„Oktatásmódszertani megújulásra van szükség”

A digitális technológiának a tanításban és tanulásban, alapvetően szakmai tanárképzésben betöltött szerepét, kihívásait és lehetőségeit mutatták be a GTK konferenciáján.

„A mérnökképzésben és a felsőoktatásban általában is szükség van az oktatásmódszertan folyamatos fejlesztésére. Így próbálunk meg lépést tartani a rohamtempójú technológiai fejlődéssel, amely a tanítás gyakorlatban alkalmazott eszközeire is hatással van” – foglalta össze a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar (GTK) Műszaki Pedagógia Tanszékének szervezésében lezajlott „A digitális kultúra és médiaműveltség szerepe a felsőoktatásban és a mérnökképzésben” című konferencia fő témáját Szűts Zoltán tanszékvezető-helyettes, habilitált egyetemi docens. A Magyar Tudomány Ünnepe (MTÜ) műegyetemi rendezvénysorozatának keretében tartott programnak a Q épülete adott otthont.

„A mérnök és közgazdász tanárok helyzetét napjainkban az is nehezíti, hogy az élethosszig tartó tanulás jegyében egyszerre több, eltérő befogadói stratégiával, szokással és előismerettel már rendelkező generációt oktatnak ma az iskolapadban, egyre többször online módon is. A speciális tanulási formák (online, távoktatás, konzultáció, önálló munka, csoportos tanulás stb.) egyre népszerűbbek, így célszerű hatékony megoldást találni arra, hogy miképpen lehet az információs és kommunikációs technológiák eszközeit (IKT-eszközök és rendszerek) és a közösségi médiát a tanítási és tanulási gyakorlat szolgálatába állítani” – vázolta fel az egyik megválaszolásra váró kérdést Szűts Zoltán. Hozzátette: „sok időbe telik, amíg egy új technológia belesimul a képzésbe. A gyors informatikai fejlesztések miatt állandóak a változások, ezért részben igaz, hogy folyamatos adaptációs kényszerrel néz szembe az oktatás. Amint megjelenik egy új technikai fejlesztés, az oktatók egymástól függetlenül kísérleteznek annak alkalmazásával, ám a technológiai ugrás gyors változásához nehéz alkalmazkodni. Amikor tehát valami sztenderddé válik e folyamatban, a körforgás kezdődik elölről”.

„Az IKT-eszközök és a digitális média alkalmazása a szemléltetést és a megértést segítik, ugyanakkor nehezítik az összpontosítást” – világított rá egy további módszertani problémára Szűts Zoltán, aki állítását gyakorlati példával szemléltette: „Franciaországban egységesen kitiltották az okostelefonokat az iskolákból, miközben ennek vonatkozásában Magyarországon számos jó, ugyanakkor még csak elszórtan előforduló gyakorlattal is találkozunk”. Egyelőre még a tapasztalás fázisában járnak az intézmények, nincs a témában egységes koncepció. Most formálódnak például azok a digitális kompetencia keretrendszerek, amelyek elvárásokat fogalmaznak meg a tanárokkal és tanulókkal szemben egyaránt – beszélt egy, a tanszéki kollégák részvételével zajló tudományos projekt részleteiről.

A digitális kultúra és médiaműveltség szerepe a felsőoktatásban és a mérnökképzésben című konferencián több szakmai témát is érintettek a tanszéki munkatársak.

Molnár György tanszékvezető, habilitált egyetemi docens, a BME Tanárképző Központ (BME TK) főigazgatója a digitális kultúra térnyerésének aktuális pedagógiai kihívásairól és lehetőségeiről beszélt. Az élethosszig tartó tanulás szintjeiről és struktúrájáról adott tájékoztatást előadásában Kálmán Anikó habilitált egyetemi docens, míg Feketéné Szakos Éva, szintén habilitált egyetemi docens a módszertan és motiváció szerepét részletezte a nyitott tananyagfejlesztés folyamatában. Szűts Zoltán tanszékvezető-helyettes egy rendkívül népszerű magyarországi témáról, a gamifikációról (játékosítás motivációs eszköztára magyarul) prezentált és kitért az oktatásban szerzett tapasztalatai alapján a játékosítás nehézségeire, veszélyeire. Németh József címzetes egyetemi tanár ismertette, hogy a Műegyetem híres oktatói koruknak mely innovatív technológiáját (informatikai, nyomdai, digitális technika stb.) használták hatékonyan. Sturcz Zoltán címzetes egyetemi tanár a szakmai nyelvművelésben használt digitális technológiákról számolt be, Kővári Attila adjunktus pedig a jövő oktatási infrastruktúrájában alkalmazott ember-számítógép interfészek jelentőségére világított rá. Bemutatkozott a tanszék tanársegédje és tudományos segédmunkatársa is: Nagy Katalin saját felmérésre alapozva a hatékony prezentálási technikákról, Horváth Cz. János pedig a működő szövegbányászati eljárásokról szólt a közönségnek.

