2018. április 12.
Életünk egyik legőszintébb önreflexióját jelenítette meg közszemlére bocsátott térbeli munkájával a TDK Rektori Különdíjas építészmérnök hallgató.
„Az álmok a sajátjaink. Olyan emlékek, amelyeket csak az álmodójuk idézhet föl. A napközben átélt eseményekre vezethetők vissza: a fontosabbakat az agy szelektálja, elraktározza és beleszövi azokba a történetekbe, képekbe, cselekményfoszlányokba, amelyek az alvás állapotában jelennek meg. Egy olyan installáció megalkotásán dolgoztam, amely vizuálisan is szemlélteti e különleges és magas intelligenciára utaló emberi képességet” – fejtette ki kitüntetett pályamunkájáról Gulyás Eszter, a BME Építészmérnöki Kar (ÉPK) építészmérnök hallgatója, aki a 2017-es TDK műegyetemi házi fordulóján első helyezett lett az Építészmérnöki Kar művészeti szekciójában, majd elnyerte a TDK Rektori Különdíjat, így művével a XXXIV. Országos Tudományos Diákköri Konferencián (OTDK) képviselheti a BME-t 2019-ben. (Az OTDK megnyitó ünnepségének, továbbá a Műszaki Tudományok Szekciónak és a Kémiai és Vegyipari Szekciónak a Műegyetem ad otthont. Az előkészületek már elkezdődtek, amelyről a bme.hu egy korábbi írásában is beszámolt – szerk.)
| A műegyetemi karok Tudományos Diákköri Tanácsai (TDT) minden évben TDK Rektori Különdíjra terjesztik fel a házi Tudományos Diákköri Konferencián (TDK) első helyezést elért dolgozatok készítőit és a hallgatók munkáját segítő oktatókat. Karonként egy pályázó diák nyerheti el ezt a címet. A legutóbbi elismert pályaművek szerzőinek Józsa János rektor és Veress Árpád BME TDK-elnök adták át az elismerő okleveleket. (A díjazottak és felkészítő tanáraik teljes névsora a bme.hu korábbi összeállításában olvasható – szerk.) |
Gulyás Eszter egy 4 * 4 méter alapterületű, háromdimenziós térinstallációban és személyes benyomások bevonásával dolgozta fel az álmok egymásutániságát, valamint az emberre gyakorolt hatását. Éjszakai élményeit (képek, hangok, érzések forgatagát és interpretációját) letisztult formában, saját kézírásával megjelenített szavakba öntötte, amelyek sorozatát, sűrű szövetét és hierarchiáját lézerrel kivágott, plafonra függesztett elemek rétegződéseként jelenítette meg. „A fontos dolgok előtérbe kerülnek, a kevésbé fontosak elhomályosodnak, a látvány egésze pedig kiad egy-egy cselekményt az ábrázolt éjszaka elmében történt részleteiből” – ecsetelte a hosszú, csaknem 14 órányi alvás során észlelt 10 különböző álomesemény feldolgozását a díjazott építészmérnök hallgató.
A műegyetemi diák a személyes és élete legbensőségesebb élményeiként tekint álmaira. Ennek okán alkotása többet jelent számára, mint egyszerű térbeli installációt. Művészként olyan emlékeket és érzéseket jelenített meg a pályamunkájában, amelyeket csak ő ismer, és amelyek közszemlére bocsátásával saját lelkéből oszt meg egy darabot a befogadó közönséggel. „Álmaink kizárólag belőlünk fakadnak, a legőszintébb önreflexiót nyújtják rólunk, még sincs hatalmunk felettük” – vallotta a kitüntetett.
