A Műegyetem legrangosabb elismerésében részesült több mint 40 esztendőn át végzett munkájáért a Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar oktatója.

„Nagy megtiszteltetés számomra ez a kitüntetés, hiszen mindig az egyetemért éltem, az intézmény érdekeit néztem; ez belülről fakad. Megható volt átvenni a díjat, mert egyáltalán nem számítottam rá” – vallotta a József Nádor emlékérem átvétele után Takács János, a BME Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar (KJK) Gépjárműtechnológiai Tanszék professzor emeritusa, aki az elmúlt évtizedek során kimagasló oktató-nevelő és tudományos tevékenységével, valamint az utánpótlás nevelésben nyújtott teljesítményével segítette a mindennapi életet a KJK-n. Az oktatási-tudományos egységek vezetésében betöltött szerepeivel, az oktatói és tudományos profilú bizottságokban, illetve a tudományos szervező és közéleti tevékenységben való részvételével jelentős mértékben hozzájárult az egyetem jó hírének növeléséhez – olvasható a laudációban. A szakember úgy fogalmazott: „mikor ide jártam, nem gondoltam, hogy egyszer én is tanár leszek. Oktatóvá válva azt vallottam, hogy az elsajátított ismereteket meg kell osztani. Ugyanakkor én is sokat tanulok a kollégáktól és a hallgatóktól, talán ezért szeretem úgy a csoportmunkát, mert az is tudást generál”.

Takács János 1972-ben végzett a Műegyetem Gépészmérnöki Karán okleveles gépészmérnökként, majd 1974-től az intézmény oktatója, egyetemi tanára lett, később pedig a műszaki tudományok kandidátusa, habilitált doktor, majd 1990-2012 között a BME Járműgyártás és -javítás Tanszék vezetője, idén júniustól professzor emeritus. A tanszéken a lézersugaras technológiák (vágás, felületkezelés, jelölés, hegesztés, forrasztás, gyorsprototípus-gyártás) bevezetését több mint húsz éve kezdte meg, számos hazai és nemzetközi szinten is sikeresen zárult alapkutatási és innovációs projekt témavezetője volt, több K+F program megvalósítása fűződik a nevéhez, miközben szakterületén tudományos iskolát teremtett. 11 doktorandusz végzett az irányítása alatt, elsősorban a nagy energiasűrűségű megmunkálások témakörben.

„Amikor a KJK-ra kerültem a járműgyártási területeken kívül a karbantartás és javítástechnológiák is előtérbe kerültek a tanári munkámban, majd a további fejlődéssel a nagy energiasűrűségű megmunkálások is. A néhai Bakondi Károly, a Járműgyártás és -javítás Tanszék akkori tanszékvezetője szorgalmazta, hogy ezeket a témákat hozzuk be az oktatásba, így a ’80-as évek második felétől kezdtünk el lézeres technológiával és plazmaszórással komolyan foglalkozni. A ’90-es évektől kezdődően a tanszéken már működött teljesítménylézer, ezért már valódi megmunkálásokat végezhettünk (vágás, hegesztés, forrasztás, hőkezelés) és beindítottuk a Teljesítménylézerek lézertechnológiák tantárgy oktatását, ami azóta is elérhető a karon. Mérföldkő volt, amikor nagyméretű acélszerkezeteket lézersugár által hőkezelt jelekkel tudtunk ellátni, amelyek távolság-, és a szerkezetben lévő hosszváltozásából származtathatók voltak a belső feszültségek. Ilyen jelöléseket tettünk például a vasúti sínekbe. Az elképzelés szerint a gördülő vonatról megállapítható, hogy télen és nyáron milyen, az üzemi terhelések által keltett feszültségek fellelhetők a vágányokban. Ez végül szabadalom lett” – emlékezett vissza pályája fontos állomásaira a kutató.

