Elhunyt Lovas Antal, az Építőmérnöki Kar decan emeritusa

A szakember 2019. február 8-án hosszan tartó, türelemmel viselt betegség után hunyt el. Temetése február 27-én 14 órakor lesz a Farkasréti Temető Hóvirág úti ravatalozójában.

Lovas Antal csaknem ötven éven át egyetemi hallgatók és mérnökök generációjának adta át tudását. A BME Építőmérnöki Karának Szerkezet-építőmérnöki szakán szerzett diplomát 1971-ben. Utána 2000-ig a Tartószerkezetek Mechanikája Tanszékén dolgozott, majd nyugdíjazásáig a Hidak és Szerkezetek Tanszék egyetemi docense volt. 2001-2004 között a BME Stratégiai Igazgatójaként, 1997 és 2005 között oktatási és oktatásfinanszírozási dékánhelyettesként, majd 2005 és 2013 között dékánként szolgálta az egyetemet és a kart. 2013-ban megkapta a decanus emeritus kitüntető címet, azóta a dékán tanácsadójaként segítette az Építőmérnöki Kart.

Pályafutása során több ösztöndíjas külföldi tanulmányúton vett részt: 1980-81 között állami ösztöndíjasként a Helsinki University of Technology munkatársa volt, 1987-ben 1 hónapot töltött a University of Wisconsin-on, Milwaukee-ban, 1995-ben pedig 3 hónapig volt a Royal Society ösztöndíjasa a Wessex Institute of Technology-n, Ashurst-ben.

Aktívan működött közre a kari és egyetemi közéletben: a Kari Tanács választott tagja volt 1976-79, majd 1990-97 között, dolgozott az Egyetemi Oktatási Bizottságban 1994-96 között, azután a Kari Tanulmányi Bizottságban 1995-97 között. 1997-tól számos egyetemi bizottság tagja, elnöke, társelnöke volt: Bolognai Bizottság, Humánpolitikai Bizottság, Terembizottság, OHV Bizottság, Stratégiai Bizottság és Költségvetési AdHoc Bizottságok.

1999-től tagja volt a fib (federátion internationale du béton) Magyar Tagozatának, 1990-2008 között a Mérnöki Kamara Tartószerkezeti Tagozatának. Kiemelkedő szerepet játszott az új rendszerű építőmérnök képzés hazai és nemzetközi szervezésében. 1998-tól a European Civil Engineering Education and Training (EUCEET) kari képviselője volt, 2002-tól az Association of European Civil Engineering Faculties (AECEF) Management Committee tagja, 2008-tól vezető testületének tagja. A EUCEET projekt fő célja az építőmérnök képzés három szintjének (BSc - MSc - PhD) harmonizálása, az oktatási tapasztalatok cseréje, a K+F+I tevékenység figyelembevétele, oktatói-hallgatói mobilitás elősegítése. A több mint 100 európai építőmérnök képzést folytató intézménnyel kialakult kapcsolata meghatározó szerepet játszott a BME oktatásfejlesztésében, hosszú távra szóló bizalmi viszonyt hozott létre több igen fontos európai oktatási intézménnyel.

Kiváló tanár volt, hallgatói szerették óráit, lelkes magyarázatait. Számos tárgyat oktatott a kar reguláris képzéseiben magyar és angol nyelven, emellett párhuzamos képzésen és szakirányú továbbképzésen is közreműködött. Úttörő szerepet vállalt a kar angol nyelvű képzésének fejlesztésében, erre a későbbi tevékenységei során is különös hangsúlyt fektetett.

Fő kutatási területe az élő és élettelen szerkezetek modellezése volt. Pályája kezdetén a véges elemes módszer tartószerkezeti feladatokra való kutatásán és gyakorlati alkalmazásán dolgozott. Szakterületén úttörő szerepet töltött be széles körben alkalmazható szoftverek fejlesztésében (keretszerkezetek, lemezek és héjak rugalmas-képlékeny és dinamikai számítása). Numerikus modellezési szakismerete alapján részt vett több tartószerkezeti tervezésben és szakértésben; ezek közül kiemelendők az újszerű hídmegerősítésekhez, valamint a Paksi Atomerőmű speciális szerkezeteihez kapcsolódó tevékenységei. Később a tanszékén az elsők között indított biomechanikai kutatásokban alkalmazta és fejlesztette tovább numerikus modellezési tudását.

Dékánhelyettesként, majd dékánként szervezte a BME Építőmérnöki Kar új képzéseit. Előbb 1998-ban dolgozott az ötéves szakirányos képzés, majd a 4+1,5 éves kétciklusú építőmérnök képzés hazai kidolgozásán. 2003-ban a magyar felsőoktatásban elsők között akkreditálták az építőmérnök alapképzést, majd a kari mesterképzéseket. Az országos Műszaki Bologna Bizottságban az építőmérnöki képzési terület vezetője volt.

Lovas Antal egész életét az építőmérnök hallgatók oktatására, a képzés szervezésére, fejlesztésére, a Műegyetem és a kar szolgálatára tette fel. Munkásságát oktatóként és kari, egyetemi vezetőként is a céltudatosság, az elkötelezettség és a szakmai következetesség jellemezte. Több mint 20 éven keresztül a kar és az egyetem meghatározó személyisége volt.

Szakmai és oktatási tevékenységét számos díjjal ismerték el: József Nádor Emlékérem 2005, Apáczai Csere János-díj 2003; Pro Juventute Universitatis díj 2001; Hallgatókért-díj 1999; Teacher of the Year: 1991, 1995, 1996, 2002; A Kar Kiváló Oktatója 1986; Rektori Dicséret: 1979, 1992, 2004; Kiváló Munkáért: 1980, 1986; Széchenyi Professzori Ösztöndíj 1998-2001.

Négy éven át tartó betegségét türelemmel és méltósággal viselte. Úgy dolgozott utolsó napjaiig a karért, hogy csak nagyon kevesen tudtak arról, nagy a baj. Halála mindnyájunkat megrendített.

Együtt érzünk Családjával, emlékét kegyelettel megőrizzük!

Forrás: Építőmérnöki Kar