„A Műegyetem a 62 évvel ezelőtti fővárosi események kiindulópontja volt”

Emlékünnepséggel, a történelmi évfolyamok találkozójával és koszorúzással tisztelegtek a résztvevők 1956 hősei előtt az október 23-i nemzeti ünnep előestéjén a BME-n.

„1956. október 22-én azért gyülekeztek intézményünkben a tanárok, egyéb dolgozók és a hallgatók, hogy egy békés nagygyűlésen fejezzék ki az őket feszítő érzéseket” – mondta ünnepi beszédében Józsa János rektor, a BME aulájában tartott ’56-os emlékünnepségen, hangsúlyozva, hogy a 62 évvel ezelőtti forradalom és szabadságharc meghatározó budapesti eseményei a Műegyetemen kezdődtek. Hozzátette: a rendezvénnyel ugyanakkor nemcsak a fővárosi hősök, hanem a vidéki főiskolák és egyetemek egykori helytállása előtt is tisztelegnek. A rektor ezután a vele egy faluból származó Sulyok Vince, a ménfőcsanaki középparaszti család sarjaként Győrött, Budapesten és Egerben tanulmányokat folytató, majd az 1956-os események miatt Jugoszláviába, később Norvégiába emigrált költő, író, műfordító életútját, megpróbáltatásait idézte föl.

Az ünnepi díszben pompázó, zsúfolásig megtelt aulában hatvan egyetemi és állami protokolláris meghívott foglalt helyet. A vendégek a Műegyetem Jogarnoka és az 1956-os lyukas zászló mögött vonultak be a vörös szőnyegen. Rajtuk kívül csaknem hatszáz egykori '56-os diák alkotta a közönséget családjukkal, kísérőikkel, továbbá érkeztek fiatalok Kárpátaljáról, Szlovákiából és Szerbiából is. Többen magyar zászlót hoztak magukkal, mások nemzeti színű karszalagot viseltek. A pulpitus előtti első sorban foglalt helyet Boross Péter korábbi miniszterelnök, Hoffmann Tamás Újbuda polgármestere, Kárpáti Katalin, a Nemzeti Örökség Intézetének (NÖRI) főigazgató-helyettese, Nagy Gyula, a Magyar Mérnöki Kamara (MMK) elnöke, valamint Kassai Ferenc, a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara (BPMK) elnöke.

Az esemény vendége volt Mádl Dalma, Mádl Ferenc köztársasági elnök özvegye, Vajna Zoltán akadémikus, a BME professzor emeritusa, a Műegyetem 1956 Alapítvány korábbi kuratóriumi elnöke, Hajtó Ödön, a Műegyetem 1956 Emlékbizottság vezetője, Halzl József, a Rákóczi Szövetség tiszteletbeli és Csáky Csongor, a szervezet új elnöke, Kiss Tamás, az 1956-os műegyetemi diákgyűlés szegedi küldötte, a sok emlékező által csak „piros kabátos lányként” ismert Koszmovszky Edina, aki a műegyetemisták pontjait felolvasta a Rádiónál, Sántha Gábor, az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének elnöke, és Somssich Tamás, a Recski Szövetség Egyesület elnöke.

Elfogadták a meghívást Szívós Mária jelenlegi és Salamon László volt alkotmánybírák, Székely Ákos, a Kúria Büntető Kollégiumának vezetője, Németh János, az Alkotmánybíróság és Lomniczi Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnökei is.

A BME képviseletében kiemelt helyen ült Józsa János rektor, Kotán Attila, a Műegyetem kancellárja, valamint Péceli Gábor akadémikus, a Műegyetem korábbi rektora, Veszprémi Károly oktatási rektorhelyettes, Nagy Balázs nemzetközi rektorhelyettes, Huba Bence műszaki kancellár-helyettes, Dunai László dékán (ÉMK), Czigány Tibor dékán (GPK), Alföldi György dékán (ÉPK), Hornyánszky Gábor dékánhelyettes (VBK), Jakab László dékán (VIK), Varga István dékán (KJK), Horváth Miklós dékán (TTK), Koltai Tamás dékán (GTK), valamint R. Nagy Tibor Endre, a BME EHK elnöke.

