A zalai tesztpálya Európában egyedülálló, háromlépcsős karbonmentesítési koncepcióját dolgozták ki a Környezetgazdaságtan Tanszék oktató-kutatói.

„A Föld klímájának szempontjából kockázatos légszennyező anyagok, elsősorban a szén-dioxid csaknem harmada a közlekedésből származik, így hétköznapjaink e lényeges összetevője döntő hatást gyakorol környezetünkre. A ZalaZONE üzemeltetője az ipari partnerek között példaértékű törekvése révén, elkötelezve magát a stratégiai infrastruktúra-fejlesztés mellett igyekszik semlegesíteni a pályára kerülő járművek üvegházhatású gázkibocsátását. E komoly és alaposan átgondolt szándék kezdeti kidolgozásában és megvalósításában nyújtunk segítő kezet” – foglalta össze a ZalaZONE dekarbonizációját célzó projekt lényegét Pálvölgyi Tamás, a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar (GTK) Környezetgazdaságtan Tanszékének egyetemi docense, a program szakmai koordinátora. Hozzátette: „világszinten kiemelkedő, Európában pedig egyedülálló az az elgondolás, amellyel ilyen kivételes módon minimalizálható a komplexum karbonlábnyoma”.

A műegyetemi szakemberek első lépésben egy hatásmodellt készítettek, górcső alá véve, hogy a tesztpálya működtetésében milyen CO₂-t kibocsátó források játszanak szerepet. Üvegházhatású gázok megjelenése történhet a próbapálya használata közben (különböző járműkategóriák összes futott kilométere és a tesztelés időbeli mértéke stb. a számítás alapja), a telephely épületeinek energiafelhasználásakor vagy a létesítmény üzemeltetéséből adódóan is (munkavállalók ingázása miatt, telephelyen belüli közlekedés, szállítás, biztonsági személyzet ingázása okán, vásárolt villamos energia során fellépő emissziók miatt stb.). Ezek alapján arra jutottak, hogy a szén-dioxid-emisszió kb. 50%-a  a próbapályán tesztelt hagyományos (belsőégésű motoros) autókból, ötöde a telephely működéséhez kapcsolódó, egyébként többnyire kiváló termikus tulajdonságokkal rendelkező épületekből származik, az elektromos kocsik esetében pedig elhanyagolható mennyiséget állapítottak meg.

A GTK szakemberei szerint összességében évente 500 tonna szén-dioxid kibocsátása történik a ZalaZONE tesztpályán, amelyet az alaptevékenységéhez nem kapcsolódó, egyéb kiegészítő intézkedésekkel lehetne ellensúlyozni. A kutatók több forgatókönyvet is kidolgoztak erre. „Természetközeli” javaslatukban a szén-dioxid megkötése céljából erdők vagy energetikai faültetvény telepítését ajánlották, és további lehetséges megoldásként vázoltak fel a terület mellé felépítendő, magas dekarbonizációs potenciállal rendelkező napenergia-telepet. Ezt a jövő fenntartható energiaellátásának meghatározó elemeként tartja számon a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA, International Energy Agency) is. „Valamennyi forgatókönyv előnyökkel és hátrányokkal is jár, ezeket mérlegelve megállapítottuk, hogy egyedüli jó elképzelés nincs” – hívta fel a figyelmet Pálvölgyi Tamás, aki kutatótársaival végzett gazdasági-környezeti összehasonlító elemzés alapján komplex intézkedési csomagot dolgozott ki, mindhárom forgatókönyv elemeit ötvözve: a rendelkezésre álló 18 hektárból 10 hektáron erdősítést valósítanának meg 4 féléves bontásban 2,5 hektáronként; energiaültetvény telepítésénél az energiafüzeket és a smaragdfákat két részre osztottan, egymás utáni két esztendőben ültetnék el; míg a naperőműveket előbb 1,5 hektáron építenék ki, majd ezt a mennyiséget pedig két évvel később megdupláznák. Számításaik szerint a dekarbonizációs megtérülés a 3. évtől várható. A Környezetgazdaságtan Tanszék docense kiemelten szólt a környezetvédelmi intézkedések társadalmi hasznosságáról és ennek gazdasági jelentőségéről is. Az üzemeltető végül az erdősítés és a telepített napelemek vegyes verzióját választotta és megkezdte a munkát a tervek alapján.

(Forrás: ZalaZONE)

A megoldás kidolgozásában két tanszéki vezető-oktató, két tanársegéd és két, a tudományos kutatások iránt érdeklődő, a tesztpálya környékén helyismerettel is rendelkező hallgató is részt vett. Megállapították, hogy a „nulla-emissziós vagy ennél jobb próbapálya létrehozása és működtetése” reálisan megvalósítható vízió. A pálya üzemeltetője e cél megvalósítására törekszik a jövőben.

A GTK kutatóinak és a tesztpálya üzemeltetésének további közös törekvése a valós idejű károsanyag-kibocsátás monitoring rendszerének kiépítése. A műegyetemi szakemberek közreműködésével jelenleg az emisszió nyomon követéséhez szükséges vezetői információs rendszer alapjainak kidolgozása zajlik: mesterséges intelligencián alapuló módszerek és szenzorok segítségével gyűjtenek információkat a területen zajló eseményekről és egyéb emberi tevékenységek (például járőrözés, épületek működtetése, munkatársak közlekedése stb.) energiafelhasználásáról.

A műegyetemi szakértők a trendelemzés segítségével megfogalmazták előrejelzéseik alapján a 2050-re várható jövőképet, amelyben már kizárólag elektromos járművekkel számoltak a tesztelésnél és a személyszállításnál, nem lesz repülős utazás és az épületek energiaigénye is zéró. A kutatók legoptimistább prognózisa szerint a teljes CO₂-kibocsátási mérték három évtized múlva éves szinten akár 87 tonnára csökkenhet.

„Tanszékünk erőssége az innovációs projektekben való részvétel, ezen belül is külön hangsúlyt fektetünk az önkormányzati és vállalati ’zöldítési’ lehetőségekre, ugyanis a környezethasználók jelentős része saját humánerőforrásból, külső szakértői segítség nélkül viszi véghez ezeket a feladatokat. Örömmel ragadjuk meg azokat a kutatási lehetőségeket, mint amely mellett a ZalaZONE üzemeltetése is letette a voksát. Elkötelezett partnerünk oldalán együttes erővel komoly fejlesztői munkát, átgondolt számításokra alapozott komplex gazdasági-környezeti hatáselemzést végzünk, újszerű tudományos eredményeinket hamarosan nemzetközi színtéren is publikáljuk, és terveink szerint a karbonsemlegesítés témájában elért sikereket is beépítjük a kurzusainkba ” – summázta az ígéretes közös munka előnyeit Pálvölgyi Tamás.

TZS-GI

Fotó: Takács Ildikó