„Hozzájárultak a tudomány további fejlődéséhez”

A Műegyetem tizenhárom oktatója vehette át tudományos teljesítményéért az MTA doktori címet tanúsító oklevelet a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében.

Hosszú és embert próbáló folyamat végén, munkájuk megérdemelt gyümölcseként vehetik át az MTA doktora cím elnyerését igazoló oklevelüket. A leghitelesebb megerősítését annak, hogy eddigi tevékenységük jelentős eredeti tudományos eredménnyel gyarapította közös tudáskincsünket, hozzájárulva a tudomány további fejlődéséhez" – köszöntötte a rangos címet elnyerő kutatókat Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke. Hozzátette: „a gyorsan változó világban a tudomány egy biztos pontot jelent. Művelőinek pedig közös a felelőssége a tudomány, a tudás értékének megőrzésében, eredményeinek határozott képviseletében. Ehhez a kutatói társadalom összetartására, az egyes tudományterületek összefogására van szükség”.

Kovács L. Gábor, az MTA Doktori Tanácsának elnöke olyan erkölcsi elismerésnek nevezte a doktori címet, amely nem csupán az azt elnyerő kutatóknak, hanem az akadémiának is fontos. Úgy fogalmazott: „a fő feladat a kutatói minőség hitelesítése egy tiszta, átlátható pályázati folyamat eredményeként”.

A Magyar Tudományos Akadémia Alapszabálya szerint az MTA doktora címet annak ítélheti oda a doktori eljárás legfőbb döntéshozó testülete, az MTA Doktori Tanácsa, aki tudományos fokozattal rendelkezik, az általa művelt tudományszakot a tudományos fokozat megszerzése óta is eredeti eredményekkel gazdagította, tudományszakának mértékadó hazai és nemzetközi szakmai körei előtt ismert és elismert, kiemelkedő kutatói munkásságot fejt ki, és egy doktori műben bemutatja és sikeresen megvédi legutóbbi eredményeinek egy kiemelt részét.

Az MTA doktora cím egyéni kérelem alapján indult doktori eljárás keretében ítélhető oda. A pályázó a doktori cím megszerzése iránti eljárás megindítását a Doktori Szabályzat alapján kérelmezheti. A pályázás feltétele, hogy a jelölt legalább öt éve rendelkezzen tudományos, PhD- vagy kandidátusi fokozattal.

Az MTA doktora címet nemzeti szinten, egységes alapelvek szerint, de az egyes tudományterületekre jellemző tartalommal, több szűrőn és bizottságon keresztül ítélik oda. A bírálati eljárásban részt vevők kivétel nélkül mind tudományos fokozattal rendelkeznek, többségükben egyetemi tanárok, emellett akadémiai és más kutatóintézetek kutatói és külföldi szakértők.

Az MTA doktora címre 1995 óta van lehetőség pályázat benyújtására (korábban a tudományos minősítési rendszerben „tudomány doktora” fokozatot használták). Jelenleg 2721 kutató rendelkezik az MTA doktora címmel. Közülük 1685-en 1995 után szerezték meg a címet, 1036-an pedig 1995 előtt nyerték el a tudomány doktora fokozatot.

Az MTA doktora pályázat iránti érdeklődés az elmúlt években növekvő tendenciát mutat. 2016-ban 44, 2017-ben 69, 2018-ban 98 pályázó szerezte meg e rangos tudományos címet. Ebben az évben a kitüntetettek közül 14-en nők és 84-en férfiak, életkor szerint főként 40 és 50 év közöttiek (44-en), és 26-an vannak a 45 év alatti fiatal kutatók. A tudományos osztályok szerinti megoszlás alapján ebben az évben legtöbben az Orvosi Tudományok Osztályát képviselik (20 fő). Ezt követik a Filozófia és Történettudományok Osztályának kitüntetettjei (13 fő), valamint a Biológiai Tudományok Osztályának új doktorai (12 fő). A legtöbben – 74-en – egyetemen dolgoznak. Vidéki felsőoktatási intézményből 38-an, budapestiből 36-an szerezték meg a címet. Az akadémiai kutatóhálózatból 16-an, egyéb intézményből pedig 8-an lettek idén az MTA doktorai. (Az MTA új doktorainak névsora és rövid bemutatkozása a Magyar Tudományos Akadémia oldalán olvasható - szerk.)

