkémia megszületését. Szalai Barnabás Tamás A Fasori Gimnáziumtól a Műegyetemig – Liptay György életútja című könyvében pedig a nyolcvanöt éves professzor pályájának, tapasztalatainak részleteteit osztja meg az olvasóval.

„Ezek a könyvek felerősítik és összefoglalják a nagy ívű életműveket, az életben elért eredményeket” – hangsúlyozta Simon Judit, a kötetek gondozását végző Replica Kiadó igazgatója, aki a művek megszületéséhez vezető utat is ismertette. Elmondta még: könyvsorozatuk nemcsak a tudósokat, hanem az embereket is igyekszik bemutatni. „A két életmű között párhuzamosságok vannak. Mindkettőjük pályája a BME Ch épületéhez kapcsolódik, egyúttal hűségesek is voltak a tanszékükhöz.”

Új iparág a semmiből a címe a könyvnek: ez pedig a tágabb értelemben vett szilikonkémia – emelte ki Nagy József méltatásában Nyulászi László. „A szakterület kutatása és annak továbbfejlesztése máig a része a tanszéki munkának és ebben Nagy tanár úr életműve hatalmas szerepet játszott. A kiadvány megszületését Demjén Zoltán, a BASF Hungaria Kft. értékesítési igazgatója financiálisan támogatta, ami nemcsak őt, hanem a professzor életművét is minősíti. Örömteli, hogy Nagy József professzor emeritus jelenleg is aktívan dolgozik a Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszéken” - tette hozzá végül.

Nagy József vegyészmérnöki oklevelét 1952-ben szerezte a Műegyetemen. Az intézmény másodéves hallgatója volt, amikor Proszt János professzor akadémikus tanítványaként az egész életpályáját végigkísérő szilíciumkémiával kezdett foglalkozni, és az e területen elért úttörő eredményeikért már 1953-ban Kossuth-díjat kaptak. A professzor 28 évig (1963-1991) volt a BME Szervetlen Kémia Tanszék tanszékvezetője (jelenleg Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszék – szerk.), 4 évig a Vegyészmérnöki Kar (ma Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar – szerk.) dékánhelyetteseként is dolgozott. 1984-ben lett a kémiai tudományok doktora. Tagja az Európai Tudományos és Művészeti Akadémiának.

Tanszékvezetőként a Szervetlen Kémia Tanszék kutatásainak fókuszába a szilícium kémiájának vizsgálatát helyezte. Az elméleti kutatásoktól a gyakorlati alkalmazásokig ívelő átfogó kutatási profillal a tanszék nemzetközi szinten is elismertté vált. Akadémiai együttműködéseken kívül a szilikon ipar egyik vezető vállalatával (Wacker Chemie) tudományos-fejlesztési együttműködés jött létre az 1980-as évek végén. Csaknem féltucat tanítványa lett professzor, vagy érdemelte ki az MTA doktori címet. A gyakorlati alkalmazások sorából kiemelkedik, hogy tanítványaival szilikon implantátumokat gyártó kísérleti laboratóriumot hozott létre az 1970-es években. A termékeiket elsősorban traumatológiai, urológiai, plasztikai sebészeti, fül-orr-gégészeti területeken használták, de kifejlesztettek restaurálást nem igénylő szilikon művészfesték-családot is. Díjai: Kossuth-díj (1953), Eötvös Loránd-díj (1991). Életművének elismeréseként 2017 novemberében a Magyar Tudomány Ünnepének megnyitó rendezvényén adták át számára az MTA Eötvös József-koszorú (2017) kitüntetést (Az elismerésről a bme.hu is beszámolt – szerk.).

„A professzort olyan embernek ismertem meg, akinek a feladatok megoldásakor a közben felmerülő esetleges akadályok leküzdése mindennél fontosabb volt” – emlékezett köszöntőjében a közös munka kezdeteire Wagner Ödön, a Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszék docense. Az 1986-ban a tanszékre kerülő kutató felidézte: a jól szervezett munkahelyen a különböző csoportok hatékonyan dolgoztak, sok külső megbízást is elvégeztek. „A könyvből pedig megismerhettem azt az embert is, aki nagyon sok nehézségen ment keresztül azért, hogy választott tudományával foglalkozhasson. A tanár úr példáján keresztül jöttem rá arra, hogy a szilikonok nem pusztán ipari vagy orvosi implantátumként való felhasználásra alkalmasak. Az életet máshogyan is meghosszabbíthatják: nemcsak használni kell őket, hanem kutatni is” – fűzte hozzá.

„Szerencsés vagyok, mert az életem úgy alakult, hogy nemcsak a szakmámban, hanem a családi háttér megteremtésében is sikereket érhettem el” – köszönte meg a könyvet és az ünnepség szervezését Nagy József professzor, aki emlékeztetett arra is, hogy bár pályafutása alatt gyakran nem volt könnyű helyzetben, sok barátot és munkatársat szerzett az idők során. Kiemelte: ugyan híve a technikai haladásnak, de fontos, hogy az ne menjen a családi és emberi kapcsolatok rovására.

