A hálózatkutatás terén elért teljesítményéért jutalmazták a VIK kutatóját.

„Bár az MTA Műszaki Tudományok Osztálya terjesztett fel a díjra, mint az egyik legnagyobb közbizalommal rendelkező intézmény, de úgy vélem, az elismerés a Műegyetemnek is szól, mert sok kollégámmal veszünk részt az akadémia Távközlési Tudományos Bizottságának munkájában” – emelte ki a bme.hu kérdésére Bíró József, az MTA doktora, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar (VIK) Távközlési és Médiainformatikai Tanszékének egyetemi tanára, aki a korszerű kommunikációs és közösségi hálózatok elemzési módszertanát és működésének jobb megismerését elősegítő teljesítőképesség-elemzés terén végzett munkájáért a közelmúltban a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje polgári tagozata kitüntetést vette át.

Bíró József Bonyhádon született és itt végezte alap- és középfokú tanulmányait. Elhivatott tanára Katz Sándor volt, aki sokakhoz hasonlóan vele is megszerettette a matematikát. „Középiskolai matematikatanárok között célszerű úgy bemutatkoznom, hogy az ő tanítványa voltam, mivel szakmai körökben nagyon jól ismerik a nevét” – emlékezett kiváló mesterére, aki a tananyagon túlmenően sokat foglalkozott velük: legtöbbször a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok (KöMaL) versenyfeladatait oldották meg. A fizikát Jurisits József hozta közelebb számára – idézte fel a professzor, hozzátéve, hogy mindkét jeles mentora ambicionálta az OKTV-n való részvételt.

A tehetséges diák 1987-ben bejutott a BME Villamosmérnöki Kar híradástechnika szakára, ezen belül az adat- és távközléstechnika ágazatra. „Akkoriban ötéves osztatlan képzés volt és nem nagyon lehetett szemesztert halasztgatni: ha valaki megbukott, évet ismételt, többen le is morzsolódtak, azonban igyekeztünk ez ellen dolgozni, sokat tanultunk együtt tankörtársaimmal, ez engem is segített a tananyag mélyebb megértésében” – ecsetelte a kezdeti időszak sajátosságait. Arról is beszélt, hogy vidéki hallgatóként óriási élményt jelentett számára az egyetemen találkozni a szakma emblematikus figuráival, akiket korábban csak a könyvekből ismert. Számos oktatója közül Csató Tamásné matematika-, és Szabó Árpád fizikatanárainak alakját elevenítette föl, de megemlítette Géher Károly (lineáris hálózatok), Veszely Gyula (elméleti villamosságtan) és Frajka Béla (kapcsolástechnika) kiváló oktatók nevét, valamint a gyakorlatokat tartó Ferenczné Árkos Ilonát egyaránt.

Bíró József kutatói érdeklődése nem az egyetemi évek alatt kristályosodott ki – bár mindig is szeretett elméleti kérdésekkel foglalkozni. Éppen diplomaszerzése után vezették be a PhD-képzés rendszerét az országban, ezért úgy döntött: folytatja tanulmányait. Plusz motivációt jelentett, hogy ekkor jöttek a Műegyetemre Svédországból az Ericsson menedzserei, akik a helyi tudományos szakemberekkel való együttműködés lehetőségét keresték. Ennek folyományaként indult el a közös munka a tanszék és az ipari szereplők között a '90-es évek elején. A folyamatba Bíró József doktoranduszként kapcsolódott be, így dolgozhatott a svéd telekommunikációs vállalat projektjeiben. „Az Ericssont már az együttműködésünk elején érdekelte a mesterséges intelligencia területének nagyon fontos elemét képező mesterséges neurális hálózatok távközlési alkalmazása, például nehéz optimalizálási feladatok megoldásban – jegyezte meg a díjazott, kifejtve: ezek a rendszerek viszonylag egyszerű csomópontokból épülnek fel, rétegekbe rendeződnek, és bizonyos mintázatok felismerésére megtaníthatók. Az optimalizálás fontosságáról elmondta: „a hálózatokban az erőforrások, az átviteli kapacitások, a csomópontok információ feldolgozási képessége korlátosak. Ezekre a forgalmi igények teljes vagy részleges ismeretében egyre jobb becsléseket kell adni, hogy meghatározzuk, a hálózat milyen üzemmódban működjön, és ne legyen torlódás, összeomlás. Általában tehát méretezési feladatokat végzünk: például milyen „vastagságú” cső szükséges az információátvitelhez, vagy mekkora kapacitású feldolgozó egységet kell beiktatni a hálózatba”. A téma kutatása végül olyan átfogóra sikerült, hogy a doktori disszertációját is ebből írta, pontosabban az ún teljesítményelemzésből. Mint fogalmazott: a teljesítményelemzésnek a diszciplináris alapja matematikai modellezés, az ún. sorbanállás és kiszolgálás elmélete: ha a hálózatokban az egyes adatcsomagok csomópontokhoz érkeznek, nem mindegy, milyen sorrendben követik egymást, ami kihat a működés minőségére.

