„Örökségként élem meg a tanítás szeretetét”

Iskolateremtő oktató-kutató munkájáért Széchenyi-díjat kapott a BME TTK Matematika Intézet Algebra Tanszékének professzora.

„A matematikai gondolatok titokzatos szépségét a Középiskolai Matematikai Lapok révén szerettem meg: egy szakköri foglalkozás során kerültek a kezembe a kiadvány szerény kinézetű, szürke füzetei, amelyeket belülről viszont nagyon izgalmasnak találtam. Az abban szereplő érdekes ötletek, elgondolkodtató feladatok és nagyszerű megoldásaik elvarázsoltak, és ez azóta is tart: a most átvett elismerés azt bizonyítja, hogy szerencsés volt e tudomány művelését választanom” – idézte föl pályafutásának kezdetéről a bme.hu kérdésére Rónyai Lajos akadémikus, a BME Természettudományi Kar (TTK) Matematika Intézet Algebra Tanszékének egyetemi tanára, az MTA SZTAKI kutatója, akit a közelmúltban „a hazai számítástudomány klasszikus algebrai irányzatának megteremtésében betöltött kimagasló szerepe, a gyűrűelmélet, valamint a kommutatív algebra és az algebrai számelmélet algoritmikus kérdéseinek vizsgálatában elért eredményei elismeréseként” Széchenyi-díjban részesítettek.

Rónyai Lajos szakmai életpályája

Képzettség, tudományos fokozatok
1979 – Matematikus diploma, ELTE
1987 – Matematikai tudomány kandidátusa
1996 – Habilitáció a BME-n alkalmazott matematikából
1999 – A Magyar Tudományos Akadémia doktora

Munkahelyek, oktatás
1979 – az MTA SZTAKI alkalmazottja, 1999-től tudományos tanácsadó
1984-1985 – vendégoktató az University of Oregon Számítástudományi és Informatikai Tanszékén
1988-1989; 1987 – Visiting Assistant Professor az University of Chicago Számítástudományi Tanszékén
1992-2000 – a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karának félállású oktatójaként az Adatbázisok és az Algoritmusok elmélete c. tárgyak előadója informatikus hallgatóknak
1995-2008 – az MTA SZTAKI Informatika Laboratórium vezetője.
2008 – a Számítástudományi Kutatócsoport vezetője.
1998 – a BME egyetemi tanára (Számítástudományi és Információelméleti Tanszék)
2001-2014 – a BME TTK Matematika Intézet Algebra Tanszékének vezetője,

Kutatási terület
Számítástudomány, ezen belül elsősorban algoritmusok, adatbázisok és szimbolikus számítások. Az algebra alkalmazásai, diszkrét matematika.

Tudományos közéleti tevékenység
1991 – a magyar ACM-Chapter alapító tagja
1979 – a Bolyai János Matematikai Társulat tagja; az Acta Mathematica Hungarica, a Matematikai Lapok és az Alkalmazott Matematikai Lapok szerkesztő bizottságának tagja.
2001-2007 – a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja
2007 – a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja
2001 –az MTA Számítástudományi Bizottságának tagja
2005-2008 – az MTA Doktori Tanácsának póttagja.
2011 – 2017 – az MTA Doktori Tanácsának tagja.
2007 – 2018 – az MTA Matematikai Osztálya Doktori Bizottságának tagja
2015 – 2017 – az MTA Publikációs Elnöki Bizottságának tagja
2017 – a Magyar Tudomány szerkesztőbizottságának tagja

Szakmai díjak
1985 – Akadémiai Ifjúsági Díj
1994 – Kiemelkedő publikációs tevékenységért-díj (MTA SZTAKI)
1997 – Kalmár László Emlékérem (NJSZT)
1998-2001 – Széchenyi Professzori Ösztöndíj
2000 – Benedikt Ottó-díj (MTA SZTAKI)
2000 – Bolyai Farkas-díj (MTA)
2006 – a Debreceni Egyetem Informatikai Karának Díja
2006 – BME TTK Kiváló Oktatója
2015 – Szele Tibor-emlékérem (Bolyai János Matematikai Társulat)
2019 – Széchenyi-díj

A kutató egy kis Tolna megyei, Duna-menti településen, Gerjenben töltötte gyermekéveit. Falusi értelmiségi családban nőtt fel, a szülei tanítóként dolgoztak: a könyvek, az olvasás, a gondolkodás fontossá vált számukra otthon is. Döntésük eredményeképpen Rónyai Lajos a közeli, neves Kalocsai I. István Gimnáziumban folytatta tanulmányait. „Ez az intézmény ekkor már nem tartozott egyházi tulajdonhoz – a rendszerváltás után viszont ismét az lett, ma Kalocsai Szent István Gimnázium a neve –, de közel volt az érseki székhelyhez, ennek jótékony hatása érződött a színvonalon: például latin nyelvet is oktattak, ami a hetvenes évek elején ritka lehetőségnek számított a középiskolákban” – emlékezett a díjazott. A jól tanuló diák szerteágazó érdeklődését a nagy hírű KöMaL terelte a matematika felé, bár érdeklődésével kissé egyedül maradt társai között.

