2019. február 07.
Az elektromosságtannal és a hőtannal ismerkedett a középiskolásokból álló közönség a Fizikai Intézet Tehetséggondozó mérési szakkörének zárófoglalkozásán.
„A kísérletekkel főként a középiskolásokat céloztam meg, de úgy, hogy szándékosan nem követem az évfolyamok tananyagának sorrendjét” – hívta fel a diákok figyelmét Härtlein Károly, a BME Természettudományi Kar (TTK) Fizikai Intézet mesteroktatója, aki az immár hagyománnyá érett Tehetséggondozó mérési szakkör idei utolsó nyilvános és ingyenes előadását tartott meg „Kísérletek, amelyeket látni kell” címmel. Az esemény jelentős részét ezúttal az elektromossághoz kapcsolódó, valamint a hőtani ismereteket elmélyítő látványos – és időnként hangos – vizsgálatok tették ki.
Az F épület nagyelőadója most is zsúfolásig telt a természettudományok és az izgalmas fizikai jelenségek iránt érdeklődő tanulókkal és kísérőikkel.
|
Zaránd Gergely a Fizikai Intézet intézetigazgató egyetemi tanára megköszönte a középiskolai tanároknak, hogy ezúttal is számos osztályt hoztak a bemutatóra, valamint üdvözölte az esemény díszvendégét, Kotán Attilát, a BME kancellárját, akiről kiemelte, „nemcsak az egyetem tisztségviselőjeként vett részt a programon, hanem érdeklődőként is: érettségi után eredetileg fizika szakon végzett és utána kanyarodott el a közgazdaságtudomány felé”. Zaránd Gergely háláját fejezte ki a Budavári Schönherz Stúdió segítségéért, amely a rendezvény élő közvetítését biztosította, egyúttal felhívta a figyelmet, hogy a korábbi előadások is letölthetők a Tehetséggondozó mérési szakkör honlapjáról.
|
Egy klasszikus kísérlet bemutatása: 1820-ban egy dán fizikus, Hans Christian Ørsted megfigyelte, hogy az árammal átjárt vezető közelében elhelyezett iránytű az áram hatására kitér a mágneses északi irányból, ennek következtében megállapította, hogy az elektromos áram, a mozgó töltések mágneses teret hoznak létre maguk körül. Az áram irányát megfordítva, az iránytű is ellenkező irányba fordul el.
Egyenes vezetőben, áramvezető hurokban, valamint tekercsekben folyó áram mágneses terének „felrajzolása” vasreszelék segítségével.
A búra nélküli izzó áramot vezető izzószála folyékony nitrogénben izzik és világít, de nem ég el, mivel nem kerül kapcsolatba a levegő oxigénjével.
A számos érdekfeszítő bemutatót egy különösen látványos – és hangos – kísérlet zárta. A mestertanár egy teniszlabda méretű, három milliméteres falvastagságú üreges acélgolyóttöltött meg vízzel, amelyet aztán csavarral lezárt és cseppfolyós nitrogénnel hűtött: az acél összehúzódott, a jéggé vált víz térfogata viszont megnőtt: kettejük „párbaját” végül a jég nyerte. Az acél ún. martenzites szövetszerkezetű, azaz rideg, kevéssé deformálódik: az összes rugalmas energiája mozgási energiává alakult, azaz szétpattant. A kísérlet által demonstrált jelenség akkor játszódik le, amikor a szakszerűtlenül használt kerti csap a téli hidegben elfagy.
HA-GI
Fotó: Philip János