„A BME visszavár, legyen szó tanulásról vagy kutatási együttműködésről.”

Sikeresen fejezte be tanulmányait a Tudomány Határok Nélkül ösztöndíjprogram első 250 brazil hallgatója a Műegyetemen.

”Van értelme fenntartani a diákok „mobilitását”, a „peregrinációt” az internetes kurzusok világban, amikor elektronikusan már szinte minden elérhető és letölthető? – tette fel a kérdést a BME oktatási rektorhelyettese a Gellért szálló tea szalonjában rendezett búcsúünnepségen. Jobbágy Ákos szerint a válasz egyértelműen igen, hiszen „a diákok a professzorok által átadott tudás mellett is sokat profitálnak.  A BME-n töltött egy-két szemeszter alatt megismertek egy másik országot, kultúrát, embereket.”

„Az élet olyan, mint a biciklizés: mozgásban kell maradnod, hogy megtartsd az egyensúlyod” – idézte Albert Einstein szavait beszédében a BME Nemzetközi-tudományos csoport igazgatója. „Múlt nyáron rengeteg kérdéssel és megoldásra váró problémával érkeztetek meg. Mára igazi budapestiekké váltatok” – szólt a diákokhoz Dvorszki László, aki egyúttal reményét fejezte ki, hogy a diákok hazatérve „jó nagykövetei lesznek Magyarországnak és a BME-nek.”

„Az első, ami eszembe jut rólatok, hogy mennyire büszkék vagytok a nemzetiségetekre” – adott hangot csodálatának a mentorok nevében felszólaló Csaba Zita. „Lenyűgöző az élethez való viszonyotok, a boldogságotok, a vidámságotok és a szemetekben csillogó szenvedély” – fűzte hozzá a hallgató, akit – mint mondta – fontos szemléletre tanítottak meg brazil diáktársai: „ne idegeskedj mindenen, vedd könnyedén”.

A brazil hallgatók nevében felszólaló Paula Chiachia Pasta és Natália Luchiari angol és magyar nyelven is megköszönte a Műegyetem valamennyi dolgozójának önzetlen segítőkészségét, a tanárok odaadó munkáját és a mentorok támogatását. „Igazi barátságok születtek” – hangsúlyozták.

Az ünnepség kötetlen hangulatát egy brazil diákokból álló zenekar előadása színesítette, amely magyar vendégek számára igazi meglepetéssel is szolgált: a dél-amerikai számok mellett váratlanul felcsendült a tavaszi szél vizet áraszt című népdal. A rendezvény végén a „hazai” dallamoktól felpezsdült brazil diákság spontán éneke mosolyt csalt a jelenlévők arcára és igazolta Jobbágy Ákos szavait: „sokat tanulhatunk az Önök életvidám természetéből és mindig derűlátó hozzáállásukból.”

- MA -

Fotó: Philip János