Junior Prima Díj az energia-elnyelőkkel kapcsolatos kutatásokért

Orbulov Imre Norbert, a BME Gépészmérnöki Kar fiatal kutatója a fémmátrixú kompozitok és fémhabok fejlesztése területén elért kimagasló eredményeiért kapta az elismerést.

Éppen két teli kézzel mentem az utcán, amikor megcsörrent a telefonom – idézi fel emlékeit a fiatal kutató, aki az ismeretlen számot látva először arra gondolt, már megint egy banki ajánlattal keresik meg. Valóban, az MFB Magyar Fejlesztési Bank Zrt. munkatársa hívta, nem is akármilyen hírrel (az MFB gondozza a Junior Prima Díj Magyar Tdomány kategóriáját és biztosítja a jutalmat – a szerk.). A rangos elismerést korábban már mások is megkapták a karról, de a Magyar Tudomány kategóriában Orbulov Imre elsőként. A friss Junior Prima díjast Péceli Gábor rektor és Czigány Tibor dékán terjesztették fel az elismerésre. A 2007 óta odaítélt, komoly anyagi elismeréssel is járó díjat évente hat kategóriában tíz-tíz tehetséges fiatal kaphatja meg.

Az Anyagtudomány és Technológia Tanszék adjunktusa a fémmátrixú kompozitok és fémhabok vizsgálatával és fejlesztésével foglalkozik. A kompozitok legalább két anyag „összeépítéséből” jönnek létre – magyarázza a kutató. „Ha például alumínium mátrix (befoglaló) anyagba beépítünk kerámia gömbhéjacskákat, akkor létrejön egy fémmátrixú kompozit. Ilyen, célszerű anyagtársításokkal előtérbe lehet hozni vagy éppen háttérbe szorítani egyes anyagok bizonyos, az adott felhasználás szempontjából előnyös, illetve hátrányos tulajdonságait” – mutat rá kutatási területe lényegére Orbulov Imre. Az alumínium „lágy” anyag, aminek szilárdságát meg lehet növelni – előnyös tulajdonságainak megtartása mellett –, ha ilyen kerámiarészecskéket teszünk bele – magyarázza tovább. „Így könnyű és erős anyagot kapunk”. Az így létrehozott fémmátrixú kompozitok egyben habok is, mivel a gömbhéjakkal tervszerűen porozitást viszünk bele az anyagba (ez az ún. szintaktikus fémhab) – illusztrálja a fiatal kutató.

Az így létrehozott anyagok nagyon jó energia-elnyelők, ezért jól használhatók például lökés- vagy lengéscsillapítókban. De használják harcászati gépjárművek burkolatánál, sőt újabban erősen védett épületek (pl. nagykövetségek) falai is ilyen fémhabos anyagból készültek, mivel még a közvetlen közelben felrobbanó bombák energiáját is elnyelik – említ további példákat a felhasználásra Orbulov Imre.

Ami jelenleg a legnagyobb problémát jelenti, az a gyártástechnológia – teszi hozzá a kutató, – mivel ezek az anyagok ma még elég drágák. A könnyűsége, a lökéscsillapítása miatt nagy felvevőpiaca lehetne az autóiparban, de ott jelenleg mindennél inkább a gazdaságosságra törekszenek a sorozatgyártásnál – vélekedik. A szintaktikus fémhabokat öntéssel készítik, ha gyártásukat kombinálni lehetne a melegkamrás kisnyomású öntéssel (ismertebb nevén fröccsöntéssel), az sokkal gazdaságosabb lehetne – fejti ki a fiatal szakember, akinek éppen most zárult le ezzel kapcsolatos OTKA-pályázata. A gyártástechnológiai probléma ott kezdődik, hogy egy, a kutatásokhoz szükséges fém fröccsöntő gép nagyon drága, az ipari partnereknek használatra és nem „kísérletezgetésre” érné meg beszerezni, és a tanszék sem tudja megvenni – jelzi a nehézségeket is Orbulov Imre. Az egész fémhabipar hasonló gyártási problémákkal küzd – összegzi.

A fiatal kutató már első egyetemi évében elköteleződött a téma mellett Németh Árpád tanár úr kezdeményezésére és bátorítására. A TDK és OTDK konferenciákon a tágabb, a PhD tanulmányainál már a szűkebb kutatási területtel foglakozott. Csaknem egyedülálló módon három év alatt érte el summa cum laude minősítésű fokozatát és immár évtizedes kutatási tapasztalattal rendelkezik. Ugyanígy áll az oktatással is, amit nagyon szeret csinálni, mint mondja, „oktatni jó, és a tábla előtt az ember kicsit elfelejt minden mást”. Oktatói pályáját demonstrátorként kezdte, laborgyakorlatokat tartott. Jelenleg adjunktusként tanít, ebben a félévben három laborcsoportot és egy évfolyam-előadást visz. Konzulensként két hallgatócsoportot segített a mostani őszi BME TDK-n, akik első és második helyezést értek el. Emellett az OTDK-n első helyezést elért hallgatói is voltak idén tavasszal.

A fiatal oktató úgy gondolja, a kutatómunkát folytató hallgatók nagyobb eséllyel pályázhatnak kari, egyetemi ösztöndíjakra, a tanszékek pedig demonstrátori alkalmazással is motiválhatják őket. A PhD hallgatók kutatási ösztöndíjakkal vagy külföldi konferenciákon való részvételekkel próbálkozhatnak és a posztdoktorok számára is vannak lehetőségek (pl. a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj, amit szintén elnyert már korábban). Orbulov Imre a bme.hu kérdésére úgy vélekedik, hogy sok fiatal azért hagyja ott mégis az egyetemet, mert nehézkes a továbblépés például a docensi kinevezésig, ami már anyagilag is stabil motiváló erővel bír. Ha egy tanszék a külső megbízásokból nem tudja megfelelően finanszírozni a fiatal kollégákat, azok nagyon hamar találnak az iparban állást – teszi hozzá.

Az Anyagtudomány és Technológia Tanszék adjunktusa az oktatás-kutatás kettősén túl a vezetésbe is belekóstolt, tavaly szeptember óta a Gépészmérnöki Kar gazdasági dékánhelyettese. Bár sok idejét veszi el a kutatástól és oktatástól ez a munka, vállalható döntésnek tartja és szereti csinálni. A Junior Prima díjas kutató a következő néhány évre előretekintve a docensi kinevezést és a habilitációt, hosszabb távon az MTA doktora címet említi tervei között.

B.K.

Fotó: Philip János