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem 2018 decemberében MTA doktora címet kapott oktatói:

Gépészmérnöki Kar

Goda Tibor János egyetemi docens (Gép- és Terméktervezés Tanszék)

Goda Tibor János jelentős nemzetközi visszhangot kiváltó, új tudományos eredményeket ért el a száraz/kent körülmények között üzemelő, gumiszerű anyagból készült csúszó súrlódó szerkezeti elemek működése során fellépő súrlódási erő számítással történő előrejelzésével kapcsolatban. Kutatási tevékenysége során kiemelt figyelmet fordított a gépészeti alkalmazások szempontjából fontos, látszólag sima felületek által gerjesztett súrlódási erő számítással történő becslésére, két, széles körben használt érintkezési elmélet összehasonlító elemzésére, valamint egy jellegzetes tömítéstípus, az O-gyűrű és a kereskedelmi forgalomban kapható ablaktörlő lapátok törlő élénél kialakuló vegyes súrlódási állapot numerikus modellezésére. Ezeken kívül kifejlesztett egy 3D-s, általánosan használható, a diszkrételem-módszer alkalmazására épülő szimulációs szoftvert, mellyel a modellezési folyamat valamennyi fázisa elvégezhető. A szoftver alkalmazásával jelentős eredményeket ért el a nem tengelyszimmetrikus silók/tölcsérek falaira ható, szerkezetszintű erők előrejelzésével kapcsolatban. Az értekezésben összefoglalt új tudományos eredmények és a kidolgozott számítási algoritmusok lehetővé teszik a várható súrlódási erő nagyságának tervezési fázisban való előrejelzését.

Orbulov Imre Norbert egyetemi docens, gazdasági dekánhelyettes (Anyagtudomány és Technológia Tanszék)

Orbulov Imre Norbert tudományos munkássága az úgynevezett szintaktikus fémhabok köré összpontosul. A szintaktikus fémhabok olyan kompozitok, társított anyagok, amelyekben úgy alakítják ki a habszerkezetet, hogy az általában könnyűfém mátrixanyagba üreges gömbhéjakat építenek be. Ezek az anyagok nagy energiaelnyelő képességűek, sűrűségre vonatkoztatott mechanikai jellemzőik kedvezőek. A szintaktikus fémhabok gyárthatósága különösen fontos kérdés az anyagfejlesztés szempontjából. Az Orbulov Imre Norbert által kifejlesztett berendezéssel az adott méretű próbatest előállításához szükséges gyártási paraméterek meghatározhatók. Ugyancsak fontos kérdés, illetve feladat a szintaktikus fémhabok mechanikai tulajdonságainak meghatározása, hiszen ezek az adatok adhatnak alapot az alkatrészek méretezéséhez. Orbulov Imre Norbert a problémát több szempontból is megközelítve, akusztikus emissziós mérésekkel megállapította, hogy a szintaktikus fémhabokban már kis terheléseknél is megindul a képlékeny alakváltozás, illetve meghatározta a szintaktikus fémhabok effektív rugalmassági moduluszát. Ezeken túlmenően foglalkozott a növelt alakváltozási sebességű vizsgálatok során mérhető mechanikai tulajdonságokkal, a gátolt alakváltozási képességű szintaktikus fémhabok mechanikai tulajdonságaival, illetve az ismétlődő igénybevétel hatásával. Különféle gömbhéjakat tartalmazó, úgynevezett hibrid szintaktikus fémhabokat állított elő, és vizsgálta szerkezeti és mechanikai tulajdonságaikat. (A kutatóval készült korábbi interjú elérhető a bme.hu-n – szerk.)