Józsa János az aulában egybegyűltekhez fordulva megjegyezte, hogy ami 1956-ban Magyarországon történt, azt külföldön nem mindenki értette, de meglátása szerint a Nobel-díjas francia egzisztencialista író, filozófus Albert Camus biztosan igen. Egy tőle származó idézettel zárta köszöntőjét: „a magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hűek Magyarországhoz, ha soha és sehol nem áruljuk el, amiért a magyar harcosok az életüket adták”. Emlékezzünk kegyelettel, emlékezzünk emelt fővel! – szólította fel a megjelenteket az akadémikus. (Józsa János rektor teljes beszéde ITT elérhető.)

1956. október 22-én a Műegyetem aulájában tartott diáknagygyűlésen fogadták el azt a 16 pontot, amely a forradalom politikai programját adta. Október 23-án a műegyetemi hallgatók sokszorosították és terjeszteni kezdték a városban a követeléseket tartalmazó lapokat. Aznap délután, szintén a Műegyetemről indult egy néma tüntetés a lengyel nép melletti szolidaritás jegyében. A demonstrálók a Bem térre vonultak, amit még akkor este a Sztálin-szobor ledöntése, a Rádió ostroma és a szabadságharc kitörése követett. Ezen sorsdöntő események előtt tisztelegve döntött arról a kormány két éve (a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság javaslata alapján), hogy a Műegyetem – felsőoktatási intézményként akkor még egyedüliként – is részesüljön a történelmi emlékhely címben. Ezt jelzi a főépület előtt látható sztélé.

„Az eseményeket senki sem szervezte, elemi erővel robbant. Egy spontán átalakulás történt, amelynek az összes feltétele magától jött létre” – fogalmazta meg az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc sajátosságát Boross Péter korábbi miniszterelnök, aki köszöntőjében a történelem egyik csodájának nevezte ezt az időszakot. Felidézte még, hogy miképpen hatott rá a műegyetemi fiatalok nyíltsága, és visszaemlékezett, majd fejet hajtott gyermekkori barátja, az intézmény Forradalmi Bizottságának tagja, a 2017-ben elhunyt Fekete Tamás emléke előtt. Díszbeszédének végén hangsúlyozta: „parancsteljesítő generáció vagyunk és ez a parancs, a magyar szabadság önállóság, függetlenség mindent megelőzően erkölcsi kötelességgé kell, hogy tömörüljön mindenki életében”.

Halzl József, az esemény másik díszszónoka, aki 1956-ban a Műegyetem ötödéves gépészmérnök hallgatója volt, elmondta: az akkor lezajlott két hetet most is élete legszebb időszakának tartja. Az 1989-ben megalakult Rákóczi Szövetség tiszteletbeli elnökeként reményét fejezte ki, hogy a jövőben egyre többen vesznek majd részt a BME-vel közösen rendezett emlékünnepségen és fáklyás felvonuláson, egyúttal tovább bővülhetnek az intézményi és a személyes kapcsolatok. Ezután külön köszöntötte a szervezet egyedülálló programja révén az intézménybe eljutott kárpátaljai magyar egyetemistákat, illetve az idén jelentős számban csatlakozó szlovák fiatalokat. (A Rákóczi Szövetség hetedik alkalommal hirdette meg a lehetőséget a Kárpát-medencei középiskolák számára, amelynek keretében idén 125 tanintézmény több mint hatezer diákja utazott legalább egy határ átlépésével egy másik ország magyar középiskolájához, hogy ott közösen ünnepeljenek október 23-án. A Műegyetemen tartott megemlékezésén és az azt követő fáklyás felvonuláson rekordszámú, csaknem 2500 Kárpát-medencei diák és felsőfokú képzésben részt vevő hallgató volt jelen – a szerk.)