Az érettségi utáni pályaválasztás nem volt kérdéses számára: az ELTE matematikus szakára sikeresen felvételizett. Kiváló tanáraira szívesen emlékszik, mindenekelőtt Babai Lászlóra, a Chicagói Egyetem Gödel-díjas professzorára, a Műegyetem díszdoktorára, akitől később a BME Villamosmérnöki Karán átvette az algoritmusok tárgy oktatását. „A magyar matematikai élet szerencsére nagyon színes, így sok nagyszerű tudóst ismerhettem meg: tanultam Lovász Lászlótól, Simonovits Miklóstól, Komjáth Pétertől. Egyetemi témavezetőm Fried Ervin volt. Ugyan jó érdemjegyeket szereztem az egyetemen, de annyira nem, hogy az akkor legkiválóbbnak tartott két matematikus munkahely valamelyikébe, az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetbe, vagy az ELTE Matematikai Intézetébe bekerüljek, de a SZTAKI is remek lehetőségekkel kecsegtetett” – idézte föl a professzor. A SZTAKI-ban az elméleti matematika kevesebb hangsúly kapott, főként a számítástechnikával, számítástudománnyal foglalkozott, ami akkoriban újdonságnak számított. Az országban sehol nem dolgoztak komoly számítógépekkel, a professzor viszont egy korszerű CDC-3300 típusú eszközt használhatott, amely hozzájárult a magyar számítástechnikai kutatások megerősödéséhez.

Rónyai Lajos szakmai pályafutását nagymértékben elősegítették az 1984-85-ben az Oregoni Egyetemen, majd 1988-89-ben a Chicagói Egyetemen töltött vendégoktatói évek, ahol számítástudománnyal, algebrai számításokkal foglalkozott. „Oregonban sokat tanultam általában az algoritmusokról, adatbázisokról, adatszerkezetről, mindezt később itthon tudtam kamatoztatni. Rendszeres oktatással kapcsolatos tapasztalatot is ott szereztem először” – ecsetelte a tartalmas időszakról az oktató.

Kutatóintézeti tevékenysége mellett 1990-től lett a BME szerződéses, 1992-től félállású, 1996-ban habilitált oktatója, majd 1998-tól egyetemi tanára, 2001-től 2014-ig a BME TTK Algebra Tanszékének tanszékvezetőjeként dolgozott. „A műegyetemi meghívás fő oka az volt, hogy az induló informatikus szakon hiányzott egy, az adatbázisok tárgy tanítását vállaló oktató, amely területet én már megismertem az Egyesült Államokban” – hangsúlyozta Rónyai Lajos, aki azóta is aktív tagja a tanszék professzori gárdájának. Matematikus és villamosmérnök-hallgatókat egyaránt oktatott és oktat; küldetésének tartja a BME és a SZTAKI közötti együttműködés erősítését is. Ennek keretében több SZTAKI-s szakember tanít a BME-n, a SZTAKI Informatika Laboratóriumában pedig BME-s diákok végeznek gyakorlati és kutatómunkát.

„A matematikai és a mérnöki gyakorlatban többször kell számolnunk algebrai kifejezésekkel, amelyekben változók, számok, összeadás, kivonás, szorzás, osztás vannak: ezek kezelhetőbbek lesznek, ha egyszerűbb alakra hozzuk őket, ennek egyik formája a szorzatra bontás, amit a középiskolában is tanítanak” – ecsetelte szakterületének tágabb összefüggéseit a professzor, hozzátéve, „a bonyolult kifejezéseknél viszont nem könnyű megtalálni a szorzatra való felbontást, ez olyan probléma, amivel már Newton is foglalkozott, és amelynek hosszú, érdekes története van. Az egyik legnagyobb eredményt egyébként ebben Lovász László érte el holland szerzőtársaival az olyan kifejezéseknél, ahol az együtthatók egész vagy racionális számok. Dolgoztam a problémának olyan esetén, amikor az együtthatók más számkörből, ún. véges testből valók, és sikerült bizonyos feltételekkel eredményt elérnem” – részletezte a kutató. Hozzátette, legnagyobb szakmai sikerének a Kollár Jánossal és Szabó Tiborral közösen végzett kutatásai által megszületett ún. normagráf konstrukciót tartja. „Ez egy különleges tulajdonsággal rendelkező gráf: olyan, korábban nem ismert struktúra, amely a híres magyar matematikusról elnevezett ún. Turán-típusú problémára ad választ. Olyan gráfot kerestünk, ami nem tartalmaz egy bizonyos tiltott részt, és ezzel együtt a lehető legtöbb kapcsolat van benne, tehát egyfajta „sűrűségi rekorder” egy bizonyos fajta konfiguráció nélkül” – hangsúlyozta az akadémikus, hozzátéve, ez a legtöbbet hivatkozott munkája is.

