Carnap és Wittgenstein a más elmékről: 1929-1932. A fizikalizmussal kapcsolatos prioritási vita egy további aspektusa

Carnap 1930-tól kezdve képviselte a fizikalizmus doktrínáját, ami szerint a tudomány univerzális nyelve a fizikai nyelv, azaz minden tudás-igényre jogosult állítást fizikai fogalmakkal kell megfogalmazni. Ezen átfogó tézis szerint (tartalmi beszédmódban fogalmazva) a pszichológiai mondatok is fizikai, tehát testi állapotokra és viselkedésekre vonatkozó mondatok; a fizikalizmus a pszichológia vonatkozásában egyfajta logikai behaviorizmust, avagy „módszertani materializmust” jelent.
Carnap fizikalista fordulatának okairól többféle értelmezést is találhatunk az irodalomban. Általában az olyan kritikákra szokták helyezni a hangsúlyt, amelyek szerint az interszubjektív jelentésű tudományos fogalmak fenomenális nyelvű megkonstruálása nem lehetséges, tehát az Aufbau fenomenális konstrukciós bázisú, módszertani szolipszista kiindulópontú projektje nem kivitelezhető. Így döntően Neurath azon tézisét és érveit szokás kiemelni, hogy kizárólag a fizikai nyelv interszubjektív, továbbá (kisebb mértékben) Neider Aufbau-kritikáját is, miszerint az Aufbau-ban javasolt módszerekkel nem lehetséges a fizikai tér és így a fizikai tárgyak interszubjektív fogalmát megalkotni, ezért a fenomenális kiindulópontú konstrukciós rendszert el kell vetni. Ezeknek pedig következménye, hogy mentális állapotokra vonatkozó mondatokat nem lehet tudatélményekre vonatkozó fenomenálisan nyelven megfogalmazni.
Ismert tény ugyanakkor, hogy Wittgenstein 1932-ben, a „Die physikalische Sprache als Universalsprache der Wissenschaft” megjelenése után az ő – szóban terjesztett – nézeteinek eltulajdonításával és (leegyszerűsítő formában való) való publikálásával vádolta meg Carnapot. Carnap és bécsi körös barátai alaptalannak tartották ezt a támadást, mindazonáltal Carnap későbbi publikációiban, békítő szándékkal, elismerte Wittgenstein hatását bizonyos nézeteire (és más bécsi körösökre). Éppen a fizikalizmussal kapcsolatban azonban semmiképpen sem tartotta jogosnak a wittgensteini vádat, ahogy általában a fizikalista fordulat értelmezői (pl. Uebel, Hintikka, Stadler, Stern) sem.
Ismert tény ugyanakkor, hogy Wittgenstein 1932-ben, a „Die physikalische Sprache als Universalsprache der Wissenschaft” megjelenése után az ő – szóban terjesztett – nézeteinek eltulajdonításával és (leegyszerűsítő formában való) való publikálásával vádolta meg Carnapot. Carnap és bécsi körös barátai alaptalannak tartották ezt a támadást, mindazonáltal Carnap későbbi publikációiban, békítő szándékkal, elismerte Wittgenstein hatását bizonyos nézeteire (és más bécsi körösökre). Éppen a fizikalizmussal kapcsolatban azonban semmiképpen sem tartotta jogosnak a wittgensteini vádat, ahogy általában a fizikalista fordulat értelmezői (pl. Uebel, Hintikka, Stadler, Stern) sem.
Előadásomban nem azt vizsgálom, hogy Carnap valóban plagizálta-e Wittgensteint, hanem azt, hogy mennyiben hasonlók Carnap és Wittgenstein ekkori nézetei. Azt állítom, hogy Carnap fizikalista nézetének bizonyos elemei, elsősorban a pszichológiai mondatok jelentésére, és ezen belül a mások mentális állapotaira vonatkozó mondatok jelentésre vonatkozó elképzelései, illetve a más elmékkel kapcsolatos analógiás érvelés elemzése, sok szempontból közel állnak Wittgensteinéihez. Ez önmagában is érdekes, mivel segíthet megvilágítani Carnapnak a Psychologie in physikalischer Sprache-ban igen elliptikusan megfogalmazott érveit a más mentális állapotok fizikalista értelmezése mellett. Másfelől ezek a hasonlóságok alapot adhatnak arra a feltételezésre, hogy Wittgenstein plágiumvádja nem, vagy nem elsősorban a protokollnyelv fizikai nyelvi értelmezésére vonatkozhatott, hanem a más elmék állapotaira vonatkozó mondatok értelmezésére.

Program:
Dr. Ambrus Gergely előadása

A Magyar Tudomány Ünnepe valamennyi BME programja ITT érhető el.