„A siker sokszor a hallgató és oktatója közös elszántságán, kitartásán múlik”

Pedagógiai- és kutatómunkája mellett részt vesz a tehetséggondozásban és a mélyszegénységben élők energia-korszerűsítési programjában is az OTDK tanári ösztöndíjjal nemrég elismert műegyetemi villamosmérnök.

„Örömmel és meglepődve fogadtam ezt a kitüntetést, amely nagyszerű példája a sokrétű és sikerre vitt hallgatói, oktatói szakmai együttműködésnek, valamint a közös gondolkodásnak” – vallotta a Pro Progressio Alapítvány OTDK tanári ösztöndíj átvétele után Vokony István, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar (VIK) Villamos Energetika Tanszék Villamos Művek és Környezet Szakmacsoportjának adjunktusa.

OTDK tanári ösztöndíj

A Pro Progressio Alapítvány 2011-ben hirdette meg először az OTDK tanári ösztöndíjat, amelyben azok a tehetséggondozást végző műegyetemi oktatók és kutatók részesülhetnek, akiknek diákjait kétévente megrendezett Országos Tudományos Diákköri Konferencián (OTDT) elért eredményeikért Pro Scientia Aranyéremmel tüntettek ki. A díjazottakra az Egyetemi Tudományos Diákköri Bizottság kari elnökei – a Pro Scientia díjat elnyert hallgató véleményének figyelembevételével – tesznek javaslatot az OTDK évében, október 30-ig. A felterjesztésnek tartalmaznia kell a konzulens oktató szakmai életrajzát, és a hallgató felkészítésében végzett tevékenység rövid összefoglalását. Az ösztöndíj odaítéléséről a Kuratórium dönt, az átadó ünnepséget az adott év decemberében tartják. (A XXXIII. OTDK után kitüntetett műegyetemi oktatók és hallgatók névsora a bme.hu korábbi cikkében olvasható – szerk.)

Vokony István a bme.hu-nak arról beszélt, hogy szívesen áldoz szabadidejében a tudományos mérnöki kutatómunkára, ugyanakkor oktatóként is a TDK-nvaló részvételre ösztönzi a hallgatókat. A konferenciára meghirdetett témáinak kiválasztásakor törekszik az innovatív, az ipari kihívásokhoz kapcsolódó és a fiatalokat leginkább érdeklő területek népszerűsítésére. Büszke arra, hogy tanítványainak csaknem ötöde elindul a megmérettetéseken. „Oktatóként a TDK témakiírások közzétételekor felmérem, kikben van kellő potenciál, elszántság és kitartás ahhoz, hogy belefogjon a hosszú hónapig tartó és kezdetben még kétséges kimenetelű szakmai munkába” – árulta el a kitüntetett szakember, aki egy évtizede tanítja a fiatal mérnökgenerációt. „Szívesen veszem a hallgatóim visszajelzéseit, ezek alapján időről időre felülvizsgálom a tananyagaimat, egyúttal követem az ipari fejlesztéseket az adott félévben átadott ismeretek összeállításakor” – hangsúlyozta az oktató-kutató.

Vokony István szerint egy diák sikere nagymértékben a mentora felelőssége is, ezért rugalmas a témakiírásaiban, és igyekszik minden hozzá forduló fiatal számára megtalálni az egyéni képességeihez és elképzeléseihez igazodó szűkebb témakört, legyen szó akár egy irodalomkutatással egybekötött elméleti vizsgálódásról vagy gyakorlatorientált kutatásról, feladatokról. „Fontos, hogy a hallgatót valóban érdekelje az általa meghatározott terület, ismerje fel annak megválaszolatlan kérdéseit, problémáit és érezzen motivációt ezek megoldására” – foglalta össze a véleménye szerint legfontosabb követelményt a TDK-n való elinduláshoz. Elmondta: nem tartja magát szigorú oktatónak, ám fontosnak véli a hallgatóval közös munkában a következetességet és az őszinteséget:„inkább egy nehéz, de kristálytiszta feladatra kérem fel a diákot, mintsem egy könnyen teljesíthető, ám kétes kimenetelű témára”.

Vokony István szakmai életpályája

2007-ben okleveles villamosmérnök mesterdiplomát szerzett a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karán (VIK)
2007-2010-ig állami ösztöndíjas PhD-hallgató volt a BME Villamos Energetika Tanszék Villamos Művek és Környezet Szakmacsoportjánál
2010-ben okleveles mérnök-közgazdász mesterdiplomát kapott a Budapesti Corvinus Egyetemen
2010-től a Magyar Elektronikai Egyesület (MEE) Mechwart András Ifjúsági Tagozat alelnöke
2010-2011-ig ösztöndíjas doktorjelölt a BME Villamos Energetika Tanszék Villamos Művek és Környezet Szakmacsoportjánál
2011-2012-ig ügyvivő szakértő a BME Integrált Energetikai Tudásközpontban, a Fenntartható Energetika kiemelt kutatási területen
2012-ben Summa Cum Laude PhD-fokozatot szerzett a Villamosmérnöki Doktori Tudományok Iskolában (BME VIK)
2012-től a World Energy Council – HYPE alapító tagja
2012-2013-ig a BME Villamos Energetika Tanszék Villamos Művek és Környezet Szakmacsoportjának tanársegédje
2013-tól a BME Villamos Energetika Tanszék Villamos Művek és Környezet Szakmacsoportjának adjunktusa
2013-tól a MEE Diplomaterv és Szakdolgozat Bíráló Bizottság elnöke
2014-2016-ig solution architect („megoldástervező”, aki a megvalósítási projektekhez olyan architektúra megállapodásokat biztosít, amelyek megadják az architekturális célokat, az alapelveket, szabványokat, referencia-modelleket és felhasználható építőelemeket) az E.ON Business Services Hungary Kft. Solution Design and Development Support Osztályon
2016-tól senior solution architect (a korábbi feladatokhoz képest a megvalósítási projektek előkészítése, vállalati szintű optimalizálása és stratégiába illesztése tartozott a munkakörébe) az E.ON Business Services Hungary Kft. Strategy and Architecture Osztályon
2016-tól az IEEE Power & Energy Societies elnöke

