„A kisebb űreszközök nagyobb sikereket és oktatási hasznot hoznak”

Az űrkutatás hazai fejlesztésében betöltött több évtizedes kiemelkedő munkájáért vett át rangos kitüntetést a BME VIK oktató-kutatója.

„A Gábor Dénes Életműdíj két választás elé állítja az embert: vagy befejezi az addigi munkáját, vagy azt mondja, hogy ez egy biztatás a tevékenységének folytatásához. Amíg a szakmai környezet és az egészségem engedi, az utóbbit választom” – árulta el a bme.hu kérdésére Gschwindt András, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar (VIK) Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék címzetes egyetemi docense, a Műegyetemi Űrkutató Csoport alapítója, egykori vezetője, aki a közelmúltban vette át a világhírű magyar fizikusról elnevezett kitüntetést. A bizottság indoklása szerint az oktató „a hazai rádióamatőr mozgalom fáradhatatlan irányítója, az űrtechnológia hazai fejlesztésében betöltött több évtizedes kiemelkedő tevékenységéért, az Interkozmosz műholdak fedélzeti berendezéseinek eredményes fejlesztéseiért, az első hazai műhold, a MASAT-1 létrehozásában, felbocsátásában és üzemeltetésében betöltött irányító szerepéért, a felbocsátás előtt álló SMOG-1 mikroméretű műhold innovatív megoldásainak kidolgozása és integrálása terén végzett munkájáért” kapta a nívós elismerést.

A Gábor Dénes-díjat 1989-ben alapította a Novofer Alapítvány a kimagasló műszaki-szellemi alkotások, a névadó munkásságához hasonló innovatív mérnöki feladatok és a technológiai fejlesztés terén nyújtott kiemelkedő teljesítmények elismerésére és az új ismereteket a gyakorlatba átültető szakemberek erkölcsi megbecsülésére. Az alapítók további szándéka volt a technológiai innováció, a műszaki-mérnöki kutatómunka, az ember által tervezett gépek, továbbá létrehozott anyag-konstrukciók iránti társadalmi figyelem felkeltése és megerősítése.

A 2018 decemberében immáron 30. alkalommal átadott kitüntetést összesen több mint kétszázan kapták meg eddig az IT-távközlés, a gépipar, az energetika, a vegyészet és a gyógyszeripar, a mezőgazdaság és a biotechnológia, valamint az üzleti menedzsment és az oktatás területén elért eredményeikért.

Gschwindt Andrást az Országházban tartott díjátadón Józsa János, a Műegyetem rektora laudálta.

Az elismerés átvételéről és a műegyetemi oktató-kutató munkásságáról szóló méltatás

(Az ünnepi díjátadóról és a műegyetemi érintettségű kitüntetettekről a bme.hu korábban készített összeállítást – szerk.)

A jeles kutató az űrkutatás és űrtechnológia első magyarországi művelői közé tartozik, hiszen e tudomány még mindössze néhány évtizedes múltra tekint vissza. Az 1941-ben Mezőberényben született Gschwindt Andrást a repülés már az általános iskolában foglalkoztatta. „A repülőmodellek számomra mindent jelentettek” – mondta a díjazott, visszaemlékezve arra, amikor hetedikes-nyolcadikos korában egy versenyen elrepült, majd eltűnt a repülője: „ekkor bánatomban elhatároztam, hogy inkább a rádiózásra koncentrálok”.

Az 1957-ben pályára álló Szputnyik-1, a Föld első műholdjának történései megerősítették a kamasz fiú ez irányú érdeklődését. Akkoriban ugyanis egy kiváló, rádióamatőr tanáránál hallgatták az űreszköz jeleit, amelyet Gschwindt András sordöntő mozzanatnak nevezett. Ez az esemény később meghatározta egyetemi tanulmányainak orientáltságát, valamint a tudományos diákköri tevékenységét: mindkettő az űrhöz kapcsolódott.

