Tisztelt államtitkár urak, tisztelt meghívott vendégeink, tisztelt leendő elsős hallgatóink, tisztelt hozzátartozók, barátok és barátnők, hölgyeim és uraim!

Engedjék meg, hogy Shakespeare-t segítségül hívva, elmúlt két évünkre visszatekintve, személyes megnyilvánulással kezdjem:„Kizökkent az idő; – ó kárhozat! Hogy én születtem helyre tolni azt!” De egyúttal lépjek is tovább, csodaszép Aulánkba, immár 237. tanévünk megnyitó ünnepségére.

237 év – az 1782-ben megalapított Institutum Geometricum et Hydrotechnicum-tól a mai Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemig. A hazai műszaki felsőoktatás zászlóshajójáig, Kiválóság magyar és nemzetköziesített oktatásban, tudományos kutatásban, innovációban és technológiai fejlesztésben. Immár negyedik rektori évnyitómon van szerencsém egyetemünk nevében mindezt elmondani, egyre büszkébben, egyre biztosabban. Jóleső, hogy olyan stratégiai fontosságú felsőoktatási intézményben dolgozunk, hamarosan Önökkel, elsősökkel együtt, amely meghatározó mértékben járult hozzá a magyar ipar és gazdaság mai fejlettségi színvonalának eléréséhez, és erre törekszik a jövőben is.

Hadd szemelvényezzek az elmúlt tanév eseményiből és eredményeiből. Díszpolgárunk lett Elter József, a Paksi Atomerőmű műszaki igazgatója. A Neumann János Professzori címmel Lovász Lászlót, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét követően a tőlünk a ’80-as évek közepén elszármazott, Egyesült Államokban élő Sztipánovics János villamosmérnököt, a Vanderbilt egyetem professzorát tüntettük ki. Egyetemünk tiszteletbeli doktora lett Reimund Neugebauer professzor úr, az innovációs kutatásokban és fejlesztésekben élenjáró németországi Fraunhofer Társaság elnöke. A számos állami kitüntetés közül kiemelkedik, hogy idén március 15-e alkalmából oktatóink közük ketten is Széchenyi-díjban részesültek: Péceli Gábor professzor úr, egyetemünk előző rektora, és Czigány Tibor professzor úr, a Gépészmérnöki Kar elnökségünkben helyet foglaló dékánja. Különlegesen megtisztelő, hogy augusztus 20-a alkalmából Fodor István, a Műegyetem Konzisztóriumának szintén jelen lévő elnöke, egyetemünk díszpolgára, a Magyar Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetésben részesült.

A hallgatói eredmények közül hadd emeljem pusztán ki különféle versenycsapataink számos rangos hazai és nemzetközi sikerét. A sikerek részleteit illetően tanulmányozzák egyetemi honlapunkat, ha kis szabadidőhöz jutok, én is azt szoktam tenni. A rektornak megnyugtató, egyúttal fölemelő érzés ez.

Az intézményi Tudományos Diákköri Konferenciánkról számos hallgató kvalifikálta magát kiváló teljesítménnyel a jövő tavaszi Országos TDK Konferenciára, amelynek népes Műszaki Tudományi, valamint Kémai és vegyipari Tudományi Szekcióját a Műegyetemen rendezzük.

Az élet olyan, hogy voltak veszteségeink is: múlt szeptemberben a Fiumei úti Sírkertben helyeztük örök nyugalomba Oláh Györgyöt, az egyetemünkön végzett, Corvin-lánccal kitüntetett, Széchenyi-nagydíjas magyar származású amerikai vegyészprofesszort, aki 1994-ben kémiai Nobel-díjat kapott „a karbokation-kémiához való hozzájárulásáért”. Idézve Orbán Viktor miniszterelnök úr gyászbeszédéből: „Nemcsak a nagy magyar tudósok, de a nagy magyar hazafiak könyvében is őrizzük emlékét”. Idén itt az Aulában legnagyobb számban a Vegyészmérnöki és Biomérnöki Karunk leendő elsősei foglalnak helyet. Nekik jelzem, hogy akik közülük majdan doktori fokozat megszerzésére adják a fejüket, azoknak ehhez az út az Oláh György Doktori Iskolán keresztül vezet.

