Elektronok szerpentinen: elektronoptika kígyó állapotokkal grafénban

A rangos Nature Communications folyóiratban most megjelent cikk társzerzői a BME Fizika Tanszék és az MTA-BME Kondenzált Anyagok Fizikája Kutatócsoport kutatói.

Sok későbbi elektronikai eszköz alapját képezheti az a teljesen veszteségmentes mozgás, az elektronok mozgatása grafénban előre definiált pálya mentén, amelyet először mutatott ki Makk Péter és Tóvári Endre svájci és német kutatókkal együttműködésben. A műegyetemi szakemberek a svájci Bázeli Egyetem Nanoelektronika Csoportjával közösen, Christian Schönenberger professzor vezetésével olyan grafén nano-szerkezeteket készítettek, amelyekben az elektronokat ballisztikusan lehet mozgatni külső terek segítségével, előre definiált pályán.

„Ezt csak a legjobb minőségű grafén mintákban lehet elérni. Az elektronok ballisztikus transzportja azt jelenti, hogy a minta méretskáláján (néhány mikrométer) az elektronok szóródás nélkül haladnak, például külső mágneses tér hiányában két pont között egy egyenes mentén mozognak. Ez nem annyira gyakori tulajdonság, mint gondolnánk, ugyanis a legtöbb vezető anyagban  ̶  fémekben, félvezető szilíciumban  ̶  az elektronok nagyságrendileg tipikusan csak 1-10 nanométeres (1 nanométer 1 mikrométer ezredrésze) utat tesznek meg egyenes vonalban, és gyakran változtatnak irányt pl. kristályrács-hibákon vagy idegen atomokon. Ballisztikus mintákban az elektronok pályáját külső terekkel lehet manipulálni, ahogy a fénysugarat optikai elemekkel, ezért ezt a kutatási irányt elektronoptikának nevezik” – fejtették ki a BME kutatói.

A kísérlethez létrehozott grafénszerkezet vázlata. A két mérőkontaktus (ezüst szín) közé egy grafén réteget függesztettek fel (fekete háló). Az aranyszínű kapuelektródákkal az elektronok sűrűségét lehet a minta két oldalán hangolni, amivel egy elektron-lyuk határátmenete alakítható ki (fehér szaggatott vonal). A kígyó állapotok a minta síkjára merőleges tér alkalmazásával hozhatók létre.

„Az itt látható grafénszerkezet egy, a vezetékek közé felfüggesztett, 2x2 mikrométeres grafénszakaszból, illetve az alatta lévő, az áramirányra merőlegesen álló két kapuelektródából áll. Ezekkel két különböző elektron-sűrűség állítható be a grafén bal és jobb felében. A grafén síkjára merőleges mágneses tér bekapcsolásával a grafénban haladó elektronok, a Lorentz-erő hatására körpályán, ún. ciklotronpályán fognak mozogni” – mutatták be a kutatók.

Az általuk kialakított szerkezetben a kapuelektródákkal és a mágneses tér hangolásával lehet az elektronokat irányítani. „A mechanizmus azon alapszik, hogy a kapuelektródákkal ún. lyuk-elektron (p-n) átmenetet lehet létrehozni, amelynek két oldalán a körpályán tartó Lorentz-erő ellenkező irányú (grafénban az elektron-lyuk átmenete speciális, tiltott sáv nélküli). Ezt úgy is elképzelhetjük, hogy a minta bal és jobb oldalán található elektronok tömege ellenkező előjelű” – magyarázták a szakemberek.

A létrejövő elektronpályákat szemléltető ábrán hamis színezésű elektron-mikroszkóp kép látható a méréshez használt nano-szerkezetről. A színkódolás az első ábrát követi: ezüst színűek a mérőkontaktusok, arany színűek a kapu-elektródák, míg kékben a grafén réteg látható. A fehér szaggatott vonal jelzi a elektron-lyuk határátmenetet, a jobb régióban lyukak, míg a baloldaliban elektronok a töltéshordozók. A mágneses és elektromos terek hatására az elektronok előre megtervezet pályák mentén irányíthatók. Egy ilyen lehetséges pályát mutat a sötétkék vonal. A jobb kontaktusból érkező elektronok ez esetben a bal kontaktust érik el. A mágneses vagy elektromos tér változásával el lehet érni, hogy az elektronok a jobb kontaktusnál nyelődjenek el, erre mutat példát a sárga görbe. A külső terek hangolásával így egy nano-kapcsoló hozható létre: az áram vagy a jobb, vagy a bal kontaktus felé folyik.

A BME kutatói elmondták, hogy az elektromos és a mágneses terek kombinációjaként létrejövő hullámzó pályát „kígyó állapot”-nak hívják. A kígyó állapotokba „becsapdázott” elektronok a kígyózó pálya mentén irányíthatók, hasonlóan a fényhez egy optikai szálban. Ezt a szerkezetet egy veszteségmentes nano-kapcsolóként lehet használni: a külső mágneses tér hangolásával az elektronok a jobb vagy a bal elektródákhoz irányíthatók (a kapcsoló működési elvét és a két állapotát szemlélteti a kék és a sárga elektronpálya a második ábrán).

„A Nature Communications-ben most megjelent tanulmány először mutatta ki a kígyó állapotok létezését, a mágneses térben megfigyelhető vezetőképesség-oszcillációk segítségével. Ezt az állapotot más anyagban eddig még nem sikerült megfigyelni” – nyomatékosította Makk Péter. „Egy ilyen nano-kapcsolót sok későbbi elektronikai eszközbe be lehet építeni, és egyszerűen, mágneses és elektromos terekkel lehet működtetni” – utalt a későbbi felhasználás lehetőségeire a BME és a bázeli egyetem kutatója.

A grafén a modern szilárdtest-fizika egyik legintenzívebben vizsgált anyaga. Bár a grafit egyetlen atom vastagságú rétege alkotja, mégis hatalmas szakítószilárdságú, közel 100%-os optikai átlátszósággal és kiváló elektromos vezetőképességgel bír. Grafénban az elektronok bizonyos helyzetekben relativisztikus részecskékhez hasonló viselkedést mutatnak. Előnyös tulajdonságai miatt világszerte intenzív grafén kutatások folynak, amelyek egyik célja új elektronikai vagy spintronikai eszközök (elektronikai eszközök, amelyekben az elektron spinjét, avagy mágneses momentumát használják információként) létrehozása. A 2004-ben felfedezett grafénért a két professzor, André Geim és Kosztya Novoselov 2010-ben fizikai Nobel-díjat kapott.

Eredeti cikk: Snake Trajectories in Ultraclean Graphene p-n Junctions, Peter Rickhaus, Péter Makk, Ming-Hao Liu, Endre Tóvári, Markus Weiss, Romain Maurand, Klaus Richter, and Christian Schönenberger; Nature Communications, 6, 6470 (2015).

A publikáció 2015. március 3-án jelent meg.

A kutatócsoport honlapja: http://nanoelectronics.ttk.hik.bme.hu
, http://www.nanoelectronics.ch/