Szekrényes András egyetemi docens (Műszaki Mechanikai Tanszék)

Szekrényes András tudományos munkája a kompozitanyagokhoz kötődik, amelyeknél két vagy több különböző anyag társításával lehet a kívánt tulajdonságokat elérni. A kompozitanyagok egyik lehetséges felépítése a réteges szerkezet, amelynél előfordul, hogy az anyag úgy megy tönkre a használat során, hogy a rétegek között hézag, ún. delamináció keletkezik. Szekrényes András olyan réteges szerkezetek matematikai leírásával foglalkozik, amelyekben delamináció található. Megvizsgálta ezeknek a rétegeknek a leírhatóságát a hagyományos, eredetileg nem réteges szerkezetekre kidolgozott modellekkel. Megállapította, hogy e modellek alkalmazhatóak réteges szerkezetekre, és meghatározta azokat a peremfeltételeket, amelyekkel e modellek jó eredményeket adnak. Eredményei segítségével az eddigieknél pontosabban meghatározhatók a réteges szerkezetek tönkremenetelekor lejátszódó folyamatok, amelyek lehetőséget adnak a réteges szerkezetek új, átgondoltabb tervezésére.

Építészmérnöki Kar

Várkonyi Péter László egyetemi docens, tudományos dékánhelyettes (Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszék)

Várkonyi Péter László doktori értekezésében a merev testek egyensúlyának, stabilitásának kérdéskörét vizsgálta. Kimutatta olyan egyenletes tömegeloszlású test létezését, melynek a vízszintes síkon pontosan két (egy stabil és egy instabil) egyensúlyi helyzete van (a Gömböc azóta világszerte ismert elnevezéssé vált), illetve igazolta, hogy közelítőleg ilyen alakúak egyes teknősfajok páncéljai, ami az állatok talpra állásában jelent segítséget. Bizonyította olyan nem gömb alakú testek létezését is, amelyek folyadékfelszínen lebegve tetszőleges helyzetben egyensúlyban vannak. Az egyensúlyi helyzetek számán túl előfordulásuk gyakoriságát is vizsgálta: eljárást alkotott annak előrejelzésére, hogy sík felületre ejtett tárgyak milyen valószínűséggel veszik fel különböző egyensúlyi helyzeteiket. Ez a kutatás – szoros kapcsolatban a síklap helyett gömb belső felszínére támaszkodó testek egyensúlyi helyzeteinek vizsgálatával – a gyártástechnológiában használatos alkatrész-adagolók hatékonyabb tervezését segítheti elő. Jelentősek ezenkívül az egyensúlyi helyzetek dinamikus egyensúlyával kapcsolatban végzett kutatásai.

Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar

Hell Zoltán egyetemi docens (Szerves Kémia és Technológia Tanszék)

Hell Zoltán értekezésében a szilárd savas és bázikus, valamint hordozós fémkatalizátorokon vizsgált szerves kémiai szintézisekben elért tudományos eredményeit mutatja be. A szilárd savas (természetes klinoptilolit-alapú) katalizátorokon egy lépésben állított elő nagy hozamban farmakológiai aktivitással rendelkező heterociklusos vegyületeket. Több esetben a klasszikus reakciókra leírtaknál jelentősen rövidebb reakcióidő alatt ért el nagy hozamot. Kimutatta, hogy a réteges hidrotalcitok hatékony bázikus katalizátorok, amelyeknek réteges szerkezete fontos szerepet játszhat a sztereoszelektivitásban. A katalizátorok újrafelhasználhatóak voltak aktivitásuknak számottevő változása nélkül. Kifejlesztett egy Mg-La vegyes oxidhordozóra felvitt Pd-katalizátort, amelyet kiváló eredménnyel alkalmazott a Heck-, Sonogashira- és Suzuki-kapcsolásban. A palládiumkatalizált kapcsolási reakciók közül is kiemelkedik a Suzuki–Miyaura-reakció, ami alkalmazásának gyakoriságát és változatosságát illeti. Ez elsősorban a kiindulási bórsavak könnyű hozzáférhetőségének, stabilitásának és kevéssé toxikus tulajdonságának, a nagy atomhatékonysági tényezőnek köszönhető. Hell Zoltán kutatásai jelentősen hozzájárultak a heterogén katalízis alkalmazási lehetőségeinek kiszélesítéséhez és számos esetben a lejátszódó folyamatok mechanizmusának megismeréséhez is. Az eredmények alkalmasak lehetnek ismert hatóanyagok és intermedierek környezetbarát gyártási technológiájának megalapozására.