Gschwindt András életpályája

Iskolai végzettség:
1965: okleveles villamosmérnök, Budapesti Műszaki Egyetem

Munkahely:
1963-65: demonstrátor, BME Mikrohullámú Tanszék
1965-67: gyakornok, 1968-69 tanársegéd, 1969-2002 egyetemi adjunktus BME Mikrohullámú Híradástechnika Tanszék
1968: egyetemi doktori fokozat megszerzése
2017: címzetes egyetemi docens, BME VIK Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék

Oktatási tevékenység:
1963-1974: Rádió adóberendezések tárgy- előadó és gyakorlatvezető
1974- 1988: Hangműsorszóró rendszerek tárgy - előadó és gyakorlatvezető
1988-1995: Fejezetek a hazai űrkutatás történetéből tárgyfelelős és előadó
1988-2002: Műsorszóró rendszerek, tárgyfelelős és előadó
2007: Űrtechnológia tárgy megalkotója

Kutatási tevékenység:
1965 -70: a hazai műholdmegfigyelő rendszer egyik fejlesztője.
1970- 2012: Műegyetemi Űrkutató Csoport vezetője
2007-2015: az első magyar műhold, a Masat-1alkotói csoport vezetője
2014-2017 : SMOG-1 műhold alkotói csoport vezetője

Kutatás-fejlesztési munka:
1965-2017: több mint 100 szerződésben rögzített kutatás-fejlesztési munka irányítója

Eredmények:
1965-70: az első magyar műhold-megfigyelőállomás rádiófrekvenciás egységének tervezője
1970- 2012: Az Interkozmosz együttműködés keretében 16 műhold, a VEGA és Rosetta űrszondák, valamint a MIR űrállomás fedélzetére kerülő különböző egységek fejlesztésének irányítása.

Egyetemen kívüli szakmai tevékenység:
1972: Műegyetemi Rádióklub ill. jogelődjének vezetője
1980-86: AO10, AO13 műholdak energia-ellátórendszerének hazai fejlesztése
1995-2000: AO40 műhold energia elosztó és akkumulátortöltő egységének fejlesztése, monitor kísérlet tervezése
1975-1990: Nemzetközi Rádióamatőr Szövetség műholdas koordináló csoportjának vezetője
2006-2012: Masat-1 első magyar műhold fejlesztésének irányítása, a pályára állt műhold vezérlőállomásának fejlesztése, üzemeltetésének irányítása
2014: SMOG-1 pikoműhold fejlesztésének irányítása, a fedélzeti mérőrendszer tervezése
2017. SMOG-P pikoműhold fejlesztésének indítása

Jelentősebb kitüntetései
1986. Állami Díj
2004. Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje
2010. Magyar Örökség Díj
2012. Budapest díszpolgára
2012. Pro Urbe Budapest – Masat Fejlesztői Csoport
2012. Az év szakembere – újságírói díj
2013. Mezőberény díszpolgára
2018. Gábor Dénes Életmű Díj

Gschwindt András 1965-ben végzett BME Villamosmérnöki Karán, majd az egyetemen megalapította az Űrkutató Csoportot, amelyet több mint negyven éven keresztül, 1970 és 2012 között vezetett. Irányítása alatt a csapat számos szakmai sikert könyvelhetett el: az Interkozmosz (IK) Együttműködés (a szocialista országok közreműködése a világűr békés célú kutatásában és felhasználásában) keretében 14 műholdra, köztük az üstökösöket vizsgáló Vega és a Rosetta űrszondákra, valamint a Mir űrállomásra fejlesztettek fedélzeti energiakezelő alrendszereket.


A Vega felbocsátása 2012.02.13-án

A szakember a rádióamatőr tevékenységet sem hanyagolta el az évek folyamán: 1970 óta vezeti az 1924-ben alakult Műegyetemi Rádió Clubot (MRC). Az MRC-ben készültek az AO-10-13 és AO-40 műholdak teljes energiaellátó és kezelő egységei. Gschwindt András szerint szakmailag az egyik legizgalmasabb kihívást az AMSAT OSCAR- 40 (AO-40) nevű műholdon végzett munka jelentette. A küldetés ugyan fő célját illetően végül kudarccal végződött, mert bár a pályára állása után néhány hétig jól működött, a pálya-korrekció közben a hajtómű felrobbant. A csaknem 650 kilogrammos profi és rádióamatőr célokat kombináló űreszköz több nemzet részvételével készült és 2000-ben jutott fel az űrbe. A fejlesztés fő koordinátora a Marburgi Egyetem volt. A magyar szakemberek – mint annyiszor korábban – az energiaellátási alrendszereket biztosították. Az eszközre már akkor olyan mérőberendezést is elhelyeztek, amely a jelenleg készülő SMOG-pikoműhold-sorozatba is beépítésre kerül. Az űrkutatás – más mérnöki területekhez hasonlóan – elmélet és gyakorlat szoros kapcsolódása. E tudomány művelésénél azonban különösen lényeges a mérés és az ellenőrzés is. Szimulálni kell az űrbéli körülményeket – magyarázta a Gábor Dénes Életmű Díjas oktató-kutató.

