Kellner Lajos 1956 októberében a honvédség fiatal, mindössze 24 éves civil műszaki oktatójaként kapcsolódott be a szabadságharcba, végig az utcákat járva. November közepén hagyta el az országot és Németországban telepedett le. Már 1958-ban részt vett az ottani magyar emigráció által szervezett ’56-os megemlékezéseken, kezében az 1956 októberéből menekített eredeti lyukas zászlójával. Politikai tevékenységét mindkét ország hatósága figyelte. A rendszerváltozást követően már sűrűn járt haza, minden év októberében saját kezűleg felújított Csepel teherautóján vitte végig a fiatalokat azon az úton, amelyen a tüntetők 1956-ban is vonultak.

Kellner Lajos számos hazai 1956-os megemlékezés, közte a műegyetemi ünnepség állandó résztvevője volt. 2013-ban a BME ünnepségén vehette át a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést. Az egykori szabadságharcos akkor úgy fogalmazott: megcselekedték, amit megkövetelt a haza.

Temetésén Hajtó Ödön, a Műegyetem 1956 Emlékbizottság elnöke mondott beszédet, a BME képviseletében pedig Kovácsné Kurutz Márta professzor emerita, Szesztai Edit, az Általános és Geodézia Tanszék nyugalmazott oktatója és Czvikovszky Tibor professzor emeritus vettek részt. Ők tolmácsolták az intézmény köszönetét Kellner Lajos családjának, amiért az eredeti lyukas zászlójával a BME ünnepségein részt vett, illetve annak őrizetével a Műegyetemet bízta meg. A szertartás végén az idős veteránok tartották a meghajtott zászlókat a sírra borítva a Szózat közben.

Fotó: Kurutzné Kovács Márta