Bíró József elsősorban a kutatások miatt maradt az egyetemen, de korábban, a bolognai rendszer bevezetése előtt több tantárgyat oktatott is, például az integrált távközlést, amelyben az ISDN és a BISDN (szélessávú) összevont szolgáltatású digitális hálózatok működését mutatta be. „Sok ehhez kapcsolódó technika – például az ún. aszinkron átvitelű módú hálózat (ATM) – mára vagy eltűnt, vagy lényegesen átalakult és az internetes technológiák részévé vált” – fűzte hozzá a szakember.

Bíró József a távközlés menedzsment műszaki hátteréről, az internet előretörésével pedig az IP alapú távközlésről tartott kurzusokat, majd tárgyfelelőse lett többek között az Infokommunikáció című kurzusnak. „Egyre nagyobb kihívás az oktató számára az információáradatban élő hallgatók figyelmét lekötni az előadásokon. Az utóbbi időben olyan kiváló kollégáim vették át tőlem részben a stafétabotot, akik remekül megoldják e feladatokat, míg én immáron főként kisebb létszámú MSc és doktori tárgyakat oktatok, kutatói szemináriumok keretében is együtt dolgozom doktoranduszokkal és fiatal kollégákkal ” – árulta el a kitüntetett, aki a doktori iskolák működtetésében is régóta részt vesz (az Ericssonnal megkötött együttműködés miatt szükség volt arra, hogy a frissen ledoktorált kutatók nem sokkal a fokozatszerzésük után a doktoranduszokkal foglalkozzanak).

A BME VIK két doktori iskolája a Villamosmérnöki Tudományok -, valamint az Informatikai Tudományok Doktori Iskola: Bíró József mindkét doktori iskolában kezdetben témavezető volt, 2016-tól a Villamosmérnöki Tudományok doktori iskola vezetője és a Doktori Tanács elnöke lett. Mindeközben tevékenységének része, hogy a TMIT tanszék tudományos felelőse, a tanszék tudományos interfészeit is ápolja, segíti a doktoranduszokat és a fiatal kollégákat az adminisztratív ügyek intézésében is. „A szűkebb szakterületemen kívül eső kérdésekkel is találkozom, ami nagyon motivál: különböző gondolkodású emberekkel – matematikusok, fizikusok, biológusok – beszélünk meg problémákat, ami érdekes eszmecseréket eredményez” – vallotta a kutató, aki időközben az MTA Műszaki Tudományok Osztályán a Távközlési Tudományos Bizottságba is bekerült: 2010-2016 között nem akadémikus közgyűlési képviselővé választották.

Bíró Józsefet és kollégáit az utóbbi időben a hálózattudomány kérdései foglalkoztatják. „A motivációm a mérnöki problémákból ered: régebben főként a kommunikációs hálózatokkal, az internettel összefüggő témákat elemeztünk, de az utóbbi években jó néhányunkat a hálózattudomány általánosságban is elkezdett érdekelni. Ez mindenféle rendszereket (repterek, útvonalak, az agy) magában foglal. A koponya feltérképezését például egyre jobb MRI felvételek segítik, amelyek nemcsak az agyterületek aktivitását mutatják, hanem azt is, hogy milyen idegpályák húzódnak meg közöttük. Más típusú hálózatok vizsgálatából is lehet hasznos ötleteket nyerni, és hasznosítani – vélekedett a professzor. „Talán a legjelentősebb tanulmányunkban arra jöttünk rá, hogy több valós hálózatban létezik egy navigációs mag, ami nagyon hasonló tulajdonságot mutat a legkülönbözőbb rendszerekben: ez sok kérdést vet fel” – ecsetelte a kutató, hozzátéve, szakmai pályafutásuk talán legnagyobb eredményét érték el, amikor szerzőtársaival a nagy presztízsű Nature Communications folyóiratban publikálták ez irányú eredményeiket. (A kutatásról korábban a bme.hu is beszámolt – szerk.)

„A kutatómunkámban a problémamegoldás mindig központi szerepet játszott: körül kell járni, meg kell vizsgálni jelenségeket. A mérnöki alapkutatások külön szépsége, ha a problémafelvetés mögött mérnöki motivációk vannak, tehát kézzelfogható célokat látunk. Minden ilyen kérdésben a rejtvényfejtés szépségét lehet megtapasztalni” – összegezte a szakember.

HA-GI
Fotó: Philip János