Az ifjú tehetség munkája több történetet, álomrészletet rejtett, verbális tartalmukat azokkal a képekkel illusztrálta, amelyekből maguk a szavak származtak. A térbeliségből adódóan pedig a néző úgy lehetett részese a mérnök-művész mondandójának, hogy a szavak közti réseken „besétálhatott” a kiállított műtárgyba. „Szerettem volna megjeleníteni azt is, hogy a képzelt és a valós világ áthatja, formálja egymást, kezdőpont nélkül ’átfolyik’ egyik a másikba” – beszélt szakmai céljáról. Úgy fogalmazott: „álom és ébrenlét olyan csodálatos körforgás, amelyben a valóságos elemekből táplálkozó álmaink szürreális részletei beépülhetnek a személyiségünkbe és a napi tevékenységeink során realitássá válhatnak”.
|
„Eszter díjnyertes pályázata kimagasló színvonalat képviselt; az utóbbi évek alkotó és kutató munkájának művészeti szekcióhoz kötődő TDK-kiállításon bemutatott legkiemelkedőbb reprezentánsa” – méltatta tanítványa művét Üveges Gábor képzőművész, az Építészmérnöki Kar Rajzi és Formaismereti Tanszék egyetemi docense. Hozzátette: „hallgatója több éves gondolkodás után óriási energia-befektetéssel és időráfordítással végül elkészítette az álmok struktúráját szemléltető, térbe rendezett installációját, amelynek különös erejét az adja, hogy témáját – az álomképek és megálmodott szövegfragmentumok megfoghatatlannak tűnő kaotikus világát – az ötletadó képes volt egy hűvös, letisztult, architektonikus környezetbe szervezni. Ily módon egyfajta paradox, a káoszt és a rendet egyszerre felmutató rendkívüli komplexitású alkotást hozott létre.
„Ötletének megvalósítása érdekében eddig ismeretlen utat járt be. Különböző modellezési technikák alkalmazásával is próbálkozott, e közben az egyetem adta lehetőségeket kihasználva ötvözte a számítógépes tervezést és a térbeli megvalósítást” – eképpen jellemezte a fiatal kiválóság alkotását másik mentora, Lassu Péter, a tanszék tanársegédje. Elmondta: hallgatója pályamunkájának mérete, jellege és érzékszervekre gyakorolt hatása jelentős. Mindenkinek mást ad: a befogadóban érzelmeket és emlékeket kelt; a pályázat megérdemelten lett kategóriája legjobbja, és közös örömünkre elnyerhette a TDK Rektori Különdíjat is” – hangsúlyozta az oktató. |
Gulyás Esztert évek óta foglalkoztatja az álmok megértése, szinte minden alkalommal megrajzolja és dokumentálja alvás közbeni élményeit, TDK-pályázata pedig ezeknek a feljegyzéseknek egy különleges manifesztációja. Néhány évvel ezelőtt egy műegyetemi tantárgy házi feladatának keretében már készített hasonló alkotást: egyetlen éjszaka észleléseit dolgozta fel, a rajzokat és a leírtakat egymás mögött függő átlátszó fóliákra rendezte, így a fontos részletek élesek, a hátul található zavaros tartalmak pedig homályosak lettek. A teljes történetet az egymásra rétegzett szavak együttes áttekintésével ismerhette meg a néző. Ezt az elgondolását fejlesztette tovább a versenyre készülve, miközben elvégezte Simor Péter Dániel, a Természettudományi Kar (TTK) Kognitív Tudományi Tanszék adjunktusának „Kalandozás az álomkutatásban” című kurzusát is. (A Bolyai János Kutatási Ösztöndíjjal kitüntetett pszichológussal a bme.hu korábban már készített interjút – szerk.)
A TDK Rektori Különdíjas diák a 2019-ben tartandó OTDK-n is indul e pályaművével. „Bizonyos szempontból úgy tűnhet, hogy a munkám független attól, amit tanulok, de valójában a művészet és az építészet rendkívül szoros kapcsolatban áll egymással. Erre a kapcsolatra az oktatóink is nagy hangsúlyt fektetnek” – emelte ki az építészmérnök hallgatónő.
Eszter most a tanulásra koncentrál, a diploma megszerzése után viszont épületeket tervezne. „Nemcsak a funkcionalitás a lényeges számomra. Olyan létesítmény megalkotásában szeretnék részt venni, amelyet a későbbiekben valóban hasznosítanak és nem csak egy jó befektetésnek álcázott kihasználatlanul hagyott egység marad” – részletezte jövőbeli célját a műegyetemi hallgató.
TZS - GI
Fotó: Takács Ildikó, Gulyás Eszter