Villamosmérnöki és Informatikai Kar

Dobrowiecki Tadeusz egyetemi docens (Méréstechnika és Információs Rendszerek Tanszék)

A rendszer-identifikáció területén gyengén nemlineáris rendszereknek nevezzük azokat a fizikai rendszereket, melyeknél a nemlineáris torzulás kismértékű. A nemlinearitás hatását nagyon könnyű félreértelmezni, és egy rossz lineáris modellel identifikálni a tulajdonságait, ami nem teszi lehetővé, hogy a nemlineáris rendszerekre jellemző jelenségeket leírjuk. Dobrowiecki Tadeusz ezen a határterületen fejlesztett ki új méréstechnikai módszereket véletlen periodikus (multiszinuszos) gerjesztőjelek felhasználásával Volterra-sorral felírható nemlinearitások esetére. Megmutatta, hogy hogyan lehet kimutatni és minősíteni a nemlinearitás hatását lineáris modellt feltételező rendszer-identifikáció során. Ez lényegesen lerövidíti és egyszerűsíti a mérési és becslési eljárást. Továbbfejlesztette az elméletet egybemenetű-egykimenetű rendszerekről több-bemenetű-többkimenetű, Volterra-sorokkal leírható rendszerekre. Az identifikációhoz optimális multiszinuszos gerjesztőjelet javasolt. A Dobrowiecki Tadeusz kidolgozta elmélet révén az alkalmazója „minőségileg jobb lineáris méréstechnikához” jut hozzá abban az értelemben, hogy jobb rálátást nyer lineáris modell feltételezése esetén az esetleges nemlineáris torzításra. A módszerekhez szükséges méréstechnikai megoldások egyszerűek, megadják a nemlinearitásra vonatkozó információt, lényegesen csökkentik a mérési időt, továbbá megadják a lineáris modell használhatóságának korlátait.

Horváth Gábor egyetemi docens, tanszékvezető helyettes (Hálózati Rendszerek és Szolgáltatások Tanszék)

A sorbanállás-elmélet egyik legfontosabb alkalmazási területe a számítógépes és telekommunikációs hálózatok modellezése és teljesítményelemzése. Horváth Gábor ezen a területen, az egy- és többosztályos, illetve összefüggő forgalmi adatok modellezésében és a kapcsolódó sorban állási modellek teljesítményelemzésében ért el új tudományos eredményeket. Az elért új elméleti eredmények segítségével a Markov-modelleken alapuló forgalommodellek és kapcsolódó sorban állási modellek távozási folyamatai pontosabban leírhatók. Külön kiemelendő, hogy az elméleti eredményeken túl a Horváth Gábor által kifejlesztett algoritmusokat hatékonyan alkalmazzák a hálózati forgalom és modellezéseinek gyakorlatában. Az eredmények értékét növeli, hogy a sorbanállás-elmélet számos új alkalmazási területen is teret nyert. Ilyen például az egészségügyi rendszerek analízise, a gyártási és logisztikai folyamatok modellezése, a meghibásodási analízis és a közösségi hálók vizsgálata.

Természettudományi Kar

Bolla Marianna egyetemi docens (Matematika Intézet, Sztochasztika Tanszék)

Bolla Marianna értekezése klaszterezési eljárásokkal foglalkozik. Egy nagy halmazt, mely a dolgozatban sok esetben egy gráf csúcsainak halmaza, kívánunk úgy beosztani viszonylag kevés számú csoportba, hogy a csoportok közötti összeköttetések valamilyen jól definiált értelemben homogének legyenek, az azonos csoportba sorolt csúcsok hasonlóan viselkedjenek a más csoportban levőkkel szemben (például nagyjából ugyanolyan hányadukkal legyenek összekötve). Ez a problémakör számos gyakorlati alkalmazásban is igen fontos. Bolla Marianna olyan módszereket vizsgál, amelyek a gráfhoz rendelt valamely mátrix spektrális paraméterei, azaz sajátértékei és sajátvektorai alapján igyekszik a klasztereket előállítani. Ilyen eljárásokkal kapcsolatban bizonyít be erős, a módszereket kvantitatív módon is jellemző tételeket. Vizsgálatait általánosabb struktúrákra is kiterjeszti. Dolgozata egymással szoros összefüggésben lévő, egymásra épülő részekből álló egységes mű, mely nagyjából két évtized kutatásainak legfőbb eredményeit foglalja össze.