Pár szót tudományos kiválósági, kutatásfejlesztési és innovációs pályázati eredményeinkről: Pályázati sikerességünk rendületlen, a meghirdetett hazai pályázatok szinte teljes skáláján sikeresen szerepeltünk, meglévő pályázati projektjeinket eredményesen folytatjuk. Az olyan tekintélyes partnerekkel konzorciumban, mint a Siemens, MVM, Nokia és Richter, második évébe lépett a Nemzeti Kutatásfejlesztési és Innovációs Hivatal finanszírozta, röviden FIEK-nek mondott, „Felsőoktatás és Ipar Együttműködési Központja” elnevezésű, 4 éves futamidejű projektünk. Egyetemünk jelentős támogatást nyert továbbá az EMMI által meghirdetett Felsőoktatási Intézményi Kiválósági programban. Segítségével már eddig is kiváló szinten művelt tudományterületeinken törekszünk még kiválóbak lenni. Számos nemzetközi pályázati keretben is sikeresek vagyunk, művelt témáink kurrensek, nívós partnereinkkel egymás esélyeit növeljük. Mindegyik projektünknél kiemelendő, hogy külön hangsúlyt fektetünk arra, hogy azokba bevonjuk hallgatóinkat a tehetséggondozás, a szakmai továbbfejlődés jegyében.

Projektjeink, a kutató-fejlesztő munka sokszor eredményez egyedi, méretben is nagy alkotásokat. De a Műegyetem közössége kis méretben is tud óriásit alkotni, nagy szellemi tudást tömöríteni. Szimbolikus, kiemelkedő példája ennek az űrkutatásban a Gschwindt András professzor úr vezette csapat által kifejlesztett MASAT-1, az első magyar, sikeresen pályára bocsátott, sok értékes mérési eredményt a Földre sugárzó műhold. A MASAT név egyszerű dolgot takar: MAgyar SATellit. Engedjék meg, hogy meg is mutassam mérethű másának egy példányát. Látják, kocka alakú, élhossza mindössze 10 cm.

De nekünk ez sem elég: mint következő lépés, a csapat már megalkotta azt a felbocsátás előtt álló SMOG 1 műholdat – mutatom is –, amelynek élhossza a MASAT-énak fele, vagyis felülete annak negyede, térfogata pedig nyolcada. Kedves leendő elsősök, itt rögtön jeleznem kell, hogy egy ilyen aránysor-produkció, amit rektorként most fölmutattam, a Műegyetemen messze nem elegendő az elégséges osztályzat megszerzéséhez!

Nemzetközi oktatási-kutatási kapcsolataink, oktatásunk nemzetköziesítése folyamatosan bővül. A kormányzat által külföldi hallgatók teljes képzésre fogadását támogató ún. Stipendium Hungaricum program keretében egyetemünkre szerte a világból évente mintegy 500 hallgató érkezik hozzánk BSc, MSc és PhD képzésre.

Tehetségeink támogatásának mára szilárd alapja az Új Nemzeti Kiválósági Program, ösztöndíj-támogatásban részesítve számos alap-, mester és doktori képzésben tanuló hallgatónkat, ill. fiatal oktatónkat, kutatónkat.

Na, és akkor a leendő elsősökről: Szokásosan július végén válnak ismertté a felvételi eredmények, így volt ez idén is. Tisztelettel jelentem, hogy nagyságrendjében tartottuk a megelőző évi hallgatói létszámot és a ponthatárokat, a felvettek átlagpontszámában némi javulást is fölmutatva, méltóan a Műegyetem hagyományaihoz. Önök elsősök, bekerülnek egy törekvéseink szerint különleges tudású, kiváló embert formáló intézménybe: mérnök- és gazdasági embert, matematikus és fizikust, meg reményeink szerint általános értelemben művelt embert. A tudás, amit itt szereznek, piacképes, jövőbeli életüknek biztos alapot adó tudás lesz. Nyolc karunk, köztük hat mérnökkar, a Természettudományi Kar és a mára megújult Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar kínál erre, az átoktatásokon keresztül, sok szálon integrált, széles palettát.

Túlélve a gólyatábor viszontagságait, ezen a héten számos, kiváló mentorok vezette gólyacsapattal volt szerencsém az egyetem területén találkozni. Jópárukkal beszélgetésbe elegyedtem, és meg kell mondanom, hogy udvariasan engedték, hogy kibontakozzak, türelmesen végighallgatták rögtönzött jótanácsaimat… elvégre a rektor is csak egy esendő ember. Közben azért persze kaptam egy környékbeli lakostól egy levelet, jelezve, hogy a decibellel a késő esti, éjszakai órákban némi bajok vannak. Tudom, ezt nehéz orvosolni, sodorja az embert a fokozódó jóhangulat. Így aztán a mentoroknak cseles tanácsot adtam: csapataik hangoskodjanak nappal annyit, hogy estére jól berekedve a hangoskodás már megszűnjön problémának lenni.

