„A modern egyetem állandó kutatómunkára, magas szintű mérnöki problémamegoldásra épül”

József Nádor emlékéremben részesült az optika és a mechatronika iskolateremtő professzora.

„Azt, aminek az emberek értelmét látják és igényelik, a mérnökök megalkotják, ennek elsősorban nem a pénz, hanem a szükséglet szab korlátokat” – vallja szakmájáról Ábrahám György, a Gépészmérnöki Kar (GPK) Mechatronika, Optika és Gépészeti Informatika Tanszék (MOGI) professor emeritusa, aki a közelmúltban József Nádor Emlékérmet vehetett át.

A József Nádor emlékérmet minden évben a BME Szenátusa ítéli oda. A testület azokat a személyeket díjazza, akiket kimagasló oktató-nevelő és tudományos munkájuk, az intézmény jó hírének növelése érdekében kifejtett tevékenységük erre érdemessé tesz. Ezen túl az igazgatásban, a gazdálkodásban, az üzemeltetésben vagy más egyetemi munkaterületen nyújtott kiváló teljesítményükkel elősegítették a BME fejlődését.

2018-ban négyen vehették át a kitüntetést Józsa János rektortól:

Ábrahám György, a GPK Mechatronika, Optika és Gépészeti Informatika Tanszék professzor emeritusa (Czigány Tibor, a Gépészmérnöki Kar dékánja előterjesztésére)

Jobbágy Ákos, a VIK Méréstechnika és Információs Rendszerek Tanszék egyetemi tanára (Jakab László, a Villamosmérnöki és Informatikai Kar dékánja előterjesztésére)

Takács János, a KJK Gépjárműtechnológia Tanszék egyetemi tanára (Varga István, a Közlekedési és Járműmérnöki Kar dékánja előterjesztésére)

Liszkay Béla, a BME OMIKK leköszönő főigazgatója (Józsa János rektor előterjesztésére)
(A díjazottakkal készült valamennyi interjú hamarosan olvasható lesz a bme.hu-n – a szerk.)

A főként optikai méréstechnikával foglalkozó Ábrahám György az elmúlt évtizedek alatt sokoldalú tevékenységet végzett. Nemzetközi űrprogramok résztvevője, ipari kutatások irányítója volt, az általa kifejlesztett, emberi színtévesztést korrigáló szemüveg és diagnosztikai műszer világszabadalma pedig világsiker lett. Több mint 45 éve végez a BME-n iskolateremtő tudományos munkát: ő a mechatronikai mérnökképzés „anyatanszékének” – a MOGI-nak a megalapítója.

Ábrahám György életpályája

1972-1978 egyetemi tanársegéd, BME Gépészmérnöki Kar Finommechanika, Optikai Tanszék
1978 egyetemi doktori cím
1978-1985 egyetemi adjunktus
1984 a műszaki tudomány kandidátusa
1985-1996 egyetemi docens
1987-1988 osztályvezető a Művelődésügyi Minisztériumban
1988-1990 tudományos ig. helyettes a BME Finommechanikai Optikai Intézetében
1997 PhD fokozat megszerzése
2006 egyetemi tanár, az MTA doktora
2005-2012 tanszékvezető, BME Gépészmérnöki Kar Mechatronika, Optika és Gépészeti Informatika Tanszék
2017- professor emeritus

Szakterülete

Műszaki optika, Optikai műszerek, Optikai méréstechnika, Színtévesztés korrekciója és mérése, Optikai átviteli függvény mérése

Tudományos közéleti tevékenység:
International Society for Color Vision (ICVS) az IMEKO MNB tagja; a Szín és Fény nemzetközi alapítvány kurátora; az MTA Fény és Színtani munkabizottság vezetőségi tagja; az AIC nemzetközi tudományos egyesület magyar nemzeti bizottságainak vezetőségi tagja; a Magyar Szabványügyi Testület Optikai műszaki bizottságának elnöke; az SPIE és a CIE nemzetközi tudományos egyesület magyar nemzeti bizottságainak elnöke; az Optikai magazin c. folyóirat szerkesztőbizottsági tagja