Nagy technológiai váltást jelentett a gyorsprototípus-gyártás, aztán pedig a „rapid prototyping” is, ami nem egy hagyományos eljárás, tehát nem az történik, hogy egy tömbanyagból forgácsolnak ki egy hasznos tárgyat, hanem rétegről rétegre építik fel azt porból – ismertette Takács János, aki elmondta még: tavaly kezdek el egy ehhez kapcsolódó jelentős projektet páratlan ipari és műegyetemi összefogás eredményeként: a kutatásban a BME két kara hat tanszéke és  a VARINEX vesz részt. „A cél, hogy új generációs orvosi implantátumokat testreszabottan gyárthassunk, amelyek az emberi szervezetbe beépíthetők, egyediek, engedélykötelesek, és amelyek javítják az életminőséget „A segédeszközök kialakításánál mindinkább arra törekszünk, hogy igazodjanak az emberi csonthoz hasonló merevséghez, tömeghez és pórusossághoz, így a szövetek benövését is biztosítani tudják” – hangsúlyozta a tudományos program egyik koordinátora. (A projektről korábban a bme.hu is beszámolt – szerk.)

„Ez egy hatalmas áttörést hozó munka, amelynek immáron nyugdíjasként, de mindenképpen szeretném látni az eredményét. A feladatokba a hallgatókat is bevontuk, mert elvárás, hogy ebből TDK dolgozatok, diplomamunkák és publikációk szülessenek” – hangsúlyozta a díjazott, hozzátéve, hogy „mindig akkor voltunk egy projektben igazán hatékonyak, ha a csapatban helyet kaptak fiatalok, TDK-zók, diplomatervezők, doktoranduszok, akikből később tanársegédek lettek. A tudományos kutatásban az embert a kíváncsiság hajtja, megérteni a világból valamit, amit eddig nem tudott. Ha ebből létrejön egy termék, ami hasznos, az csodálatos dolog, és ezt a diákoknak is mielőbb át kell élniük”.

Takács János kiemelte, hogy az Műgyetemen eltöltött több mint 40 év alatt az informatika, valamint a technológia fejlődése az oktatásban is nagy változásokat hozott. A 21. század új, digitális eszközeivel hatalmas lehetőségek nyíltak meg. Az interneten könnyű hozzájutni az információhoz, de nehéz kiszűrni, hogy mire van valóban szükség és mi a hiteles. Úgy vélte, a tanárok fő feladata ma már nem a lexikális tudás átadása: „az új feladatokhoz, más típusú és felkészültségű emberekre van szükség, az oktatás is új struktúrát kíván. A naprakész tudás mellett fontos, hogy a hallgatók elsajátítsák az alapismereteket: „hiába tud egy tanítványom nagyon jó programot írni, és készíteni szakdolgozatot méréstechnikából, ha fogalma sincs, hogyan működik, szedi össze és tárolja az adatokat, számítja ki az eredményeket a mérőgép, ezek nélkül a későbbiekben a tudás nehezebben konvertálható. A mérőeszköz kezelése gép- és programnyelvfüggő, de van egy alap, ami általánosítható. Az egyetem és az oktató dolga az, hogy ezt a ’megértést’ megtanítsa, a szakmai kiegészítést már el lehet sajátítani üzemi körülmények között is” – fogalmazott a professzor emeritus.

Az oktató-kutató a gyakorlati tudás fontosságát is hangsúlyozta. Úgy tapasztalta: azok a hallgatói lettek sikeresek, „akik megtanulták menedzselni a projekteket és megértették, miképpen lehet nagyobb elégedettséget elérni a cégeknél”. A diákoknak ezért megtanítjuk a módszeres, rendszerszemléletű gondolkodást, hogy képesek legyenek felismerni a problémát, és meglátni az összefüggéseket, hiszen nem tudjuk, hogy 10 év múlva milyen kérdésekre kell válaszokat adnunk” – összegezte Takács János.

PI - GI

Fotó: Philip János