2013. július 23-án türelemmel viselt hosszú betegség után elhunyt Dr. Molnár Károly egyetemi tanár, a BME 2004-2008 közötti rektora. Temetésére szűk családi körben kerül sor.

Családja gyászában valamennyien osztozunk.

Dr. Péceli Gábor rektor

Molnár Károly (1944-2013)

Molnár Károly 1944. február 24-én született Budapesten. 1967-ben gépészmérnöki oklevelet szerezett a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán, vegyipari gépész szakon. Tanulmányainak végeztével a BME Vegyipari és Élelmiszeripari Gépek Tanszékének (ma Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszék) oktatója, majd később tanszékvezetője lett. Tanszékvezetői megbízását 2004-ig, rektorrá történő kinevezéséig látta el.

1972-ben műszaki doktori címet szerezett summa cum laude fokozattal a „Folyadékoldali turbulens diffúziós tényező vizsgálata szeleptányérú oszlopokban” című dolgozat alapján. 1979-ben védte meg kandidátusi értekezését, amelynek címe: „Kapillárpórusos anyagok szakaszos konvekciós szárításának vizsgálata kétrétegű modell alapján”. Az egyidejű hő- és anyagátadás témakörében kidolgozott új számítástechnikai módszerekért 1980-ban az MTA elnöke elismerésben részesítette. 1990-ben védte meg akadémiai doktori értekezését, amelynek címe: „Háromfázisú fluid diszperz rendszerek ipari szétválasztási és környezetvédelmi feladatok megoldására”.

Több mint 100 tudományos publikációja jelent meg hazai és külföldi folyóiratokban (pl. International Chemical Engineering, Chemie Anlagen + Verfahren, Műszaki Tudomány, ACTA stb.). Számos nemzetközi konferencián vett részt mint előadó (Liege, Tokyo, Prága, Frankfurt stb.), közleményei több konferencia kiadványában jelentek meg (Drying 78, 80, 84, stb.). Az V. Int. HeatPipe Konferencián (Tokyo) meghívottként, előadást tartott, szekcióelnöki feladatokat látott el és a konferenciakiadvány szerkesztőbizottságának is tagja volt. A Periodica Polytechnica Mechanical Engineering folyóirat szerkesztőbizottságának elnöki tisztét 1996-tól több éven keresztül látta el. 1993-ban Nagoyában az INDENFI (International Delegation of Filtration) elnökének választották meg 3 évre, s ezzel Magyarország elnyerte a 7. Szűrési Világkongresszus rendezési jogát, amelyet 1996-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen nagy sikerrel rendeztek meg. Ellátta a világkonferencia hazai elnöki feladatait.Több műszaki könyv társszerzője, egyetemi jegyzetek, illetve egyetemi tankönyv társszerzője. Az USA-ban megjelent Handbook of Industrial Drying című könyv egyik társszerzője, amelynek átdolgozott, bővített 3. kiadása 2006-ban jelent meg. Szakmai munkája elismeréseként 1996-ban az ipari miniszter Eötvös Loránd-díj kitüntetésben részesítette.

Aktívan részt vett a tudományos közéleti munkában,számos aspiráns és doktori ösztöndíjas munkáját irányította. Az MTA Műszaki Tudományok Osztálya Áramlás- és Hőtechnikai Bizottság elnöke volt (2000-2003), a Vegyipari Gépek és Szárítóberendezések Albizottság titkára, az MTA Megújuló Energetikai Technológiák Albizottság tagja, a Kémiai Tudományok Osztály Műszaki Kémiai Bizottság társelnöke, a Vegyipari Műveleti és a Vegyipari Gépészeti Munkabizottság tagja és az Élelmiszertudományi Komplex Bizottság állandó meghívottja volt. Az OTKA Élettelen Természettudományi Szakkollégium tagja, a Gépész-Kohász zsűri elnöke volt 6 éven át. Az itt végzett munkája elismeréseként Ipolyi Arnold díjat kapott. A Gépészet '98, valamint a Gépészet '2000 tudományos konferencia szervező és tudományos bizottságainak elnökeként is tevékenykedett. Az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület Műszaki Tudományos Tanácsának elnöke, a választmányának tagja, a Hő- és Anyagátadási Bizottság elnöke volt több éven keresztül. Az itt végzett munkájáért Kiváló Aktíva, Segner András és Sziklai Géza, illetve Szabó Imre kitüntetéseket kapott. A Magyar Kémikusok Egyesülete Vegyipari Gépészeti Szakosztályának elnöke volt. Az European Federation of Chemical Engineering szűrési és szétválasztási munkabizottságában Magyarország képviselőjeként végzett elismerésre méltó munkát. 1998 decemberétől a Magyar Professzorok Világtanácsa elnökségének tagjává választották. Tevékenysége elismeréseként 2002-ben „Pro Universitate et Scientia” kitüntetésben részesült. Oktatási és tudományos munkáját mind a Miskolci Egyetem (Professor Honoris Causase), mind a Szent István Egyetem (Pro Facultate) magas kitüntetéssel ismerte el.