Díjak, elismerések

1986 A Munka Érdemrend Ezüst fokozat a HALLEY űrprogramban végzett nemzetközi munkáért
1994 Petzval József Emlékérem az optikai tevékenységért
1996 GENIUS Nagydíj a feltalálói tevékenységért
2014 Magyar Érdemrend Tiszti Keresztje
2018 József Nádor emlékérem

„Szerencsés véletlennek is köszönhető, hogy Magyarország részt vehetett a Halley-üstökössel összefüggő nemzetközi kutatásokban” – emlékezett Ábrahám György a kezdetekre, amikor az első, az országhatárokon túli elismertséget eredményező tudományos vizsgálatokat folytattak kollégáival. 1986-ben közelítette meg annyira az üstökös a Földet, hogy érdemes volt két szondát küldeni felé.

„A szovjetek és a NATO-tag Franciaország közötti vetélkedés eredményeképpen végül hazánkban szerelték össze az űreszköz távcső-rendszerét” – ecsetelte a díjazott. A franciák a tükrös teleszkópot, a szovjet partner pedig a képérzékelő ún. CCD detektort biztosította: utóbbi teljesítményét tervezőik – stratégiai okokból – titokban tartották, ezért a műszer összeszerelését és beszabályozását kompromisszumos megoldásként a „semleges” Magyarországon végezték el. A két évig tartó projektben a Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutatóintézet (MTA KFKI) vezetésével a BME több tanszékének szakemberei vettek részt. A beszabályozást az ún. optikai átviteli függvények online méréstechnikájának segítségével végezték el, ami  a professzor kandidátusi disszertációjának témája is volt. A feladatokról szólva a kutató elmondta: „egy világűrben készített kép minőségének jelentőségét például ahhoz viszonyíthatjuk, hogy a Hubble űrteleszkóp élességét a ’helyszínen’ kellett megjavítani”. „A Halley-üstökös magját a szonda az általunk élesre állított optikával fényképezte le. Ez akkoriban nagy tudományos teljesítménynek számított. A munka során az is motivált minket, hogy 76 évenként kerül újra földközelbe az üstökös, tehát a csillagászok az 1986-ban készített fényképeinket elemzik manapság is” – hangsúlyozta a szakember.

A másik, akkoriban mérföldkőnek számító űrtechnikai fejlesztés a 2000-es évek közepén, a NASA által vezetett, kisbolygókat kutató Dawn-űrszondához fűződött, amelybe a magyar kutatók a német Max Planck Institute révén kapcsolódtak be. A Mechatronika, Optika és Műszertechnika Tanszék azt a feladatot kapta, hogy végezze el az űreszköz detektorainak színtani bemérését és kalibrálását.

Az űrkutatás mellett különleges ipari megbízást jelentetett a Paksi Atomerőmű élettartam hosszabbítását szolgáló mérőberendezéseinek a kifejlesztése – részletezte a további szakmai kihívásokat Ábrahám György. A szovjet reaktorok megbízhatóságát növelik a hazai, főként méréstechnikai újítások. A karbantartás során elemeire bontják a reaktort, majd összeszerelik: a tanszék szakemberei intelligens (mechatronikai) eszközöket készítettek, amelyek ezt a tevékenységet biztonságosabbá teszik. „Speciális mérőszerkezetet fejlesztettünk ki, amely segítségével könnyebben és gyorsabban, tehát kisebb sugárterheléssel volt elvégezhető a feladat. A másik eszközünk a vészleállítást tette biztonságosabbá. Ennek révén ún. fékezőrudak hullanak – gravitációs elven – az uránrudak közé, amely leállítja a berendezést. Az alapvető reaktorbiztonságot szolgálja a rendszer pontos, függőleges helyzetének évenkénti bemérése. A két fejlesztésünket – a hézagmérőt és az ún. osztósík vízszintesség-mérőt – azóta rutinmunka keretében használják a Paksi Atomerőműben, de a műszerek éves kalibrálása továbbra is a MOGI Tanszéken történik” – osztotta meg a díjazott kutató.

