Józsa János rektori évnyitó beszéde, 2017. szeptember 1.

 

Tisztelt Államtitkár Urak, Helyettes Államtitkár Úr, Polgármester Úr, Elnök, Alelnök és Igazgató Urak, Rektor Urak, Kancellár és Kancellárhelyettes Úr, Rektorhelyettes Asszony, Rektorhelyettes Úr, Dékán Urak, tisztelt elsős hallgatóink, tisztelt hozzátartozók, barátok és barátnők, Hölgyeim és Uraim!

Ahogy tavalyi tanévnyitónk a kezdete volt a 235. tanévünknek, úgy idei tanévnyitónk még mindig beleesik intézményünk alapításának 235. jubileumi évébe. 235 év az Institutum Geometricum et Hydrotechnicum-tól a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemig. A hazai műszaki felsőoktatás zászlóshajójáig, magyar és nemzetköziesített oktatásban, tudományos kutatásban, műszaki fejlesztésben és innovációban, itthon és külföldön egyaránt.

Immár harmadik rektori évnyitómon van szerencsém szinte ugyanazt elmondani, egyre büszkébben, egyre biztosabban. És ismétlés, de jóleső ismétlés az is, hogy olyan stratégiai fontosságú felsőoktatási intézményben dolgozunk, hamarosan Önökkel, elsősökkel együtt, amely meghatározó mértékben járult hozzá a magyar ipar és gazdaság mai fejlettségi színvonalának eléréséhez, és erre törekszik a jövőben is. Mit is lehet erre mondani? Hát azt, amit a költő Tandori Dezső írt valamikor a nyolcvanas években, egy rövid aforizmájában: Valami mást! Mindig ugyanazt!

Pár fontosabbat hadd emeljek ki az elmúlt tanév eseményiből és eredményeiből:

60. jubileumi évfordulóján méltó ünnepséggel emlékeztünk meg az 56-os forradalom és szabadságharc október 22-i műegyetemi előestjéről, a budapesti forradalmi eseményeket elindító diáknagygyűlésről. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy ez alkalomból kapta meg az egyetem a Történelmi Emlékhely címet, amelyet hirdető ún. sztélé a főbejáraton kifelé menve baloldalon látható. E megtiszteltetés nem pusztán egyetemünk akkori bátor polgárainak szól, hanem mindazon hazai egyetem akkori polgárainak, akik a megelőző napokban hangot adtak radikális változásokat követelő véleményüknek, és azzal eljöttek a Műegyetemre, egyesítve az egyetemi polgárság akaratát. Minderről az elnökségünkben helyet foglaló, akkori tevékeny résztvevő Hajtó Ödön persze sokkal többet tudna beszélni.

Díszpolgárunk lett Barsiné Pataky Etelka, a Magyar Mérnöki Kamara leköszönő elnöke, nem sokkal később a Magyar Érdemrend Középkeresztje a csillaggal Polgári Tagozata kitüntetettje, és Tuomo Siitonen finn építész professzor. Az újonnan alapított Neumann János Professzori címmel tüntettük ki Lovász Lászlót, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét. Ketten kapták meg a szintén újonnan alapított Ipari Professzor címet. Két kiváló, nemzetközi hírű külföldi professzor lett egyetemünk tiszteletbeli doktora. Ádám József akadémikus professzorunkat Széchenyi-díjjal tüntették ki. A Magyar Tudományos Akadémia Bokor József professzorunkat természettudományi alelnökévé választotta.

Az elmúlt tanévben tovább csiszoltuk 2020-ig szóló Intézményfejlesztési Tervünket. Ennek egy kardinális vállalása mára már meg is valósult olyan tekintélyes partnerekkel, mint a Siemens, az MVM, a Nokia és a Richter, konzorciumvezetőként több milliárd Ft-os támogatást nyertünk a Nemzeti Kutatásfejlesztési és Innovációs Hivataltól egy „Felsőoktatás és Ipar Együttműködési Központja” 4 éves futamidejű projekt megvalósítására. De számos más hazai és nemzetközi pályázati keretben is sikeresek vagyunk, művelt témáink kurrensek, nívós partnereinkkel egymás esélyeit növeljük.

