„Az őszinte megrendülés jobbá tehet minket”

Koszorú és mécsesek idézik a vészkorszak áldozatainak emlékét a BME központi épületének főbejáratánál.

„74 évvel ezelőtt, a háború ellenére sok honfitársunk számára az áprilisi újjáéledő természet a reményt, a mindenkit megillető boldogságot jelentette. De az az április más volt: egy torz ideológiának, a faji megkülönböztető törvények és a nagyüzemi népirtás révén rövidesen közös történelmünk leggyalázatosabb korszaka kezdődött el” – hangsúlyozta Fehér József Imre, a BME általános kancellárhelyettese a Holokauszt Magyarországi Áldozatainak Emléknapja alkalmából tartott műegyetemi rendezvényen. Az emlékezés, és az őszinte megrendülés fontosságáról szólva elmondta: „a régi bölcsek is tudták, hogy a múltból való okulás vezethet egy jobb jövő megalapozásához. A holokauszt áldozatainak sorsával szembesülve gyermekeinket, unokáinkat meg kell tanítanunk arra, hogy az alapvető társadalmi értékek védelmében mindig és minden körülmények között fel kell emelni a szavunkat, mert e nélkül nem létezhet emberi civilizáció”.

Az Országgyűlés 2000-ben nyilvánította minden év április 16-át a Holokauszt Magyarországi Áldozatainak Emléknapjává. 1944-ben ugyanis ezen a napon kezdődött az első gettók felállítása az akkor Magyarországhoz tartozó Kárpátalján. A holokausztnak minden tizedik, az auschwitz-birkenaui haláltábornak minden harmadik áldozata magyar állampolgár volt.

A kancellárhelyettes a hallgatósággal megosztotta: „a vészkorszak műegyetemi áldozatainak számát pontosan nem tudni. Néhány érintett tanár sorsa ismert mind az elhunytak, mind a túlélők között, de az egykori nem oktató munkatársakról nincsenek adatok. A 1942-43-as tanévben az érvényben lévő felvételi korlátozás eredményeképpen mindössze 166, az összes hallgató 2,3 %-a volt zsidó származású. A háború utáni első szemeszterben, 1945 őszén 300 zsidó vallású diák iratkozott be ide, immáron törvényi korlátozások nélkül. Köztük volt a munkaszolgálat elől bujdosó Csáki Frigyes, később gépészmérnök akadémikus, a szabályozáselmélet és az irányítástechnika iskolateremtő egyénisége, a hatvanas években az intézmény rektora”.

Fehér József Imre felhívta a figyelmet arra, hogy a holokauszt a Műegyetem kiváló ipari partnereit, bőkezű mecénásait sem kímélte, akik a háború előtt adományaikkal segítették a minőségi oktatást és a tudományos munkát. A Textilkémiai Tanszék, a Szerves Kémia és Technológia Tanszék elődjeként Goldberger Leó, a Goldberger Gyár elnök-vezérigazgatója, a Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke és családja által létrehozott alapítványnak köszönheti megalakulását. Goldberger Leót a felső-ausztriai Mauthausenbe hurcolták, ahol a tábor felszabadításának napján éhen halt.

Az Atomfizika Tanszéket pedig Bay Zoltán szervezte meg Aschner Lipót, a Tungsram vezérigazgatója támogatásával. A cégvezető 1944-ben szintén Mauthausenbe került, miközben villájába Adolf Eichmann német SS-főtiszt költözött. A gyárigazgató és bőkezű mecénás életben maradt, csak 1947-ben tért vissza Budapestre.

A BME-n tartott eseményen a jelenlevők főhajtással, koszorú és mécsesek elhelyezésével emlékeztek a magyar nemzet egyik nagy sorstragédiájának áldozataira.

HA - GI

Fotó: Philip János