Három céltudatos műegyetemi mérnökhallgató lány is nyertese lett annak a pályázatnak, amelynek célja a nők részvételének segítése és erősítése a műszaki területen.

„Azért jelentkeztem a felhívásra, mert az érdekelt, hogyan lehet nőként, mérnökként egyszerre boldogulni egy olyan pályán, ahol kimondottan sok férfi dolgozik, hogyan lehet megteremteni a család és karrier egyensúlyát, vannak-e előítéletek a nőkkel szemben és fel kell-e készülni arra, hogy azt mondják majd nekem: én csak egy nő vagyok” – vallotta a bme.hu-nak Tőzsér Eszter, a BME Gépészmérnöki Kar (GPK) mesterszakos gépészmérnök hallgatója, az ABB idei, végéhez közeledő mentorprogramjának egyik résztvevője. Hozzátette: a projekt során a nemzetközi cégnél megtapasztalta: igenis lehet olyan környezetben dolgozni, ahol semmilyen hátrány nem éri a nőket, tisztelik és elismerik a női vezetőket, és ahol maga az ügyvezető is nő.

A sikeres pályázók számára szervezett kerekasztal beszélgetéseken megismerkedhettek magas presztízsű pozícióban tevékenykedő nőkkel, és feltehették nekik kérdéseiket. Eszter úgy véli: külön szerencse, amiért mentora, Aibester Noémi olyan példát mutat, amit ő maga is követendőnek tart. „Nekem fontos a folyamatos fejlődés, a tanulás, és láttam, hogy erre a munka mellett is lehet időt találni.  Ma már mind több nő kerül vezető mérnöki pozícióba, egyre jobban elismernek bennünket, vagyis inkább azt mondanám: egyre jobban megszokják, hogy ott vagyunk”– fogalmazott a BME diákja, aki tanulmányai mellett igyekszik a tudományos versenyeken is jól szerepelni. TDK dolgozatát az áramlástan szekcióban a hangszinteket és a zajforrásokat elemezve a ventillátorok akusztikai vizsgálatáról írta, a kari fordulón ezzel 3. helyezést ért el. Jelenleg nagy erőkkel dolgozik diplomamunkáján, a tervek szerint júniusban végez majd az egyetemen. Érdekli a szennyvízkezelés, ezen a területen szeretne elhelyezkedni gépészeti tervezőként, de a gyógyszeripar sem áll távol tőle. Elmondta, egyelőre inkább kisebb cégnél tudja magát elképzelni, de nyitott bármilyen lehetőségre.

„Soha nem mondhatjuk azt, hogy eleget tanultunk, ezért is jelentkeztem mentorprogramra” – ecsetelte motivációját Fábrik Bettina, a GPK alapszakos gépészmérnök hallgatója, aki mesélt arról, hogy a sikeres pályázat után gyárlátogatáson vehetett részt, ahol megfogalmazása szerint családias környezetben ismerkedhetett meg a különféle robottecnológiákkal. Kiemelte: az ő dedikált mentora ugyan nem nő, de nagyon sokat tanul tőle, a kapott projektfeladatukban – ami egy öntözőrendszer újragondolása – is kikéri véleményét, egyeztet vele. A szakmai lehetőség nagy előnyének azt tartja, hogy rálátást biztosít a pályára, az új irányokra és megmutatja az egyes területek közti átjárhatóságot. Úgy vélte, „fontos bebizonyítani: a lányok is képesek jól teljesíteni a műszaki területeken, meg kell adni nekünk is az esélyt, de nem kell átesni a ló túloldalára. Egyrészről néha előítéleteket érzek, hogy nem vagyok ugyanolyan jó, mint a másik nem képviselője, másrészről viszont éppen azért, mert nő vagyok, több segítséget kapok a férfitársaktól. Erre is tudatosan figyelni kell, hogy az egyensúlyt megtartsuk. Azt gondolom, ha a bizalom megvan, akkor a munkahelyen tudni fogják, mit várhatnak tőlünk és egyenrangú partnerként kezelnek majd”. 

Bettina a következő félév végén befejezi az alapszakot és mesterszakon tanul tovább. Elmondta, látja magát 10 év múlva: családot szeretne, ami mellett a karrier is fontos szerepet kap. Ezt a szemléletet otthonról hozza, mivel már kisgyermekként is megtapasztalta: ötdiplomás édesanyja – a példaképeként – az élet számos területen képes bizonyítani.

A mentorprogram pozitív jövőképet és rengeteg motivációt ad – összegezte a projektben eddig eltöltött időszakot Ladányi-Pára Katalin, a Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar (VBK) gyógyszervegyész-mérnök mesterszakos hallgatója, a pályázat harmadik műegyetemi nyertese, aki maga is mentor, mivel tanulmányai mellett szociálisan hátrányos helyzetű elsőévesekkel foglalkozik a felsőoktatásban. A bme.hu-val megosztotta: a felhívásra azért jelentkezett, mert érdekelte a másik oldal, a mentorálté, és szükségét érezte annak, hogy legyen ilyen irányú tapasztalata. Kifejtette, dedikált mentorától, Solymosi Anitától is jelentős támogatást kapott: a közös gondolkodás eredményeként kirajzolódott egy lehetséges karrierút. Kiemelte, „a nők ma már egyre jobban mernek műszaki pályára lépni, és a társadalom sem botránkozik meg azon, ha valaki katona lesz nő létére. Szerintem nagyon kell mindenhová a női oldal, a női erő, így a műszaki pályára is. A nők szociálisan érzékenyebbek, hatékonyak a kommunikációban, és úgy látom ambiciózusak és szorgalmasak is, persze vannak kivételek. Ha a szakmában a nő szorgalmát és a férfi gondolkodását összeillesztjük, abból valami nagyszerű lesz”.

Katalin számára a saját fejlődése a legfontosabb, a diplomaszerzés után olyan munkát szeretne, amelyben motivált és lelkes lehet minden nap. Arra a kérdésre, hogy miért éppen őket választották ki a sok-sok jelentkező közül a programba, azt válaszolta: „mindhárman nagyon nyitottak, motiváltak és céltudatosak vagyunk”.

PI - GI

Fotó: Philip János