Egy atomreaktorban végzendő feladat nemzetközi mércével is igényes méréstechnikát feltételez, mivel minden berendezést a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség hagy jóvá és állít rendszerbe. „Az egyetemi tudást és erőforrásokat figyelembe véve ez azért nagy teljesítmény, mert míg az iparban a tervezés, majd a prototípus- és sorozatgyártás révén kerül egy-egy eszköz rendszeres használatba, addig az egyetemen egy fejlesztés összesen egy-két példányával kell ugyanazt az eredményt elérni. Tehát büszkék lehetünk arra, hogy ezen tevékenységünk ilyen rangot vívott ki” – hangsúlyozta a professor emeritus, akit manapság főként a színlátáshoz kapcsolódó kutatásairól és találmányairól ismer a szűkebb szakmán kívül a közönség.

Ábrahám György és Wenzel Gottfriedné professzorasszony, a Mechatronika, Optika és Gépészeti Informatika Tanszék magántanára húsz évvel ezelőtt indították el a látás, a színlátás és a színtévesztés elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozó kutatásokat a MOGI egyik elődjében, a Finommechanikai Optikai Tanszéken. Vizsgálataik előzménye egy konkrét ipari megbízás volt: a

Kecskeméti Konzervgyár az exportra kerülő paradicsompüré minőségét a színének objektív értékei alapján kívánta megmérni. A szakemberek színszűrős berendezésével sikerült ennek a megvalósítása. „A munka után fogalmazódott meg bennünk a kérdés: mire lehet még ezt a tudást használni?” – emlékezett a szakember, majd a professzorasszonnyal belekezdtek az emberi színtévesztés kutatásába. Magyarország tagja volt a főként fizikusokat és orvosokat tömörítő International Color Vision Society-nak, a színlátást kutató nemzetközi szervezetnek. „A szakértőket főként annak rejtelmei foglalkozatták, hogyan működik a színlátás, de rajtunk kívül senki nem érdeklődött ennek egy torzulása, a színtévesztés javítása iránt. Mi alkalmazott szemléletet és mérnöki fejlesztéseket vittünk a munkába” – részletezte a professor emeritus.

A két szakember először az orvosi szakmában ekkoriban általánosan elfogadott színlátás-elméletre alapozta vizsgálódásait. „Van három receptor a szemben – a piros, a kék, továbbá a zöld színre érzékeny –, és úgy tartották, hogy valamelyik gyengébb érzékenysége, vagy hiánya okozza a színtévesztést” – magyarázta Ábrahám György. „Optikusként úgy gondolkodtunk, hogy ha az egyik receptor kisebb érzékenységi szintjére színszűrőkkel a másik kettőt is lecsökkentjük, akkor a végén megfelelő színlátást kapunk, de ez nem működött a gyakorlatban. Két évig dolgoztunk így, mire kiderült, hogy maga az érzékenységcsökkenési elmélet rossz. Ekkor azt az egyszerű, ámde gyakorlatias mérnöki gondolatot fogalmaztuk meg, hogy hátha az a színtévesztés oka, hogy az adott hullámhosszra – például a pirosra – érzékeny receptor kicsit eltoltan a narancssárgára érzékeny? Kiderült, hogy színszűrővel így már vissza lehetett tolni” a megfelelő hullámhosszra a rossz receptort és, így javíthatóvá vált a színtévesztés” – osztotta meg a munka érdekességeit a professzor.

Méréseikkel nemcsak a forradalmian új feltételezés helyességét igazolták, hanem kidolgozták a színlátás és a színtévesztés új matematikai modelljét. Ennek alapján olyan szemüvegeket terveztek, amelyekkel sikeresen tudták korrigálni a színlátási hibákat. „A szemüveghez seregnyi színszűrős lencse volt szükséges, amit egy amerikai magyar üzlettársunkkal le tudtuk gyártatni: vele egy konferencián ismerkedtem meg. Bevettük őt harmadik feltalálónak, így 1993-ban létrejött a színtévesztést javító szemüveg világszabadalma” – emlékezett a kitüntetett.