Nemzetközi oktatási-kutatási kapcsolataink, oktatásunk nemzetköziesítése rendületlenül bővült. A kormányzat által külföldi hallgatók teljes képzésre fogadását támogató ún. Stipendium Hungaricum program keretében idén már 500-at meghaladó hallgató érkezik hozzánk BSc, MSc és PhD képzésre szerte a világból.

Tehetséges hazai fiataljaink ösztöndíjas támogatására tovább bővül az Új Nemzeti Kiválósági Program, ösztöndíj-támogatásban részesítve számos alap-, mester és doktori képzésben tanuló hallgatónkat, illetve fiatal oktatónkat.

De hogy is állnak Önök, leendő elsősök? Júliusban váltak ismertté a felvételi eredmények. Tisztelettel jelentem, hogy összességében tartottuk a megelőző év hallgatói létszámát, a ponthatárokban, illetve a felvettek átlagpontszámában némi javulást is fölmutatva, méltón a Műegyetem hagyományaihoz. A felvettek száma ismét meghaladta az ötezret, ezzel, befurakodva a három nagy tudományegyetem: az ELTE, Szeged és Debrecen közé, az ELTE mögött az előkelő második helyre kerültünk. Soha rosszabbat, ez nagyon megnyugtató, és még inkább az lesz, ha a kezdeti időszak lemorzsolódási mértékét is sikerül csökkentenünk. Mi, oktatók ezért mindent megteszünk, de legalább ugyanannyit jelent ebben az Önök szisztematikus, kitartó hallgatói munkája. Állítólag van egy olyan ösztön, amire támaszkodva az ember hosszan tud a képessége felső határán teljesíteni. Na, ilyesmire, ahogy a saját diákéveimre is visszaemlékezem, a Műegyetemen is előfordulhat, hogy szükség adódik. Ez azonban nemcsak hogy túlélhető, de kiváló embert formáló is: mérnök- és gazdasági embert, matematikus és fizikust, meg reményeink szerint általános értelemben művelt embert.

Bizton mondhatom, hogy a tudás, amit itt szereznek, eddig alig tapasztalt magas szintű tudás lesz, garantáltan piacképes, egyúttal jövőbeli életüknek biztos alapot nyújtó. Nyolc karunk, köztük hat mérnök kar, a Természettudományi Kar és a szükségszerű, de ígéretes megújulás folyamatában lévő Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar kínál erre, az átoktatásokon keresztül, sok szálon integrált, széles palettát.

Sokan Önök közül tanulmányaik megkezdésével, vagy annak folyamán kikerülnek a szülői házból, egyre inkább maguk járják a tudásszerzés erdejét. Arra azonban mindig ügyeljenek, hogy bármennyire is formálódnak, gazdagodnak tudásban, ne felejtsék honnan jöttek, milyen sokkal tartoznak szüleiknek, akik eddig nevelték és eljuttatták Önöket.

Hogyan is szól ez meseszerűen a Bartók Béla által megzenésített Cantata Profana-ban:

Volt egy öregapó,

Volt néki, volt néki

Kilenc szép szál fia,

Testéből sarjadzott

Szép szál kilenc fia.

Nem nevelte őket

Semmi mesterségre,

Szántásra-vetésre,

Ménesterelésre,

Csordaterelésre;

Hanem csak nevelte

Hegyet-völgyet járni,

Szarvasra vadászni.

…ugorva öt versszakot a végére (de otthon mindenki végigolvassa!):

És addig-addig

Vadászgattak, addig:

Szarvassá változtak

Ott a nagy erdőben.

És az ő szarvuk

Ajtón be nem térhet,

Csak betér az völgyekbe;

A karcsú testük

Gúnyában nem járhat,

Csak járhat az lombok közt;

A lábuk nem lép

Tűzhely hamujába,

Csak a puha avarba;

A szájuk többé

Nem iszik pohárból,

Csak tiszta forrásból.

