Nemcsak az online módon elérhetetlen idősek, hanem más korosztály számára is veszélyes az elszigetelődés – mutatott rá a karanténban töltött idő kockázataira a GTK szociológusa.

„A természeti katasztrófák eredményeként kialakuló vészhelyzetekkel már nagyon régóta foglalkoznak a szociológusok. Az a fajta izoláció, amit a járványveszély miatt mesterségesen értünk el, a természeti katasztrófáknál természetes módon alakul ki: leépülnek a személyes és intézményi kapcsolatok, az emberek nem tudnak találkozni egymással. Hiába nő a hajlandóság a szolidaritásra, ha az ehhez szükséges találkozások lehetőségének száma csökken” – ecsetelte a bme.hu kérdésére Janky Béla, a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar (GTK) Szociológia és Kommunikáció Tanszék egyetemi docense. „Szociológus kollégáim a sajtóban is felhívták a figyelmet arra, hogy a 'social distancing', azaz a 'társadalmi távolságtartás' egy nem túl szerencsés, egyúttal megtévesztő kifejezés: talán jobb lenne „fizikai távolságtartásról” beszélni” – hangsúlyozta a szakember, hozzátéve, „nyilvánvaló, hogy a járványügyi intézkedéseket be kell tartani, de ennek nem szabadna elszigetelődéshez vezetnie és a kommunikáció megszűnését is magában foglalnia”.

Az emberek egészségi állapotának fenntartásához is szükségük van a társas kapcsolatokra. A világ számos országában, főként az Egyesült Államokban zajlottak kiterjedt kutatások erre vonatkozóan fizikailag egészen és kevésbé elszigetelt személyek körében. Más vizsgálatoknál pedig a mortalitási adatokból tárják fel a szakemberek az oksági összefüggéseket, tehát azt elemzik, hogy a társadalmi izolációban élők halálozási rátája mennyivel nagyobb másokénál. „Az eddigi tudományos eredmények alapján valószínűsíthető, hogy a mesterséges elkülönítés végzetes következménnyel járhat. A karantén okozta izoláció például a szívbetegeknél stresszt és akár halált is okozhat: ők lényegében az új típusú koronavírus közvetett áldozatainak is felfoghatók” – emelte ki a GTK egyetemi docense, rámutatva: különösen figyelnünk kell a veszélyeztetett csoportokra, főként az idősekre, mert nekik jellemzően kicsi a kapcsolati hálójuk, és az is jobbára a közvetlen fizikai kontaktusokra épül. „Nekünk, fiatalabbaknak home office-ban vagy a karanténban szekunder megoldások állnak rendelkezésre, hogy a kapcsolati hálónk izolálva se sérüljön” – hangsúlyozta az oktató, majd tanácsokkal is szolgált: kommunikáljunk interneten keresztül a családdal, barátokkal, ma már számos kiváló program alkalmas erre. „Azoknak viszont, akiknek nincs, vagy kicsi ez a kapcsolati háló, hálózat-pótlékra van szükségük: a nyugdíjas valójában nem azért megy el a boltba, mert csak a friss kenyeret szereti – még ha azt is mondja, hanem mert végre beszélgethet a pékkel, a buszvezetővel, próbálja működtetni az egyébként nem, vagy rosszul 'üzemelő' hálóját az interakciók fenntartására; a szervezetének erre szüksége van. Sokuk számára e tevékenység a szó szoros értelmében élet-halál kérdése”. A szakember kiemelte, a karantén-helyzet nagy dilemmája, hogy a társadalom ezen rétegét mennyire 'zárjuk be' és meddig, tudván, hogy sokan nem is hagyják magukat elszeparálni.