Gschwindt András kiemelte az utánpótlás-nevelés nehézségeit. „Értelemszerűen a műegyetemi űrtevékenység szorosan integrálódik az oktatásba. Manapság űrkutatási területre – és ez nem kizárólag magyar probléma – jóval nehezebb hallgatókat csábítani, mint a ’60-70-es években. Akkoriban a sikeres Holdra szállás, valamint a megjelenő új műhold-szolgáltatások álltak a háttérben, ami mind-mind vonzotta a mérnököket és a diákokat. Ma sok minden elvonja ezekről a figyelmet: egy-egy tankörben az informatikai vagy az autóipari fejlesztések ugyanúgy érdeklik a tehetséges diákokat, mint például a konkrét célként megfogalmazható, mégis távoli elképzelésnek tűnő Marsra szállás.”

A nagyszabású projektek sem mindig váltják be a hozzájuk fűzött reményeket – véli Gschwindt András. A közelmúltban bocsátották fel az Európai Űrügynökség (ESA, European Space Agency) egyik műholdját, amelynek a megalkotásában magyar szakemberek és egyetemi hallgatók is közreműködtek: részegységeket készítettek. A 27 egyetem 600 hallgatója által 15 évig készült berendezés úgy tűnik, teljes kudarcot vallott az űrben. Ez példa lehet arra, hogy nem szerencsés túl hosszú, költséges fejlesztési projekteket oktatási céllal elindítani – ecsetelte a műegyetemi szakember.

A BME címzetes egyetemi docense az első magyar műhold, a MASAT-1 megalkotását irányította. Gschwindt András a médiában is gyakran említett becenevét – „MASAT-papa” –is e rendkívül sikeres fejlesztésnek köszönheti. (A műhold első űrben töltött évének megünnepléséről a bme.hu is beszámolt – szerk.)

„A MASAT-1 a negyedik kísérlet volt önálló műhold indítására. Már a ’70-es években, amikor az első űreszközökre felkerültek a fejlesztéseink, felvetődött egy teljesen magyar műhold megalkotása, bár ehhez nyugati alkatrészek beszerzésére lett volna szükség – emlékezett a kezdetekre. „Háromszor rugaszkodtam neki a feladatnak: vagy az anyagi helyzet nem volt megfelelő, vagy a politikai környezet nem kedvezett a nyugati együttműködők bevonásának. A Műegyetem 200. születésnapja körül, a 90-es években is szerettünk volna egy önálló műholddal tisztelegni az alma maternek, de ekkor sem volt meg a szükséges finanszírozás” – osztotta meg emlékét a Gábor Dénes-díjazott.

A megoldást az amerikai Robert Twiggs professzor ötlete és az általa kidolgozott szabvány jelentette. A 10 cm-es élhosszúságú, ún. CubeSat méretű műhold elkészítése már nem tűnt leküzdhetetlen akadálynak, ráadásul a fejlesztéshez és a pályára állításhoz rövidebb idő is elegendőnek bizonyult. Ez pedig jelentősen motiválta a diákokat. „Pénzünk ugyan akkor sem volt, de joggal hittük, hogy „az első magyar műhold” hívószó megnyitja a zsebeket. A MASAT nemzeti ügy lett, és rövidesen számos nem műszaki támogatója is akadt” – emelte ki a kitüntetett, hozzátéve, bár az első magyar műhold kisméretű, mégis mindent tartalmazott, amit a nagyok is. (A 2012-ben felbocsátott MASAT-1 légkörbe való visszatéréséről a bme.hu is beszámolt – szerk.)