G. Horváth Ákos egyetemi docens, igazgató, tanszékvezető (Matematika Intézet, Geometria Tanszék)

G. Horváth Ákos értekezésében meghatározta, hogy egy rögzített és egy azt metsző, mozgó konvex test konvex burka térfogatának maximuma mikor minimális. Jellemezte a halmazokat, amikor az érintő helyzetű eltoltakra a konvex burok területe konstans. Érdekes eredményeket bizonyított be az egységgömb felületére írt poligonok konvex burkának térfogatáról, kapcsolódva Fejes-Tóth László eredményéhez. Belátta, hogy ha a Minkowski-tér egységgömbje szigorúan konvex, akkor a biszektorok hipersíkkal homeomorfak. A szerző sejtése szerint a biszektorok pontosan akkor topologikus hipersíkok, ha az egységgömb árnyékhatárai 2 kodimenziós topologikus gömbfelületek. Igazolta a sejtést 3 dimenzióban, és példákkal illusztrálta, hogy az árnyékhatár általában nagyon bonyolult lehet. G. Horváth Ákos minimális differenciálhatósági és konvexitási feltételeknek eleget tevő, de nem szükségképpen pozitív definit normafüggvénnyel ellátott vektorterekkel is foglalkozik. Először a fél belső szorzattal ellátott, ún. s. i. p. tereket vizsgálta, majd általánosította indefinit esetre (s. i. i. p. tér). Tanulmányozta az s. i. i. p. terek és az általánosított Minkowski-terek egységgömbjein és imaginárius egységgömbjein indukált Finsler-jellegű geometriát. Eredményei különösen érdekesek abban az esetben, amikor a negatív definit altér 1 dimenziós. Ez a struktúra alkalmas lehet a fizikai téridő modellezésére, amelyet részletesen elemzett.

Racsmány Mihály egyetemi tanár (Kognitív Tudományi Tanszék)

Racsmány Mihály akadémiai doktori értekezésében a pszichológia egyik fő témájával, az emberi emlékezet működésével foglalkozik: a felejtés törvényszerűségeit feltáró kutatásait foglalja össze. Az értekezés legfőbb új eredményei közül kiemelendő, hogy a tézisekben bemutatott előhívási gyakorlási paradigmával bizonyító erejű eredmények születtek, melyek jelentősen módosították a terület uralkodó elképzelését. Igazolást nyert, hogy az epizodikus gátlás egyes hívószó-cél kapcsolatokra és az ezeket közös tanulási eseménybe szervező egységek teljes egészére is képes hatni. További kísérleti eredmények azt is alátámasztják, hogy a felejtés adaptív hatása a személy tanulási céljainak függvénye lehet. A disszertáció jelentős eredménye még, hogy az újratanulás ugyan erősebb hatást vált ki a tanulási szakaszban, mint az előhívási gyakorlás, ugyanakkor késleltetett (egy héttel későbbi) felidézésnél az előhívási gyakorlás mutat előnyt. Ez az eredmény abban az értelmezésben jelenik meg az értekezésben, hogy az előhívás gyakorlása révén kialakított epizodikus reprezentációk aktiválása egyre kisebb mértékben vesz igénybe kontrollfolyamatokat, azaz az előhívás készségszerűvé válik. (A kutatóval készült korábbi interjú elérhető a bme.hu-n – szerk.)

Tőke Csaba egyetemi docens (Fizikai Intézet, Elméleti Fizika Tanszék)