„Mi a teendő? Nekünk, fiataloknak a saját kapcsolati hálónkat kell felmérnünk: kik ebben azok, akik nem tudják pótolni online módon a napi fizikai kontaktusokat, őket érdemes megkeresnünk. Ez viszonylag könnyű, ha a saját szüleinkről, nagyszüleinkről van szó, de fontos lenne azoknak is segíteni, akikkel viszont nem kommunikálunk túl gyakran. Nemcsak a nagy értékű és újságba kerülő felajánlások, a jótékonykodás a lényeges: a saját környezetünkben kell felélesztenünk a társas érintkezést! Beszélgethetünk egy ritkábban látogatott távoli rokonnal, tőlünk eltérő látásmóddal, életvitellel rendelkező társainkkal, vagy akár az egyébként kifejezetten idegesítőnek tartott, a közvetlen kommunikációból régóta kiesett ismerősökkel” – fejtette ki a szakember. Hozzátette: ugyan az 50-60 év körüli korosztály több mint fele fent van a közösségi média egyes felületein, de közülük sokan, főként az idősebbek nem használják ezeket a platformokat. A web 2.0 alkalmazásoknak kettős hatásuk van: egyfelől bejön a világ a lakásunkba, és növelheti a szorongást, mert minden rosszról értesülünk. A nyugtalanságot fokozhatja, ha egyébként sem tudjuk kibeszélni a bennünket ért negatív élményeket. A digitális világnak van azonban pozitív oldala: a fizikai elzártság ellenére tudunk kommunikálni, bár ez nem olyan közvetlen. „Az írásbeli chatelésnél jobb a telefonálás, a másik hangját hallva erősebb kötelékeket tudunk kialakítani, a video chatnél pedig látjuk is egymást, tehát érzékelhetők a gesztusok, a mimika, testünk jelzései. A személyesnél jön át a legtöbb verbális és non-verbális információ a másikról, ekkor az egész környezetet látjuk. Ha nem telefonálunk a világhálót nem használó időseknek, nagyon magányosak lesznek. 70 év fölött már sok az egyedülálló, főként nők. Sokuk számára a napi dialógusok a szó szoros értelmében az életet jelenthetik” – ecsetelte Janky Béla, egyúttal figyelmeztetve arra is: nemcsak az idősebbeknek vannak ilyen jellegű problémái a járványügyi vészhelyzet idején.

Az online kapcsolattartás általában páros tevékenység: a fiatalok viszont szeretnek tömegrendezvényekre járni. E korosztály már digitális írástudó, használja a közösségi médiát, karantén nélkül is, így tartja a kapcsolatot. Az utóbbi évek kutatásai alapján valószínű, hogy a szülők generációjának korábbi félelme nem megalapozott: a digitális eszközökkel lelki károsodás nélkül lehet a társas interakciókat fenntartani. Ugyanakkor ezt a társadalmi csoportot sem érte még olyan típusú korlátozás, amikor szinte csak a világhálón keresztül kommunikálhatnak. „Erről a kérdésről nem sokat tudunk, de lehet, hogy a BME-n is lesz egy tudományos vizsgálat: az antwerpeni egyetem 19 országgal közös programot kezdeményezett, hogy a hallgatók jólétét kérdőíves formában felmérje, kifejezetten az új koronavírus okozta helyzetre fókuszálva. Ez a réteg a kapcsolatháló-kutatásokban eddig nem veszélyeztetett közösségként vett részt, ha egyáltalán foglalkoztak velük. Intézményünket érdekelheti: diákjai miképpen viselkednek és gondolkodnak ebben a különleges helyzetben” – emelte ki Janky Béla.

A Szociológia és Kommunikáció Tanszék az Ergonómia és Pszichológia Tanszékkel, a Menedzsment és Vállalkozástan Tanszékkel, valamint a Magyar Nemzeti Bankkal közösen kezdett egy digitális érettség-kutatásba a vállalkozók és a lakosság körében még a járványügyi veszélyhelyzet előtt: az IT technológiák és velük működő új szolgáltatások igénybevételét vizsgálják. „Időközben azonban átalakítottuk a szakmai tervet: talán már egy-két hónap múlva lesznek eredmények arról, hogy az internethasználók miképpen reagáltak a karanténra” – osztotta meg Janky Béla, hozzátéve, mint mindenkit, őt is meglepetésként érte a vírus megjelenéséhez kapcsolódó krízis. „Mivel Szociológia és Kommunikáció Tanszék vagyunk, a tanszékvezető komoly szakmai kihívásként is értékelte az új szituációt, amelyet igyekszünk előnyünkre fordítani; az értekezleteken folyamatos a kölcsönös oktatás, a tapasztalatcsere, az ötletelés. Az új helyzet lehetőséget ad arra, hogy elszakadjuk az egyre kevésbé produktív hagyományos oktatási módszertanunktól. A technikai problémák leküzdése és az összmunka eredményeként 'kivirágoznak' a kurzusok: egyre jobbak az előadásvázlatok és egyre több hasznos, minőségi segédanyagot töltünk fel a fiataloknak. Ez a hozzáállás velünk marad hosszú távon, ezért már az ősszel színvonalasabbak, aktuálisabbak lesznek tananyagaink, emellett hatékonyabbá válik a kommunikáció a hallgatókkal” – összegezte a szakember.

HA-GI
Fotó: BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Szociológia és Kommunikáció Tanszék
Bélyegkép forrása: BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Szociológia és Kommunikáció Tanszék