A Masat-1 start megtekintése a Műegyetemen 2012. 02. 13-án

A MASAT-1 sikere lendületet adott a további műegyetemi kisműholdas fejlesztéseknek. A PocketQube méretű műholdak térfogata mindössze a nyolcada a CubeSatoknak – ilyenek a BME SMOG műholdjai is. „Ekkora eszközből eddig mindössze egy került a világűrbe, és az sem működik” – jegyezte meg Gschwindt András. A kis méret kettős kihívást jelent: a technológiai működőképesség biztosítása mellett egyedülálló mérési feladatokat is kell teljesítenie. Ez esetben az elektroszmog feltérképezése lesz a – nem könnyű – feladat. Ráadásul a második magyar műhold korántsem annyira volt vonzó, mint az első, sokkal nehezebbnek tűnt összeszedni rá a pénzt a jobbára szakmai támogatóktól – tette hozzá. A felbocsátási időpontok rendszerint csúsznak – hívta fel a figyelmet az oktató, ismertetve az „előfutárként” felküldendő SMOG-P-t, amelyet előreláthatólag egy új-zélandi rakéta visz fel ez év közepén. „Ha valami probléma adódik vele – a megfelelő hőtechnikai tűrőképesség kialakítása például nagyon nagy kihívás –, akkor van még fél évünk, hogy kijavítsuk a SMOG-1 indításáig. Utóbbit egyébként valószínűleg egy orosz rakéta segítségével juttatjuk fel az űrbe” – mondta bizakodva a díjazott. A SMOG-1 sikeres pályára kerülése esetén az első ténylegesen működő zsebműhold jeleit foghatja és elemezheti a világ szakmai közönsége. (A SMOG műholdakról Gschwindt András tanítványával, Dudás Leventével, a VIK Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék tanársegédével is készített interjút korábban a bme.hu – szerk.)

SMOG-1 pocketqube

Az Európai Űrügynökséghez történt csatlakozás óta nem volt olyan horderejű politikai döntés űrügyekben Magyarországon, mint a közelmúltban. A szakterület élére miniszteri biztost neveztek ki. A terület iránti megnövekedett érdeklődés az oktatás számára is kihívásokat és lehetőségeket jelent. „Az új helyzetben a Műegyetem is kulcsszerepet kap. Az IK felbomlása után nem csatlakoztunk más egyezményekhez. 22 év telt el azóta: akik akkor még foglalkoztak űrkutatással, már öregek, de ami még nagyobb baj, nem tudtunk elegendő utánpótlást képezni” – hangsúlyozta Gschwindt András. Kiemelte, a BME-nek részben a mérnöktovábbképzés, részben pedig a nappali oktatás keretein belül lehetne szakembereket biztosítania, hogy azok az ESA-projektekben felvehessék a versenyt más országok kutatóival. „Ne várjuk, hogy az Európai Űrügynökség adjon pénzt az oktatásra, mert ez mindenhol nemzeti ügy” – hangsúlyozta a díjazott, hozzáfűzve, az oktatást sokan „rossz befektetésnek” gondolják, mivel tíz éves távlatokban jelentkezik a haszna, amit a négy éves politikai ciklusokra épülő döntéshozatali mechanizmus – értelemszerűen – nehézkesen kezel, pedig nélkülözhetetlen a kutatók új generációjának megteremtése.

Gschwindt András jelenleg a SMOG-projektek mellett az ezeknél kétszer nagyobb méretű ATL-1 műhold fejlesztését is irányítja. Úgy fogalmazott: „példaértékűnek tartom, hogy Magyarországon teljesen magánpénzből jön létre ez az érdekes anyagvizsgálati kísérletet megvalósító kisműholdas projekt. Ebben látom a jövő útját: rá kell döbbenteni a hazai ipart, hogy használható ötletek kicsiben, irreálisan nagy összegek felemésztése nélkül is megszülethetnek. Ebben tudunk mi segíteni, és ami fontos, hogy mindez az egyetemi oktatási-kutatási keretek között valósul meg, bővítve hallgatóink tudását”.

HA-GI
Fotó: Philip János, Gschwindt András,http://www.gnd.bme.hu/smog1/,http://cubesat.bme.hu