A professzor kiemelte, a tudományokra jelenleg jellemző nagyfokú specializálódás ellenére érdemes és fontos több terület eszközeit, eredményeit megismerni, mivel egyes megválaszolandó kérdések sokszor többféle fókuszból közelíthetők meg. „John Littlewood neves angol matematikus által felvetett problémát oldottam meg szerzőtársaimmal. A kérdés az, hogy létezik-e hét ugyanolyan sugarú henger, amelyek közül bármelyik kettő érinti egymást az oldalán? Ez kicsit hasonló ahhoz, ami a Gömböc megalkotásához vezetett, ahol egy elméleti kérdés megválaszolására végül kézzelfogható, testet öltött tárgy született. A hét henger megépítésénél egyszerű geometriai megfontolások, algebrai érvelés, utána érdekes és hatékony számítógépes algoritmusok, majd egy bizonyos ponton az analízis is szükségeltetett a megoldás megszületéséhez” – világította meg egy konkrét példán keresztül a széleskörű matematikai ismeretek előnyét a professzor.

Rónyai Lajos csaknem három évtizede oktat a Műegyetemen, a Széchenyi-díjra való felterjesztésének indoklásában egyebek mellett az szerepel, hogy „az utánpótlás-nevelésben jelentős érdemeket szerzett mind a klasszikus algebra, mind a számítástudományok terén.” Tanítványai között van Ivanyos Gábor kutatóprofesszor, a fiatalabbak közül – sokak mellett – Felszeghy Bálint, Mészáros Tamás, vagy Bodon Ferenc.

A Pithagorasz-tétel többféle magyarázatának egyike a kivetítőn (Forrás:Kalocsai Néplap, 2015)

„Egyfajta örökségként élem meg a tanítás szeretetét” – emelte ki a bme.hu kérdésére. „Számos tanító felmenőm is van: kedves családi legenda, hogy a dédapám, Szotyori József tanította Benedek Eleket a betűvetésre: az író „Édes anyaföldem!” című művében többször szerepel „Szotyori bácsi”. A kutatói életforma alapvető nálam, de az oktatás kiválóan kiegészíti és támogatja ezt az életszemléletet. A Műegyetem erős oktatói-kutatói műhelyei olyan közösségeket jelentenek, amelyekhez jó tartozni. Valamiféle egyensúlyra törekszem: a tehetséges fiatalokkal való foglalkozás is a kutatómunka része. Friss szempontokat hozhatnak be a kutatásokba” – fogalmazott a szakember.

Rónyai Lajos hangsúlyozta, értelmes kihívásnak tartja, amikor nem a legkiválóbbaknak magyaráz, hanem esetleg olyanoknak, akiknek ismeretbeli hiányosságaik vannak. Ez irányú legkülönlegesebb és legpozitívabb tapasztalatait a budapesti Csata Utcai Általános Iskolában szerezte, ahová a fiai is jártak. Egy szülői értekezleten az osztályfőnök jelezte, hogy segítségre szorulnak, önkénteseket keresnek falfestésre, udvarsöprésre, ráadásul a fizikatanáruk is elment. „Úgy gondoltam, megpróbálok segíteni, jobb lehetek ebben, mint lábazatfestésben” – emlékezett a professzor, aki arra számított, hogy a SZTAKI-ban talál olyan tanár szakos fiatalt, aki beugrik a hetedikes osztályt fizikára tanítani. „Arra gondoltam, hogy addig is pár órát elvállalok önkéntesen én magam, hiszen két szinten is tanultam fizikát. Végül nem találtam tanárt, majd nem is kerestem, mert megtetszett a küldetés, és egy évig ott tanítottam. Előfordult, hogy az általános iskolai órák után rohantam algoritmuselméletet tanítani az informatikus egyetemi hallgatóknak. Sokat készültem a tanórákra, hogy megfeleljek a tanulók támasztotta elvárásoknak. Ha nem túl jó az egyetemi előadás, akkor maximum udvarias hallgatás vagy szunyókálás a visszajelzés, de a kisdiákok azonnal elkezdenek mocorogni, ott nagyon gyors visszacsatolást, kritikát kap az előadó. Amikor eljöttem, a szülők nagyon szerették volna, ha maradok, de nem lehetett megoldani” – anekdotázott a kitüntetett.

A professzor számos külföldi kutatóműhelyt megismerve fontosnak tartja, hogy a jövő tudósai és általában az értelmiségi szakmákban elhelyezkedők világot lássanak: „régen is vándorútra keltek, hogy megismerjék, hogyan dolgoznak a jobb műhelyek. Tudományos, szakmai kapcsolatokat kell szerezni: ezt mindenkinek jó szívvel ajánlom, de az ideális az lenne, ha a megszerzett tudással a szakemberek hazajönnének és Magyarország felemelkedését szolgálnák”.

HA-GI
Fotó: Philip János