"Az energiapolitikát és az energiaigényt tekintve is lehetséges a paksi bővítés"

Aszódi Attila, a BME Nukleáris Technikai Intézetének vezetője a Wigner Jenő Szakkollégium vendégeként az atomenergia magyarországi jelenét és a jövőbeni elképzeléseket ismertette.

A magyar villamosenergia-rendszerben a fogyasztás bővülésének és a fosszilis tüzelésű blokkok üzemen kívül helyezésének hatására 5000 megawattnyi extra kapacitással kell számolni 2025-ig – hangsúlyozta az intézetigazgató egyetemi tanár A paksi atomerőmű bővítése, az atomenergia jövője – műszaki és energiapolitikai szempontok című előadásában.

2011-ben a hazánkban felhasznált villamos energia 37%-a származott az atomerőműből, 16% import volt, 25%-át földgáz alapon állították elő, 15% a lignit részesedése. Az elmúlt években folyamatosan emelkedett az import részaránya, ez ma már közel 25%.

A kormány energiastratégiája a probléma megoldására több szcenárióval is rendelkezik, de az biztos, hogy a jövő villamos energiája egy „energiamixről” fog szólni. „Monokultúra kialakulása fizikailag lehetetlen” – fogalmazta meg Aszódi Attila, azaz nem engedhetjük meg magunknak, hogy egyes energiatermelési módokat kidobjunk a jelenlegi mixből.

„Egyes szakemberek a nyugati gyakorlat alapján (ahol a második generációs blokkok 40 éves üzemidejét többnyire 20 évvel hosszabbítják meg) lehetségesnek tartják, hogy a magyar atomerőmű blokkjai is képesek lennének a 30 évről meghosszabbított 50 éves üzemidő helyett 60 évig üzemelni.” A Nukleáris Technikai Intézet igazgatója azonban óvatosságra int azzal, hogy „ma még nem lehet tudni, hogy ezt lehetővé teszi-e a beton, az irányítástechnika, a reaktortartály, illetve a gőzfejlesztő öregedési folyamata.”

A paksi atomerőmű orosz építésű VVER 440-es blokkjai eredetileg harminc éves üzemidőre épültek. A gondos élettartam-gazdálkodási programnak köszönhetően vált lehetővé az üzemidő húszéves meghosszabbítása (a jelenlegi tervek szerint 2032–37-ig), ami nélkül az egyes blokk már a leszerelés előkészítése alatt állna. A parlament 2009 tavaszán két új paksi blokk építésére adott elvi engedélyt. A bővítésnél a hazai nukleáris szakma egybehangzóan a korábban is használt nyomottvizes technológiát javasolja. A műszaki követelményeket tekintve a hazai szakemberek egységes nemzetközi követelményrendszert vesznek alapul. Ez alapján a biztonságot tekintve a cél, hogy a zónasérülési gyakoriság (azaz a súlyos következményekhez vezető balesetek valószínűsége) legyen kisebb 10­­-5/évnél. Elvárás, hogy az új reaktor a súlyos balesetek kezelésére megfelelő műszaki megoldásokkal rendelkezzen, valamint hogy ilyen esetekben is minimális szinten lehessen tartani az esetleges környezeti kibocsátást. Az új blokkok üzemideje a tervek szerint 60 év, rendelkezésre állásuk meghaladja a 90%-ot. A „finn fiaskóból” tanulva nem lehet prototípus blokkot választani (itt a 1600 MW-os Olkiluoto-3 erőmű átadását 2009 helyett 2016-ra tették át, a hárommilliárdos becsült beruházási összeget eddig ötmilliárddal lépték túl – a szerk.). A követelményeket jelenleg az Egyesült Államok Westinghouse AP 1000, az orosz VVER 1000-1200, a francia EPR, a francia–japán ATMEA 1 (ha addig felépítenek egyet), valamint a dél-koreai APR 1400 típusú atomerőművi blokkok tudják teljesíteni.

Az új blokkok megvalósíthatóságával, hálózatba illeszthetőségével kapcsolatban a Nukleáris Technikai Intézet igazgatója – Hegedűs Zoltán energetikai mérnök MSc hallgató bevonásával diplomaterv feladat keretében végzett modellszámítások során – arra kereste a választ, hogy a termelés és a fogyasztás egyensúlyának fenntartásához (a villamosenergia-fogyasztás évi 1%-os növekedése mellett) napi szinten mennyi elektromos energiára lesz szükség Magyarországon a következő évtizedekben. Azt vizsgálták, hogy a villamosenergia-igény ingadozásából származó kiegyensúlyozási feladatot is figyelembe véve hányszor kellene Paksot korlátozni, vagy az új blokkokból származó villamos energiát a nemzetközi piacon kényszerértékesíteni. „A kapott eredmények alapján, ha 2023–25 között elindul a két új blokk, akkor a csúcsidőszakban az atomenergia a villamosenergia-termelés kb. 57%- át adná. Ekkor nem lenne szükség áramimportra, valamint az egyes blokk leállásáig (maximum 5-7 éven át) 1-2 terawattóra áram számára külföldön kellene piacot keresni” – fejtette ki.

A Nemzetközi Energia Ügynökség (NEA) World Energy Outlook dokumentuma adatai alapján a világban komoly atomerőmű-építési hullám van kialakulóban. Az atomerőművekben előállított villamos energia a NEA becslése szerint 2035-ig 45%-kal, a beépített kapacitás a mostani 370 GW-ról 578 GW-ra növekedhet. Ezzel az atomenergia a globális áramtermelésben 12%-os részesedését megőrizheti. A becslések alapján 2035-ig a szén-dioxid kibocsátás további 20%-ot nőhet a fosszilis energiahordozók várhatóan tovább fokozódó alkalmazása miatt, ami átlagosan 4 fokot megközelítő felmelegedést hozhat a globális klímában.

Aszódi Attila szerint új atomerőmű építésénél az állami szerepvállalás nélkülözhetetlen, a jelentős tőkebefektetés pedig mind politikai, mind gazdasági kockázattal jár. A bővítés előnye, hogy nagy mennyiségű villamos energiát kaphatunk magas ellátásbiztonság mellett, az áramot itthon állítjuk elő, és magyar cégeket, magyar munkavállalókat juttatunk üzlethez. Az atomenergia stabil áron, ráadásul szén-dioxid kibocsátása nélkül képes villamos energiát előállítani. „Az atomerőmű bővítéséről szóló döntést végül a politika fogja meghozni, remélhetőleg szakmai szempontok mérlegelését követően”– jelentette ki.

-ma-

Fotó: Pintér Erik