Molnár Károly 8 elfogadott szabadalmat, közülük 2 európai védettségűt tudhatott magáénak, amelyek igen nagy nemzetközi érdeklődést váltottak ki. Tevékenységét a Kiváló Feltaláló kitüntetés arany fokozatával ismerték el két alkalommal.

Több évtizedes oktatói munkáját BME Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnikai Tanszékén és jogelődjein végezte. Számos tantárgy programját dolgozta ki, amelynek hosszú ideig előadója is volt. Meghívott előadóként a Veszprémi Vegyipari Egyetemen is oktatott. Oktatási tevékenységéért Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült.

1988. július 1-én pályázat útján megbízták a tanszékvezetői feladatok ellátásával. Vezetésével kidolgozásra került:

• a „Vegyipari, Mezőgazdasági ás Élelmiszeripari Gépészeti Tudományok” megnevezésű doktori akkreditációs pályázat, amelyet a Gépészmérnöki Kar doktori alprogramjaként akkreditáltak
• a Vegyipari és élelmiszeripari gépészmérnök főiskolai képzés tanterve, és a „kredit” rendszerű képzés kialakítása, mely új oktatási formaként 1994 szeptemberében indult a Budapesti Műszaki Egyetemen,
• a vegyipari gépész mérnökasszisztens képzés szakalapítása és indítása.

1991-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. 1991. július elsejével 3 évre dékánhelyettesi kinevezést kapott a Gépészmérnöki Karra, majd 1994. július elsejével a Gépészmérnöki Kar dékánja lett, amely tisztséget 2001-ig töltötte be. Dékáni eredményei:

• a gépészmérnöki főiskolai szintű oktatás kreditrendszerű tanterve és négy szakirányban a képzés elindítása
• kidolgozásra került a kredit egyenértékűségen alapuló okleveles képzésbe való átmeneti képzés
• bevezették a moduláris szakirányú képzést a Karon
• tanterv és tantárgyprogram készült a Terméktervező és az Energetikai mérnök szak alapítására és indítására

1994-1998 között a Tiszai Vegyi Kombinát Rt. Igazgatóságának elnöki, majd elnökhelyettesi tisztségeit látta el. 1998 júliusától októberig a Paksi Atomerőmű Rt. Igazgatóság elnöke, majd 2000. októberéig a felügyelőbizottság tagja volt. 2002-ben ismét a Paksi Atomerőmű Rt. Igazgatóság elnökének választották, amely tisztséget 2008-ig töltötte be.

2001. július elsejével megbízást kapott az oktatási rektorhelyettesi feladatok ellátására, majd 2004. augusztus 1-jével a BME rektorává nevezték ki, amely megbízást 2008-ig látta el.

A BME rektoraként:

• nevéhez fűződött a bolognai rendszerű képzés műegyetemi bevezetése,
• elkezdte a BME Központi épületének átfogó rekonstrukcióját, amelynek keretében az épület homlokzata megszépült, tetőszerkezetének felújítása megkezdődött, a főépület bejárata visszakapta a második világháborúban megsemmisült – négy allegorikus nőalakot mintázó – szobrait,
• új alapokra helyezte a műegyetemi tudásközpontok működését, jelentősen megerősítve a gazdaság, az egyetem és a fenntartó közös kutatási és fejlesztési együttműködéseit,
• kezdeményezte a BME „Q” épületének megépítését, valamint két kollégiumának átfogó rekonstrukcióját.

2006-ban a Magyar Rektori Konferencia elnökévé választották. Vezetésével alakították ki a műszaki felsőoktatás lineáris rendszerét, a bolognai-folyamattal fémjelzett felsőoktatási reform következetes képviselőjeként megszervezte, hogy a műszaki szakokon elsőként vezették be a kétlépcsős képzést. Elnöki tevékenysége során nevéhez fűződik a hazai egyetemek-főiskolák intézményi, valamint a szféra autonómiájának megerősítése, a felsőoktatási intézmények képviseleti rendszerének egységesítése.

Magas színvonalú oktatói, tudományos és oktatásszervezési munkájáért a Köztársasági Elnök 2005-ben Középkeresztet, 2007-ben Széchenyi-díjat adományozott.

2008 és 2009 között tudománypolitikáért, kutatásfejlesztésért és technológiai innovációért felelős tárca nélküli miniszterként tevékenykedett.