A konferencia zárszavát Benedek András egyetemi tanár tartotta, aki egyben a tudományos ülésszakon elhangzott előadások kulcselemeit is összegezte. Szűts Zoltán tanszékvezető-helyettes szerint ez az alkalom is jól mutatta a tanszéken zajló oktatás-centrikus műhelymunka sokszínűséget és szakmaiságát, majd hozzátette: nem egyszeri alkalomnak szánták az ilyen típusú rendezvényt és tervezik a folytatást.

A GTK oktatója a bme.hu-nak adott interjújában bemutatta a tanszék által az oktatásban most is használt, a hallgatókkal közösen kipróbált és sikerrel alkalmazott digitális platformokat (például Prezi, Mentimeter, Kahoot, Plickers). Mindehhez a hallgatók az okostelefonjaikat használhatják, érvényre juttatva a BYOD (Bring Your Own Device) elvét, ami egy kiemelt téma a szakmai tanároknál (saját, jól ismert és a felhasználó számára ergonomikus okoseszközök használata egy oktatással kapcsolatos, iskolai feladat elvégzésére – szerk.). „Az ilyen típusú új technológia az általunk képzett mérnök- és közgazdász tanároktól új módszertani megoldást is kíván: a felgyorsult ismeretszerzés miatt a diákok elvárják, hogy az oktató érdekesen adjon elő, és hogy többféle csatornán tarthassák a kapcsolatot egymással” – hívta fel a figyelmet Szűts Zoltán. A kar valamennyi hallgatója számára nyitott tanszéki kurzusokon a számonkérés online zárhelyi dolgozat formájában is történhet, ám a kizárólag e-learning képzéseknél azt tapasztalják, hogy a blended learning (magyarul vegyes vagy kombinált oktatás) hatékonyabb, a tanár jelenléte ugyanis kulcsfontosságú, „nélküle könnyen kimarad a tanulás egyik legfontosabb eleme: a motiváció”.

A rossz gyakorlatok a GTK tanszékvezető-helyettese szerint a gyorsan elavuló platformokra és formátumokra épülő fejlesztések, emellett a képernyőről történő leolvasás szabályainak (például túl sok tartalom, szöveg megjelenítése) figyelmen kívül hagyása. Ilyen még az órai filmvetítés, amelyhez az oktató nem fűz magyarázatot és nem beszéli meg a diákokkal a látottakat. Szűts Zoltán óvva int a Wikipédiára történő hivatkozástól is a szemináriumi munkákban és a szakdolgozatokban: „a portál egy közösség által létrehozott, ám bármikor és bárki által módosítható enciklopédia, ahol a felülírással sérülhet a tudományosság elve, ráadásul a hivatkozás sem követhető vissza”.

A közeljövő kihívásainak részletezésekor a GTK docense a hiteles források és álhírek felismerésének képességét emelte ki. „A hallgatók egyre inkább online érik el a számukra érdekes tartalmakat (könyvek, rangos folyóiratok tanulmányai, kidolgozott tételek, hírek stb.), így a tájékozódáshoz nekünk kell kulcsot adnunk”. A műegyetemi oktató szerint a mesterséges intelligencia oktatásban történő bevetése is újabb lehetőségekkel kecsegtet: „az alapvető adminisztratív feladatok ellátásában vagy az értékelésben egyre komolyabb szerep hárul a gépi tanulásra épülő alkalmazásokra”. Hangsúlyozta, szintén érdemes foglalkozni a generációs kérdésekkel, azaz az egyes korosztályok digitális technológia használata közötti különbségekkel és a Magyarországra területileg jellemző digitális szakadékkal: „a tanulás nem szűnik meg akkor, amikor valaki feláll az iskolapadból. Egyre nagyobb szükség van az elektronikusan elérhető tananyagokra, ezzel együtt pedig oktatásmódszertani paradigmaváltásra”. Beszámolt a témában folytatott aktuális tanszéki kutatásról is, amelyben a könyv és a képernyő tanulásban betöltött szerepét vizsgálják; konkrétan azt, hogy melyiket részesítik előnyben a diákok: a nyomtatott vagy az e- tananyagot.

Szűts Zoltán a bme.hu-nak adott interjúban megfogalmazta a tanszék által gesztorált tanárok előtt álló egyik legnagyobb kihívást: „elegendő figyelmet szentelve az új technológiának és korszerű módszertani lehetőségeknek akár trendalkotók is lehetünk az oktatás terén, ez kiemelt célunk. A lényeg viszont mindig ugyanaz marad: felkészült oktatók és információkkal alátámasztott érvelés volt és lesz is a tanítás kulcsa. Az ígéretes és innovatív újítások csak az oktatás szerves részeként vihetők sikerre, különben csak érdekességként, új jelenségként tekintenek rájuk a diákok”.

TZS-GI
Fotó: Philip János