A díjazott egykori hallgatóként a villamosenergia-rendszerek stabilitásával foglalkozott, később pedig már egy szűkebb területre koncentrált: a megújuló energiaforrások rendszerintegrációs körülményeit vizsgálta. Arra kereste a választ, hogy miképpen lehet a rendszerben megjelenő, valamilyen megújuló energiaforrásból származó villamosenergiát minél hatékonyabban hasznosítani a stabil hálózati üzem megőrzése mellett. Kutatási témája szorosan kapcsolódik az ipari megbízásokhoz:„egy komplex, folyamatosan változó és állandó kihívásokkal teli rendszer újdonságait veszem górcső alá, amelyeket egy lassan változó, konzervatív ágazatban kell érvényre juttatnom úgy, hogy az innovációk ne borítsák fel a működő struktúrát”.

Az oktató-kutató egy gyakorlati példán keresztül mutatta be szűkebb szakterületét: „vegyünk két, jelen esetben egy 1 és egy 10 kilogramm súlyú, rúdra felfűzött forgó tömeget, amelyeket egy rugó kapcsol össze. Ha az egyik kerék sebessége valamilyen oknál fogva csökken, a másik, mozgásban lévő a rugó segítségével próbálja magával tartani a lassuló párját. A jelenség a forgótömegnek a rendszerben lévő inerciális tehetetlensége, amelyben felbomlik az igényelt és a ténylegesen megtermelt teljesítmény egyensúlya, ez pedig befolyásolja a generátorok forgási sebességét. A forgógépek viszonylag nagy tömeggel bírnak, így jelentős a kinetikai tehetetlenségük, azaz a rendszer nem tud rögtön reagálni a változásokra, van egy természetes csillapítása, ami egy önmagában meglévő stabilitást eredményez (leegyszerűsítve ezt nevezhetjük rendszerinerciának)”.

Tartalékok osztályozása és reagálásuk - egy terhelésváltozás hatására fellépő negatív dinamikus hatások kezelésének módjai, különös tekintettel a teljesítményelektronikai betáplálások szabályozási lehetőségeire

Vokony István egyebek mellett arra keresi a választ, hogy milyen következményekkel jár, ha a forgótömegeket napelemekre cserélik ki: „ez egyrészt egy jó választás, mert megújuló energiaforrást alkalmazunk, másrészt eltűnik a rendszerből a már említett inerciális tehetetlenség, és előáll egy új állapot, amelyet a rendszer szempontjait figyelembe véve kell vizsgálnunk: például fennmarad-e továbbra is a stabilitás” – ecsetelte a részleteket. Az érintett témába kapcsolódott be tanítványa, Táczi István, a VIK villamosmérnök alapszakos hallgatója, aki e hálózatok mesterségesen, szintetikusan elállított stabilitását vizsgálta (Dolgozatának címe: „A szintetikus inercia szerepe a jövő villamosenergia-rendszerének stabilitás-megőrzésében”, pályamunkájával 2017-ben Pro Scientia Aranyérem kitüntetésben és a Pro Progressio Alapítvány OTDK Hallgatói Ösztöndíjában részesült – szerk.). Vokony István büszke tanítványára, aki az interjú készítésének napján felvételizett a VIK Villamosmérnöki Tudományok Doktori Iskolába, és végül az összegyetemi rangsorban harmadikként nyert felvételt állami ösztöndíjjal.

Vokony István már hallgatóként is elhivatott volt az Műegyetem és a szakmája iránt: az Energetikai Szakkollégium tagjaként részt vett számos közéleti szakmai tevékenységben és esemény megszervezésében (előadások, gyárlátogatások), a doktori tanulmányai mellett pedig mérnök-közgazdász végzettséget szerzett. „Fontos volt számára, hogy az IEEE Power & Energy Societies elnökeként dél-magyarországi mélyszegénységben élő roma családok korszerű áramellátásának kiépítésében nyújtson segítséget egy csaknem 5000 dollár támogatást nyert szociális rászorultsági pályázat nyerteseként.”

A kitüntetett adjunktus az oktatói feladataival párhuzamosan az iparban is munkát vállal: az E.ON Business Services Hungary Kft.-nél az elosztói hálózatot támogató IT-rendszerek stratégiai tervezésével foglalkozik. A vállalatnál megszerzett tudást egyetemi kurzusain osztja meg, naprakész ipari ismereteket közvetítve tanítványainak. Hétköznapjaiban az oktatás, a kutatás és a piaci szegmensben végzett munka közötti egyensúly megtalálására törekszik. Kiemelte: „kívülről szemlélve e sokrétű tevékenység úgy tűnhet, mintha nem tudnám elkötelezni magam egy cél mellett, holott ennek épp az ellenkezője történik. Igyekszem egy szakmai témát több szempontból megvizsgálni és tenni azért, hogy a következtetéseimnek minél szélesebb körben hasznát vegyék”.

TZS - GI

Fotó: Takács Ildkó