A színtévesztés a férfiak 8 %-át érinti valamilyen mértékben és több mint száz foglalkozás űzésének lehetőségétől fosztja meg az érintetteket. A kutatók által kifejlesztett szemüvegek viszont segíthetnek a színlátás javításában, kiszélesítve a pályaválasztási lehetőségeket. „Egyik alkalommal a hannoveri ipari vásáron Magyarország volt a vendég és a német tévében bemutatták a terméket: az emberek ezek után sorban álltak a standnál, valamint reklamáltak az ottani társadalombiztosítónál, hogy ezt nekik miért nem finanszírozzák” – mesélte a professzor. „Az egyik legnevesebb német optikai világcég több ezer főt vezető kutatási igazgatója annyit mondott: ezzel az innovációval csak az a baj, hogy nem mi találtuk ki, ráadásul Kelet-Európából jött” – tette hozzá mosolyogva Ábrahám György.

A MOGI színmérnöki kutatóműhelye a színtévesztés diagnózisával és korrekciójával, a színes megjelenítő-eszközökkel, valamint a fényforrások kutatás-fejlesztésével összefüggésben ma is jelentős tevékenységet folytat. „Jelenleg ipari megbízásos munka keretében olyan szoftverfejlesztéseket végzünk, amelyekkel az interneten keresztül meg lehet majd mérni egy külföldi személy színtévesztésének mértékét anélkül, hogy ide kellene jönnie” – ecsetelte a kutató, hozzátéve, hogy az ilyen típusú megbízások az egyetem számára is bevételt hoznak.

Ábrahám György pályafutása szorosan összeforrott a BME-vel: tudományszervezői munkásságának fontos része a MOGI Tanszék megszervezése, valamint a mechatronikai mérnökképzés tanterveinek kidolgozása. E tevékenységében a Művelődési Minisztériumban a ’80-as években szerzett tapasztalatok segítették: a Műszaki Felsőoktatási Osztályt vezette, majd visszajött a Műegyetemre. Penninger Antal dékán felkérte, hogy szervezze meg az informatika, a rendszertechnika és a mechatronika területét összefogó, több korábbi tanszék egyesítéséből 2007-ben létrejövő Mechatronika, Optika és Gépészeti Informatika Tanszéket. „A feladat teljesítése sikeresnek bizonyult, így a GPK második legnagyobb szervezeti egysége jött létre” – idézte fel az egykori tanszékvezető. „Az egyetemen máshol a régi tanszékek – az egyesülés után – igyekeztek megtartani saját önállóságukat, én viszont szorgalmaztam a ’keveredést’. Nem tartottunk meg tanszéki csoportokat, ami az együttes munka szempontjából végül nagyon hasznos lett” – vélekedett a díjazott.

Ábrahám György 2016-ban vonult nyugdíjba, de professor emeritusként továbbra is aktívan részt vesz a tanszék munkájában. „Azt szokták mondani, ebben a korban az embernek már inkább emlékei vannak, mint tervei, nekem persze sok az emlékem, de még vannak terveim” – jegyezte meg a kutató, aki utóbbihoz kapcsolódva fontosnak tartja, hogy az oktatás haladjon a korral: Czigány Tibornak, a GPK dékánjának felkérésére az oktatásmódszertant fejlesztő bizottság elnöke lett, amely a legjobbnak minősített oktatók tapasztalatait, elveit, technikáit vizsgálja, ennek keretében egy  segédanyagot  állítanak össze. „Változott a világ körülöttünk, a módszertant is változtatni kell” – hívta fel a figyelmet a professzor. „Megjelentek az új nemzedékek: az Y generációt oktatjuk, de jön a Z, majd az Alfa generáció. Mi arra próbáljuk felkészíteni a tanárokat, hogy ebben a közegben is megmaradjon a színvonal. A gépész karnak a jó megítélését csak folyamatos munkával lehet megőrizni. „Van egy ellentmondás: a laborjainkban a régebbi műszerek állnak ugyan rendelkezésünkre, amelyekkel ma kell átadni a hallgatóknak a jövőbeni helytállásukhoz szükséges tudást. Az orvosi egyetemek jól példázzák ennek feloldási lehetőségét: ott a klinikák a szakma gyakorlásának terepei. Azt gondolom, hogy a BME klinikája az ipar. A korszerű egyetem állandó ipari kutatómunkára és magas szintű mérnöki problémamegoldásra épül” – fogalmazta meg a jövő mérnökeit nevelő oktatók számára üzenetét Ábrahám György.

HA - GI

Fotó: Philip János