Nagy József nem csak a saját szűkebb szakmájában a szervetlen kémia területén hagy hátra szellemi örökséget. Fia, ifj. Nagy József szintén vegyészmérnök, szerves kémikus lett, akit 2017-ben megválasztottak a BME VBK dékánjának (A bme.hu-nak adott interjújában beszélt a szakmai terveiről – szerk.). Egyik unokája szintén a karon, de ismét egy más szakterületen – biomérnökként – dolgozik PhD fokozatának megszerzésén.

„A könyv címe – A Fasori Gimnáziumtól a Műegyetemig – nagyon találó: a Liptay professzor úr életét meghatározó két pillérre utal” – fordult a közönség felé Pokol György az MTA TTK főigazgatója, a Szervetlen és Analitikai Tanszék egyetemi tanára, aki egykori hallgatóként és kollégaként idézte fel az évtizedekkel ezelőtti első találkozásukat. „Szerencsére a tanár úr akkor megismert nyitottsága, a vidámság, a közvetlenség azóta is megvan. A szakmai életpályájára nemcsak ő, hanem mi is büszkék lehetünk: a sikerekben ennek a pozitív emberi habitusnak is nagy szerepe van.” Hozzátette: a könyvből a Fasori Gimnázium értékeinek három legfontosabbika a következetesség, a fokozatosság és a tolerancia. „Én ezekhez a fogalmakhoz még kettőt tennék hozzá: a tisztességet és a hűséget. Mindezt az is bizonyítja, hogy Liptay professzor egyik legaktívabb támogatója volt a méltán híres intézmény újjászervezésének.” Pokol György felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy a Fasori Gimnázium kémialaborját is Liptay Györgyről nevezték el.

Liptay György már egyetemi évei alatt a Műegyetem Általános Kémia Tanszékén dolgozott demonstrátorként. A vegyészmérnök-képzés minden formájában részt vett. Több hallgatói és szakmérnöki jegyzet írásában közreműködött.

Tudományos témája a termoanalitikai módszerek gyakorlati alkalmazásának kiterjesztése, illetve a komplex vegyületek termikus vizsgálata volt.

1994-ben szerezte meg a kémiai tudományok doktora címet. Tagja volt az MTA Analitikai Bizottságnak, 25 éven át titkára, majd 1991-2008-ig elnöke az MTA Termoanalitikai Munkabizottságának. Titkára majd elnöke volt a Magyar Kémikusok Egyesülete Analitikai Szakosztályának. 2003-2015 között a Magyar Kémikusok Egyesületének alelnöke.

Számos hazai és nemzetközi konferenciát szervezett, többnek elnöke volt. Szerkesztette az Atlas of Thermoanalytical Curves könyvsorozatot és több könyvfejezetet írt. Egyik alapító szerkesztője a Journal of Thermal Analysis-nak, kelet-európai regionális szerkesztője a Thermal Analysis Abstracts szakmai folyóiratnak (1971-1990). A Magyar Kémikusok Lapja és a Chemical Analysis szerkesztő bizottságának tagja (2002-2008). Tiszteletbeli elnöke a Fasori Evangélikus Gimnázium öregdiákjainak.

Díjai: Than Károly-díj (1985), MTESZ emlékérem (2002), Fabinyi Rudolf díj (2007), ICTAC Distinguish Award (2008), Náray-Szabó István Díj (2013)

Hatalmas generációs különbség volt a szerző és könyvének főszereplője között, így az interjúsorozat készítésekor sikerült új szempontokat meghatározni egymás számára – mondta Szalai Barnabás Tamás, a beszélgetéseket lejegyző szerző. Úgy fogalmazott: „én a rendszerváltás előtti időszakot csak a könyvekből ismerem, de Gyuri bácsi történeteiből ez a váz valóságos színezetet kapott. Neki talán az volt a nagy erőssége, hogy a barátságai ideológiákon, rezsimeken, országhatárokon és tengereken íveltek át”.

„Az életutam folyamatos egyenes vonalú mozgás mentén alakult és az egyes szám egyébként is nagy szerepet játszott az életemben: egy testvérem volt, egy gimnáziumba jártam folyamatosan, egy diplomát szereztem és egy munkahelyem volt” – emelte ki Liptay György beszédében, megemlékezve a szülői háttérről, valamint a sokat jelentő gimnáziumról, amelyben „emberré nevelték”. Beszámolt arról, hogy az évtizedek alatt nyolc rendszerváltást élt meg. Megemlékezett 1956 katartikus eseményéről, valamint a Sztálin-szobor ledöntéséről, amelynek szemtanúja volt. „A könyv megírásának lényeges szempontja, hogy ne csak a tényeket, és a tudományos eredményeket mutassa be, hanem korrajzot is adjon” – hangsúlyozta a professzor, hozzátéve: „az egyes szám a továbbiakban is fontos az életemben, ugyanis egy hete megszületett az első dédunokám.”

A két professzor sokat tett azért, hogy a Műegyetem jó hírét minél messzebbre elvigyék. Mostantól a két könyv is segíti nemes szándékukat.

HA - GI

Fotó: Philip János