 

Tiszta forrásból szerzett tudásuk jelképeként bármekkora szarvuk is nő, mindig be kell, hogy férjenek a szülői otthon ajtaján, szüleik nagy büszkeségére. El lehet azt a szarvat úgy fordítani, hogy beférjen.

Tegnap késő délután gyanútlanul hazafelé tartva a Várban, a Szentháromság-téren fiatalok nagyobb csapatát láttam meg a volt villanykari kollégium előtt. Szinte biztosra menve szólítottam meg egyiküket, egy komolyabb, mentor-kinézetűt: Maguk melyik egyetemről vannak? Hát a magáéról, rektor úr! – hangzott az azonnali válasz. Neveket nem mondhatok, de ez, bevallom, jólesett: vannak, akik ismernek az egyetemen. Az meg még jobban esett, hogy első kérésre hajlandó volt egy nagyobb csoport gólya egy közös fényképhez összeállni velem. Csupa jó kiállású lány és fiú, utóbbiak miatt ki is kellett rendesen húzni magam, hogy kissé magasabbnak látsszak. Nekem azt mondták, hogy mérnök informatikus szakosok lesznek, és hogy hagyományos része a gólyák programjának az évtizedekig villamos koleszként szolgáló patinás épület és az azon lévő emléktábla meglátogatása. Akik még utoljára ott laktak, mára már legalább 60 évesek, szép dolog jelképesen kezet fogni és láncot alkotni velük…Ja, és innen üzenem, hogy a közös fotót a rektor@mail.bme.hu címre kéretik küldeni.

Pár dolgot még a Műegyetemről, merthogy most aktuális beszélni róla. Önök egy olyan egyetemre nyertek felvételt, amely az általa oktatott szakterületek túlnyomó többségére nézve a hazai felsőoktatási rangsorainak hosszú évek vezetője. A Műegyetemre való bekerüléshez nemegyszer 100-150 ponttal kellett többet elérniük, mint a hasonló műszaki szakot hirdető más intézményekbe. Diplomáink – és itt BSc és MSc diplomáinkra, továbbá PhD fokozatainkra egyaránt gondolok – a legértékesebb és legnagyobb presztízsű hazai diplomák közé tartoznak, a világon mindenhol elismerik és keresik az itt végzett mérnököket; a műegyetemi képzések és maga az intézmény a világrangsorokban nem rossz helyen, általában a legjobb 3-5%-ban áll.

Megjegyzem még, hogy mesterdiplomát pár szakon ún. duális képzésben is lehet szerezni, szakterületeink élenjáró cégeivel együttműködésben. Meg széles nemzetközi szerződéses kapcsolataink jóvoltából külföldi részképzésre, diplomatervezésre is nagy választékot kínálunk, de ez ma már szinte evidencia, és jól is van így.

Önök, akik most az alapszakoknak futnak neki, ne feledjék, hogy annak elvégzésével csak a mérnöki, menedzseri, gazdálkodási, matematikusi és fizikusi alapokat sajátítják el, szakmájuk igazi mesterévé a mesterszakok elvégzésével válhatnak, ezért Önöket úgy képezzük, hogy többségükben mesterszinten továbbtanuljanak. Ezzel kerülnek ugyanis olyan komplex, finomra hangolt tudás birtokába, amely a munkaerőpiacon különleges előnyt jelent, amin keresztül Önök nemcsak munkavállalók, hanem munkaadók is lesznek.

Merthogy sok minden abból, amit elmondtam, természetesen érdemleges kapcsolatban áll, sőt, kölcsönhatásban van nemzetgazdaságunkkal. Bizonyára ennek részleteiről is hallunk ez évi díszvendégünk, Lepsényi István, a Nemzetgazdasági Minisztérium gazdaságfejlesztésért és –szabályozásért felelős államtitkárának ünnepi beszédében.

Kedves leendő elsősök, kívánok Önöknek kitartó munkát és ebből bizton várható eredményes tanulmányokat!