Pár dolgot még a Műegyetemről, merthogy most aktuális ezeket említeni: Önök egy olyan egyetemre nyertek felvételt, amely az általa oktatott szakterületek túlnyomó többségére nézve a hazai felsőoktatási rangsorainak hosszú évek óta vezetője. A Műegyetemre való bekerüléshez többnyire 50, de nem egyszer 100-150 ponttal kell többet elérniük, mint a hasonló szakot hirdető más intézményekbe. Diplomáink – és itt BSc és MSc diplomáinkra, továbbá PhD fokozatainkra egyaránt gondolok –, a legértékesebb és legnagyobb presztízsű hazai diplomák közé tartoznak, a világon mindenhol elismerik és keresik az itt végzett mérnököket; a műegyetemi képzések és maga az intézmény a világrangsorokban nem rossz helyen, általában a legjobb 3-5%-ban áll. Megjegyzem még, hogy mesterdiplomát pár szakon ún. duális képzésben is lehet szerezni, szakterületeink élenjáró cégeivel együttműködésben. Kiemelendő, hogy az országban újszerűen, az új tanévben 3 éves üzemmérnök informatikus képzés is indul a hazai informatikushiány legalábbis mérséklésére, egyfajta kiválósági képzésként pedig Autonóm járműmérnök angolnyelvű mesterszakot indítunk, az önvezető járműfejlesztés mérnökigényének kielégítésére.

Önök, akik most elsősként az alapszakoknak futnak neki, ne feledjék, hogy annak elvégzésével csak a mérnöki, menedzseri, gazdálkodási, matematikusi és fizikusi alapokat sajátítják el, szakmájuk igazi mesterévé a mesterszakok elvégzésével válhatnak, ezért Önöket úgy képezzük, hogy többségükben mesterszinten tovább tanuljanak. Ezzel kerülnek ugyanis olyan komplex, finomra hangolt tudás birtokába, amely a munkaerőpiacon különleges előnyt jelent, amin keresztül Önök nemcsak munkavállalók, hanem munkaadók is lesznek. Az általános szemlélet mellett persze szakterületük szerint különböző beállítottsággal, ami nem is baj, így fedjük le együtt hozzáértésünkkel a legnagyobb összterületet. Ennek mibenlétét és különleges hasznosulását jól szemlélteti a bizonyára sokak által már ismert történet:

Öt műegyetemi diplomás beül egy autóba, de az valahogy nem akar indulni.

• A gépészmérnök a leggyorsabb és legmagabiztosabb: Elromlott az önindító, kellene egy csavarhúzó és megcsinálom.
• Villamos mérnök: Biztos lemerült az akku, feltöltöm, ha van egy alkalmas csatlakozó.
• Vegyészmérnök: Szerintem szennyezett az üzemanyag, megcsinálom a vegyi elemzést és utána közömbösítem a szennyezést.
• Pszichológus (merthogy ilyen szakunk is van, és bevallom ezt a részt a kiváló pszichológus Csépe elnökasszonytól hallottam): Figyi, van kedvetek beszélni róla?
• És végül a mérnök informatikus: Szerintem mindannyian szálljunk ki, aztán üljünk be újra! (magyarul ugye ezt hívjuk reboot-olásnak).

Végül, az elmúlt 3 év tanévnyitóinak beszédmondó díszvendégeiről: 2015-ben Áder elnök úr, 2016-ban Varga miniszter úr és Habsburg György főherceg, 2017-ben Lepsényi államtitkár úr. Ennek a sornak méltó, megtisztelő folytatása, hogy idei beszédmondó díszvendégünk Professzor Doktor Bódis József, az EMMI Felsőoktatásért Felelős Államtitkára. Tudvalevő, hogy államtitkár úr a közelmúltig 8 éven keresztül a Pécsi Tudományegyetem rektora, emellett négy évig a Magyar Rektori Konferencia elnöke volt. Ha beszédeinkben átfedések lesznek, az pusztán a tények megerősítését jelenti, amit ő másképp mond, abban pedig természetesen neki van igaza. Mindezek mellett, mint a magyar felsőoktatás elsőszámú kormányzati vezetője, bizonyára átfogó képet is fog adni felsőoktatásunkról.

Kedves leendő elsősök, kívánok Önöknek kitartó munkát és eredményes tanulmányokat!