Az atomi vastagságú grafénminták előállítása az elmúlt évtized kísérleti szilárdtest-fizikai kutatásainak egyik meghatározó eredménye, mely több tudományterületet megmozgató további kutatásokat ösztönzött. A grafén érdekessége abban rejlik, hogy olcsó és egyszerű előállíthatósága dacára nemcsak az elméleti kutatások szempontjából rendelkezik számos meglepő tulajdonsággal, hanem az alkalmazások terén is rengeteg ígéretes lehetőséggel kecsegtet a nanoelektronika forradalmasításától a génszekvenálásig. Tőke Csaba kutatásaiban ezen új anyag alapvető elektromos tulajdonságaival foglalkozik, különös tekintettel az elektronok közt fellépő kölcsönhatás és egy erős külső mágneses tér összjátéka révén kialakuló egzotikus kvantumállapotokra. Disszertációjában a grafén kísérletileg is megfigyelhető jelenségeinek elméleti vizsgálatában tett jelentős lépéseket. A disszertáció kiemelendő eredménye az úgynevezett 5/2 törtszámmal jellemzett kvantumos Hall-állapot analitikus vizsgálata, mely egy jövőbeli kvantumszámítógép tervezésében játszhat szerepet.

Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar

Dúll Andrea egyetemi docens (Szociológia és Kommunikáció Tanszék)

Dúll Andrea doktori értekezése több évtizedes, a környezetpszichológia területén végzett munka összegzése. Két nagyobb részből áll: egy átfogó tanulmányból, amely a környezetpszichológia helyét és eddigi eredményeit foglalja össze, illetve három környezetpszichológiai empirikus vizsgálatból, melyek a viselkedés szociofizikai sajátosságaira koncentrálnak a természetes, illetve az épített tér emberrel való interakciója keretében. Az első empirikus vizsgálat az építészhallgatók (térszakértők) és térlaikusok mentális térképeit hasonlította össze az első önálló környezethasználatról rajzolt mentális térképeken keresztül, és eltérést mutatott ki a (kezdő) térszakértő és a (kezdő) térlaikus környékábrázolása között. A kutatás segít annak megértésében, hogy a két csoport miképpen érti meg és ábrázolja másként a mindennapi tereket. A második vizsgálat egy kistelepülés, Alsómocsolád környezetpszichológiai vizsgálata egy településfejlesztési programhoz kapcsolódva. A kutatás a települési lokalitásélményen keresztül közelítette a hely mentális és funkcionális érzelmi struktúrájának feltárását. A vizsgálat mind kvalitatív, mind kvantitatív módszereket használt. A harmadik vizsgálat a lokalitásjelentés változását vizsgálta a balatoncsicsói műemlék plébániaépület felújításához kapcsolódva. Táji-kistérségi léptékre terjesztette ki a lokalitásélményt, pontosabban a lokalitásjelentés változását. Az eredmények igazolták, hogy a lokalitásélményen keresztül jól megközelíthető ember és környezete kapcsolata és annak változásai.

Láng Benedek egyetemi tanár, tanszékvezető (Filozófia és Tudománytörténet Tanszék)

Láng Benedek a hazai tudomány- és technikatörténet egyik legjelentősebb, nemzetközileg is elismert kutatója. Akadémiai doktori értekezésében a kora újkori titkosírás magyarországi történetét a titokkutatásba ágyazva vizsgálta. Disszertációja az első nagyobb összefoglaló munka Magyarországon ebben a témában. A rejtjelezés munkamódszereit európai kontextusban vizsgálva kimutatta, hogy a magyarországi gyakorlat sokszor egyszerűsítő volt. A kora újkori magyar titkosírás-történet csúcsát a Rákóczi-szabadságharc jelentette, amely főleg a francia diplomácia titkosítási gyakorlatára támaszkodott. A Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség a rejtjelezés során nem merített azonban a korabeli vonatkozó nyugat-európai elméleti irodalomból, sem az alacsony színvonalú oszmán titkosításból. Az értekezés egyik legfőbb eredménye a titkosírás használatának társadalomtörténeti vizsgálata, valamint a titkosítás fajtáinak és fokozatainak rendszerezése. A kutatás megállapította, hogy a titkosírás használata túlnyúlt a hagyományosan a „titok terének” számító politika, hadászat és diplomácia világán. A rejtjelezés elterjedt volt a magánéletben is (pl. szerelmi levelezés, legbensőbb érzelmek kifejezése), valamint a vallás, a tudomány, az alkímia területén. A titkosítás módja, bonyolultsága azonban az adott körülményeknek megfelelően bonyolult.

– GI –
Forrás: mta.hu
Fotók forrása: Szigeti Tamás/MTA