A beszédek után Beethoven zenéjének taktusaira koszorúzta meg a Műegyetem hősi halottainak aulai emléktábláját Magyarország kormánya nevében Boross Péter volt kormányfő, a Szabadságharcosokért Közalapítvány elnöke. A műegyetemi öregdiákok és a Rákóczi Szövetség nevében Halzl József, a szervezet tiszteletbeli elnöke helyezte el az emlékezés virágait. Újbuda Önkormányzata nevében Hoffman Tamás polgármester, a Nemzeti Örökség Intézete nevében Kárpáti Katalin főigazgató-helyettes koszorúzott. Az egyetemi ifjúság nevében Bence Norbert ungvári egyetemista és R. Nagy Tibor Endre, az Egyetemi Hallgatók Képviseletének elnöke, majd a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem nevében Kotán Attila kancellár és Józsa János rektor fejezte ki tiszteletét.

A rendezvényen a zenei kíséretet Erdélyi Dániel karmester vezényletével a Műegyetem Szimfonikus Zenekara biztosította. Az ünnepélyes koszorúzás pillanataiban Beethovennek a forradalom jelképévé is vált Egmont-nyitányát játszották a muzsikusok.

A szónoklatok között Csík János és Őze Áron különleges előadásában hallhatta a közönség Márai Sándor Mennyből az angyal című versét, amelyet a költő 1956 decemberében írt New Yorkban.

A rendezvényt megelőzően a Nemzeti Örökség Intézet által a Műegyetem rakparton, a Központi épület mellett található 1956-os emlékműnél szervezett ünnepségen vett részt Kotán Attila kancellár és Józsa János rektor, ahol a korábban elhelyezett koszorúknál főhajtással tisztelegtek a forradalom és szabadságharc hőseinek emléke előtt.

A ceremónia után a BME vezetői és meghívott vendégeik a kampusz Budafoki úti bejáratánál található emléktáblát koszorúzták meg, majd a hátsó kertben felállított egyetemi emlékhelynél rótták le kegyeletüket a hallgatók 1956. október 23-i felvonulását koordináló Marián István, a BME egykori Honvédelmi Tanszékének ezredese, valamint az intézmény Forradalmi Bizottságának munkájában feladatot vállalt oktatók tiszteletére.

Az ünnepség után a történelmi évfolyamok hallgatóinak találkozója zajlott a Műegyetem dísztermében. A fórumon az egykori hallgatók felidézték az 1956-os eseményeket, majd meséltek egymásnak az azt követő időszakról, sorsuk további alakulásáról.

Diószeghy Miklós, az 1952-ben elsőéves műegyetemi építészhallgató az 1956-os esztendőre visszaemlékezve a bme.hu-nak elmondta: az intézmény diákjai fogékonyak, együttműködőek voltak, ráadásul erejük a többezres létszámukban is megmutatkozott; szerinte emiatt keresték meg őket szegedi társaik, hogy aztán a forradalom előestéjén közösen fogalmazzák meg az aulai nagygyűlésen a 16 pontot. Beszélt még arról, hogy bár egyéb okok miatt a harcokban nem tudott részt venni, követte az eseményeket és úgy vélte, „a műegyetemisták közül bár sokan küzdöttek – az életük árán is – a szabadságért, de voltak, akik máshogy szerettek volna és tudtak is hasznosak lenni, pl. az intézmény tárgyi értékeinek megőrzésében, védelmében. Az egykori diák mindezek felelevenítésére nagyon hasznosnak tartja a hagyományteremtő és közösségépítő szándékkal életre hívott, ünnepi hangulatban megtartott történelmi évfolyamok találkozóját.

Ezzel egy időben, az egyetemi megemlékezés zárásaként a Rákóczi Szövetség hagyományos fáklyás menete is elindult a BME Központi épülete elől az 1956-os forradalom és szabadságharc másik emblematikus helyszínére, a Bem József térre, hogy ott megkoszorúzzák a hős tábornok szobrát. A több ezer ember részvételével megtartott felvonulást három korhű Csepel típusú teherautó vezette föl, platójukon fáklyát tartó vagy nemzeti színű zászlót lobogtató, korabeli ruhába öltözött fiatalokkal, egyúttal elindultak a nosztalgia-villamosok is, amelyek 1956-os jelzéssel a 4-6-os és a 47-49-es járatok útvonalán november 4-ig közlekednek.

-GI-

Fotó: Philip János, MTI/Soós Lajos,Koszticsák Szilárd,Balogh Zoltán, Magyar Hírlap/Papajcsik Péter